Rozsnyón a 15-16. században a bányászok mellett a lakosság jelentős részét az iparosok alkották. A városban szinte a 16. század végéig csak a lakosok életéhez szükséges, illetve a bányászathoz és kohászathoz kapcsolódó mesterségek voltak jelen. Rövid időn belül Rozsnyó számos céhhel rendelkező iparos várossá változott.
A mészárosok a legrégebbi iparosok közé tartoztak Rozsnyón. A bányászok munkájához legszükségesebb termékeket állították elő – a faggyút és bőrt. A céhet 1597-ben alapították, amikor szabályzatukat jóváhagyta Besztercebánya város bírája és tanácsa. A város számára ez a céh nagy jelentőséggel bírt, és a termékei iránt nagy volt a kereslet. A mészárosok nemcsak a húst dolgozták fel és látták el a város lakóit élelemmel, hanem a bányászok tevékenységéhez szükséges termékeket is ők állították elő – a faggyút a bányában való világításhoz, valamint a bőrt a függőleges bányászati szállításnál használatos bőredényekhez és a ruházatot védő bőrkötény elkészítéséhez.
A mészárosok a leggazdagabb rozsnyói iparosok közé tartoztak, és más városbeli mészárosokhoz képest kiváltságos helyzetben voltak. Ezt példázza a tény, hogy idegen városokból érkező mészárosok nem szállíthattak a piacra levágott állatokat. Élve kellett az állatokat a városba hozni, megmutatni a céh képviselőinek, és csak a jóváhagyásukat követően, illeték fejében vághatták le a jószágot a helyi mészárosok létesítményeiben.
A rozsnyói mészárosok valószínűleg gyakran tapasztaltak konkurenciát. Mivel az idegen mészárosok a hazaiaknál olcsóbban árulták a termékeiket, a rozsnyói mészárosok Pázmány Péter érsekhez fordultak azzal a kéréssel, hogy tiltsa meg a más városból érkező mészárosoknak Rozsnyón a hús árusítását. Az érsek 1634-ben eleget tett a kérésüknek, azzal a feltétellel, hogy nem fogják drágábban árulni a húst az idegen mészárosoknál, ezzel károsítva a város szegény lakosait. A különbözetet a város állta.
Érdekes az a tény is, hogy régi szokás szerint a céhek minden évben a választások után bemutatkoztak az újonnan megválasztott városi tanács és bíró előtt, akiket ebből az alkalomból megajándékoztak. Bár a mészárosok a leggazdagabb céhek közé tartoztak, ezeken az alkalmakon soha nem vettek részt.
A rozsnyói mészáros céh létezésének emlékét idézik a céhjelvények és írásos anyag, melyek a Rozsnyói Bányászati Múzeum gyűjteményében találhatók. Nagyon érdekes a rozsnyói mészáros céh 1774-ből származó, rézből készült céhbehívó táblája. A táblán a középen elhelyezett, a mesterség jelképét eléggé ügyetlenül ábrázoló bika motívum dominál. A tábla hátsó oldalát négyzet alakú ládával látták el, melyet körben bevésett csillagok sora díszít. A rekesz az üzenetek elhelyezésére szolgált.
Megőrződött a rozsnyói mészáros céh két pecsétje is 1748-ból és 1847-ből, melyeken a bélyegző mezőben a mesterség bevésett jele, a bikafej dominál. Értékes írásos forrás a mészáros céh segédlevele 1698-ból.
A mészáros céh jelképei ma is láthatók azon az épületen, amely a múltban a Markó-féle bőrfeldolgozó manufaktúra adminisztrációs épülete volt. A szimbólumok a bejárat fölött, a sarokban helyezkednek el. Az épület Szlovákia egyik legjelentősebb klasszicista építészeti emléke – jelenleg a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatóságának székhelye.
- Sylvia Holečková, Rozsnyói Bányászati Múzeum, ford.: Prékop I.
