“Leánykérés” anyák napján – beszélgetés Havasi Péterrel

“Leánykérés” anyák napján – beszélgetés Havasi Péterrel

Május első vasárnapján a Csemadok Krasznahorkaváraljai Alapszervezete is ünnepi műsorral köszöntötte az édesanyákat, nagymamákat. A községbe látogatott a közelmúltban újjáalakult kassai Pinceszínpad, így a versek és dalok mellett rendhagyó módon egy színdarabot is láthatott a közönség.

A szokatlanul meleg májusi vasárnap délután a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke, Prékop Mária ünnepi beszédével nyitotta meg az eseményt a krasznahorkaváraljai kultúrházban. A műsorban Kmotrik Fanni, Vasik János László, valamint a helyi magyar alapiskola két tanulója, Zubatá Lenke és Gulykás Krisztina szavalt, és anyák napi műsorával fellépett a vegyeskar is. A rendezvényen szép szokás szerint köszöntötték a Csemadok jubiláló tagjait, és valamennyi jelenlévő édesanyát, nagymamát is virággal ajándékoztak meg.

A kassai Csemadok mellett működő Pinceszínpad Anton Pavlovics Csehov: Leánykérés című egyfelvonásos vígjátékával érkezett Krasznahorkaváraljára. A darab szereplői: Horňák Lili, Novella László és Vasík János László. Az előadás előtt id. Havasi Péter újságíró, a darab rendezője, a színtársulat alapítója nyilatkozott a Rozsnyó-vidéknek.

Hogyan került kapcsolatba a színházzal?

A színház világa engem mindig vonzott, gyerekkoromban is színész szerettem volna lenni, aztán kétszer felvételiztem Prágába, rendezői szakra. Az az igazság, hogy a rendszerváltás után, amikor megkaptam a kádervéleményemet a munkahelyemen, akkor kiderült, hogy még középiskolás koromban beleírta az igazgató, hogy nem ajánl főiskolai felvételre. Úgyhogy megkaptam az előző rendszernek a bélyegét, ami végigkísért az életemben. Kétszer voltam olyan helyzetben, mert nemcsak művészi pályára, hanem egyszer pszichológiára jelentkeztem az eperjesi egyetemen, egyszer Kassán jogra, és mind a két esetben az történt, hogy helyszűke miatt nem vettek fel. Vagyis a felvételi vizsgán megfeleltem, csak valami más oka volt, hogy nem kerültem egyetemre. Ami nekem nem sikerült, sikerült a fiamnak. Ő elvégezte Pozsonyban a színművészetit, mindjárt első alkalommal felvették, egyetemi évei alatt szerepelt a pozsonyi Nemzeti Színházban, utána hazajött, egy rövid ideig a Thália Színházban volt, most Kassán tanít színészmesterséget egy konzervatóriumban és több magyarországi színházban játszik repertoárdarabokban.

Mikorra tehető a Pinceszínpad születése?

A Pinceszínpad 1976-ban alakult és 16 éven keresztül működött, lényegében diákszínpadként – kassai középiskolások és egyetemisták voltak a tagjai. A 16 éves működés alatt tízszer vettünk részt a komáromi Jókai Napokon, háromszor nyertük meg a nagydíjat, de tulajdonképpen a 10 év alatt egyszer sem tértünk haza díj nélkül – vagy a legjobb dramaturgia, a legjobb rendezés, a legjobb női vagy férfi alakítás díját megkaptuk. Szerepeltünk külföldi fesztiválokon is. Voltunk egy nemzetközi fesztiválon, amit itt Szlovákiában rendeznek, Mártonban, a Scénická žatva-n, ott is óriási sikert arattunk Schwajda György Segítség című darabjával. Az előadás után megkeresett minket a mártoni színház dramaturgja, Peter Kováč. Mi hívtuk fel Schwajda György drámaíróra a figyelmét, mert a következő évben a színház műsorára tűzte egy darabját, A szent családot. Nagyon jó kritikákat kaptunk cseh és szlovák színházi lapokban erről az előadásról. Részt vettünk csehországi fesztiválokon is, egy műhelymunkán Hollandiában, és Angliában, Stratfordban, Shakespeare szülővárosában volt két tagunk, az akkori Népművelési Intézet szervezésében.

Hosszabb kihagyás után hogyan alakult a Pinceszínpad sorsa?

Tavaly alapítottuk újra a Pinceszínpadot, Eva Ensler Vagina monológok című dokumentumjátékát mutattuk be, utána csináltunk egy zenés kabaréműsort „Mit csinál ma este, kisasszony?” címmel. A Pinceszínpad produkciójaként mutattunk be egy Karády-estet Varga Líviával, a Thália színésznőjével közösen, az én rendezésemben. Aztán a fiam, ifj. Havasi Péter készítette a Márai-estet a Kassai őrjárat nyomán, illetve bemutattuk Csehov művét, a Leánykérést és most a Medvét fogjuk.

Tehát a kassai magyarok kulturális élete a Thália Színház mellett egy további csapattal gazdagodott.

Mi műfajilag másfelé nyitunk, meg egy egészen más közönséget szólítunk meg – jobbára fiatalokkal játszunk fiataloknak. Ez nem hagyományos, hanem egy kicsit ilyen alternatív, kamaraszínház. Van egy 40 fős, kis színháztermünk, a Csemadok pincéje, ott tartjuk az előadásainkat.

Mik az újabb terveik?

A Leánykérés című darabot tavaly mutattuk be és most már rendszeresen tartunk előadásokat a Pinceszínpadban. Kassán kívül hívtak Hódmezővásárhelyre, ott adtuk elő és most itt, Krasznahorkaváralján. Jelentkeztünk a Jókai Napokra, júniusban majd ott szerepelünk, júliusban pedig lesz az Ekhós-szekér fesztivál Örsújfalun, arra is meghívást kaptunk.

  • szöveg, fotó: Prékop I.


Hagyj üzenetet