Folytatódott a Magyar Közösség Pártja (MKP) idén elindított Beszéljük meg! című lakossági fóruma a rozsnyói Rákóczi Magyar Házban. Az október 29-én délután öt órára meghirdetett beszélgetést az MKP két megyei képviselőjelöltje, Porubán Ferenc és Beke Beáta nyitotta meg. „A mai napnak a legfontosabb témája, hogy beszélgessünk, ismerjük meg egymás véleményét” – próbálta összefoglalni Porubán ottlétük lényegét.
Beke szerint a „beszéljünk még” cím ezúttal még aktuálisabb lenne, ugyanis számos polgár fe
jezte ki értetlenségét, elégedetlenségét a rozsnyói gimnázium ügyével kapcsolatban – mint tudniillik, részben képviselői mulasztás miatt idén nem indul magyar osztály a járási székhely egyetlen gimnáziumában. (Ha belegondolunk, hogy a Rozsnyó városában élő közel ötezer, járásában élő tizenötezer magyarból nem gyűlik össze egy újabb magyar osztályra való, rájövünk, hogy óriási a baj. És, ha még hozzávesszük azt is, hogy a rozsnyói magyar óvoda létszáma húsz főre van maximalizálva, keserűen ráeszmélünk, hogy nincs okunk meglepődni: hogyan is teremne ez a fa, ha már a gyökere is beteg?)
Nehezen emészthető és átlátható dolgok ezek, olyanok, amelyekről az ember dühében és csalódottságában csak beszélne és beszélne, vagy nem, mint ahogyan a fórum elején is tapasztalható volt. Hiá
ba is volt Porubán véleményezésre, ötletelésre, kérdezésre sarkallása, úgy tűnt, az ideérkező mintegy harminc-harmincöt ember otthon hagyta gyermeki kíváncsiságát és szókimondását. Hogyan történhet meg mindez egy ilyen kiélezett társadalmi-politikai helyzetben? – a járási elnökség egy személy kivételével lemondott, hosszú idő után nem indul magyar gimnáziumi képzés Rozsnyón, és, ha még ez sem volna elég, a nyakunkon a mindig rengeteg turpissággal és megtévesztéssel járó választási tortúra.
De talán csak idő kérdése – gondolhatták a teremben figyelő festmények –, amíg a feszültséggel és fájdalommal járó költői kérdések, melyekre politikusoktól érdemleges válaszokat ritkán remélhetnek, testet öltenek. Mivel a halk mocorgásokon kívül értelmezhető hang nem érkezett a teremből, Porubán folytatta mondanivalóját. „Fontosnak tartjuk, hogy legyenek a Rozsnyói járás déli részéről képviselőink, mert csak az innen jövők értik a mi problémáinkat.” A megmaradásról, az esetleges fejlesztésről, a közelgő megyei parlament
i választásokról beszélt még Porubán, majd ismét felkínálta a lehetőséget az érkezőknek a kérdezésre, véleményezésre, beszélgetésre, témafelvetésre, elvégre ez lenne a célja a lakossági fórumbeszélgetésnek. Amikor már úgy tűnt, ismét zátonyra fut az újabb „népmegszólaltatás”, egy bő fél perc csend után a magasba emelkedett az első kéz: a kérdező a lemondott járási elnökség történetéről szeretett volna többet megtudni. Porubán egészen az oktatási rendszer problémáihoz kanyarodott vissza.
