2011 szeptemberében a magyar törvényhozás testülete november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította annak emlékére, hogy 1844-ben az Országgyűlés ezen a napon fogadta el azt a törvénycikket, amely államnyelvvé tette a magyart. A magyarság ezzel elindult a független nemzetté válás útján, hiszen anyanyelvünk – legfőbb szellemi és kulturális örökségünk – összefonódik az önazonosság tudatával.
“Az egészséges nemzetiségnek … egyik főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él …”
(Széchenyi István: Hitel)
A magyar nyelv túlélte történelmünk zivataros századait, közös tragédiáinkat. Megtartó erejénél fogva a szülőföld elvesztése idején is lelki és szellemi haza, meghitt otthon maradt az idegenbe szakadtak számára:
“Otthon vagy? Hol vagy otthon? Csak a nyelvben.
Minden más fonák, zavaros, homályos.
Mint egy barokk képen – arany keretben
egy férfi -, idegen vagy és magános.”
(Márai Sándor: Versciklus 1944-45)
Mit jelent számunkra a magyar nyelv? Nálunk az anyanyelv még fontosabb kultúránk fennmaradása szempontjából, mint más népeknél. Amíg anyanyelvünk él, addig él a nemzet, a kultúra, addig van jövőnk és helyünk a világban.
“ Anyanyelv. Nem véletlen, hogy a világ népeinek nagy részénél a nyelv fogalmát és jelentését az anyához kötik. A születés csodájához, az emberi test melegéhez, a szeretet mélységéhez, a hűséghez, a féltéshez, a befogadáshoz, a teremtéshez. Az anyanyelv öröklött vagyonunk, sejtjeinkbe szövődő tulajdonunk, az anyanyelv egyenlő vállalt önmagunkkal” – a 90 éve született Dobos László írói vallomása.
Irodalmunk nagyjait szinte kivétel nélkül megihlette nyelvünk ereje, szépsége, gazdagsága. A magyar nyelv ünnepén Faludy György Óda a magyar nyelvhez című, katartikus élményt nyújtó versének soraival köszöntjük anyanyelvünket:
“Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.”
(Párizs, 1940)
- Duncsák Mária, Kassa, 2020
