A József Attila- és Saint-Exupéry-díjas író először járt Rozsnyón, ahonnan ősei egykor elszármaztak.
A Csemadok székházban június 20-án tartott irodalmi esten Ferdinandy György kalandos életútjának, irodalmi pályafutásának mozaikjait ismerhettük meg. Az est házigazdája, Juhász Dósa János vezette a beszélgetést és bemutatta vendége régebbi és újabb köteteit. Az író elmondta, hogy sajnos ez a rövid rozsnyói látogatás kevés ahhoz, hogy felkutassák a 18. században itt élt ősök nyomát, akik között bíró, pap és postamester is volt. A gyökerek, a valahová tartozás meghatározó eleme munkásságának, hiszen sokat utazott, több országban is élt huzamosabb ideig és ahogy megjegyezte: családi történeteket ír, saját élete eseményeit veti papírra. 1956-ban hagyta el Magyarországot, Franciaországban egyetemet végzett, francia nyelven publikált, de volt rakodómunkás, kőműves, könyvügynök is. Később a Puerto Rico-i egyetemen tanított 37 évig, spanyolul is írt, miközben rájött: "nem lehet tízévente nyelvet váltani". 1988-ban jelent meg első könyve Magyarországon, melyet aztán még számos elbeszéléskötet, regény, forgatókönyv követett. Élete kalandos fordulatairól és nehéz időszakairól is derűvel, könnyed öniróniával, elfogadó melankóliával és a történetmondók lelkesedésével mesélt – arról, hogy szegénysorsú diák volt, akit papok tanítottak, vagy arról, amikor vidéken tehénpásztorkodott, háborús cseregyerek volt "nyugaton", fiatalkori szárnypróbálgatásairól, utazásairól, az általa írt és a kortársak könyveiről, kiadókról, irodalmi kánonról, idegenségről, emigráns létről, a szigetekről, a világ távoli pontjain élő gyermekeiről vagy arról, milyen vargabetűk után kapta meg a Tisztikeresztet. A 90-es évek közepén települt haza hivatalosan, azóta az év egyik részét Budapesten, a másikat Miamiban tölti. Örülünk, hogy "útközben" egy kis rozsnyói kiruccanásra is időt szakított.
(szöveg, fotó: Prékop Ivett)
| Dátum: | 2012-06-25 |
|---|