A Rozsnyói járásban három képzési lehetőség várja a magyarul továbbtanulni vágyókat: egy a gimnáziumban, egy az egészségügyi iskolában, egy pedig a szakközépiskolában. „Mivel már évek óta problémás volt a magyar osztályok elindítása, az oktatási minisztérium a megyéknek feladatul adta, hogy hozzanak rendeletet a középfokú oktatásról. Ez megtörtént Kassa megyében is, ahol augusztusban a megyei közgyűlés döntött az iskolák osztályainak sorsáról. A rozsnyói gimnáziumban két osztályt javasoltak elindítani: egy szlovák és egy szlovák-angol kétnyelvű osztályt. Harmadik osztályt nem javasoltak.” Az ügy október elsején pattant ki, ez azért érdekes, mert szeptember 30-a volt az utolsó dátum, amikor le lehetett adni a jelöltlistát. „Feltételezzük, hogy ez az időpont megtervezett is lehetett” – gyanakodott okkal Porubán. Mivel ezt a rendeletet megszavazták az MKP-s
képviselők, közöttük Szöllös János Kassa megyei alispán is, úgy döntöttek, hogy szeretnék eltávolítani a képviselőjelölt-listáról. „A felelősség alól a járási elnökség nem akart kibújni. Mivel az alapszabály-felügyelő bizottság úgy értékelt, hogy nem az alapszabállyal összeegyezethetően döntöttünk, ebből levontuk a követeztetést, és lemondtunk.” – összegezte a jelölt. „Egyszerű nyelven: senki sem akart felelősséget vállalni, mi pedig vállaltuk. Ha egyszer nem jó döntést hoztunk járási szinten, hogy nem visszahívható, azt jelenti, hogy nem vagyunk odavaló emberek. Vállaltuk a felelősséget, és lemondtunk” – szólt Beke képviselőjelölt is. Majd a civilek között ülő, láthatóan elszegregált Szöllös is felállt – miután egy erkölcstelen politikai magatartására utaló kérdést szegeztek neki –, és elmondta a történteket saját szemszögéből. „Több éven keresztül visszamenőleg a magyar gimnáziumban kevés a magyar gyerek. A törvény megszabja az önkormányzatoknak, hogy mennyi osztályt nyitnak meg bizonyos iskolákban. A törvényben benne van, hogy mennyi a minimális létszám egy osztály esetében, hogy az működhessen. A rozsnyói gimnáziumban a 2014-2015-ös tanévre összesen 44 gyerek jelentkezett. 
Abból nem jön ki három osztály, ez nyilvánvaló. Mert, ha egy szlovák osztályban lesz 20 gyerek, 4 vagy 5 gyerek marad majd a magyar osztályra. Öt gyerekre nem voltak megteremtve azok a feltételek, amelyeket megszab ez a törvény. Az valóban gond, hogy mi megszavaztuk ezt. Viszont még mindig a levegőben van, hogyha lesz elég oktatásra felkészített gyerek, az az osztály meg fog nyílni. Ha nem lesznek gyerekek, szlovák osztályok sem nyílnak meg, mert nincs elég diák. A szlovák egyházi iskolákban is, sőt, más szlovák osztályok esetében is gond van. Hol vannak azok a magyar gyerekek? Ha lenne elég gyerek, nem probléma.” Majd a lemondásával kapcsolatos álláspontját is ismertette: „Természetesen, én abban az esetben lemondtam volna, hogyha szeptember 30-a előtt megszólítanak, vagy szeptember 17-ig, amikor ez a törvény életbe lépett. Október elsejéig senki sem szólított meg engem. Minden iskolaigazgató, és sok esetben helyetteseik is részt vett az iskolák
at érintő törvényjavaslatok elkészítésében. Hol voltak az iskolaigazgatók, és a -helyetteseik, hogy felszólaljanak: ilyen törvény elkészítésén ügyködnek a megyék? Ha idejében megtörtént volna mindez, léphettünk volna.” Majd ismét a kérdező reakciója következett: „A szavazásnál egy kézfelnyújtás az embernek a minőségét bizonyítja, azt, amit belülről érez. Azt hiszem, nem elfogadható az, amikor magyar emberként és képviselőként egy magyar osztály bezárására emeled fel a kezed. Azonban, ha ez mégis megtörténik, viszont marad az emberben egy kis gerinc, akkor lemond” – erre már Szöllös nem reagált, annál inkább a jelenlevők, akiknek egy jelentős része tapsolni kezdett, így összefoglalva és kifejezve álláspontjukat.
Fotó és szöveg: Balla Sándor (Irény), rozsnyovidek.sk
