György Péter a rozsnyói Könyvkuckóban

Júliusban is összejöttek az irodalom, a kultúra, a közélet iránt érdeklődő rozsnyói magyar polgárok, hogy a Könyvkuckó esten egy újabb kortárs művel ismerkedjenek meg.

Ezúttal György Péter "Apám helyett" című könyvéről beszélgetett a szerzővel Ambrus Ferenc, a rendezvény házigazdája, akinek az Új Szóban is megjelent írása az esttel és a bemutatott művel kapcsolatban:

György Péter a rozsnyói Könyvkuckóban
Mitológia vagy államtörténet

„Az apám egész életét, majd halálát az akaratlan emlékek elnémítása, a folyamatos hallgatás igen jól működő technikái határozták meg“ – mondja  György Péter egyre mélyebbre ásva, a bori munkatábort 1944-ben megjárt apját jellemezve, életéhez újra és újra visszatérve, őt és az elmúlt évszázadot megérteni akaró Apám helyett című könyvében. Súlyos, nem könnyen emészthető oldalakon át. De hát nem ilyen volt a 20. század?  Amit egyáltalán ért-e, érthet-e a ma élő? Főként az itt, a Kárpát-medencében élő. A mai Magyarországon élő… Olyan évtizedek után – a kommunista diktatúra korszaka –, amikor nem illett emlékezni. Amikor minden régire, a múltra a gyanú árnyéka vetült. Amikor a legveszélyesebbnek a közelmúlt felemlegetése bizonyult. A történelem legnagyobb, civil lakosságot érintő tömeggyilkosságát, amely komoly magyar segítség, teljes egyetértés nélkül végrehajthatatlan lett volna, nagyon nehéz és fájdalmas dolog nevén nevezni. György Péter apja ettől tudatosan elzárkózott. Az idillre vágyott.  Amit egy időre Kádár léte és hatalmának eredete garantált számukra. Hogy ezt a rettenetes kérdést hosszú évtizedekre kívül helyezhetik a félelmeik, majd a lelkiismeretük világán. Pedig a szembenézés elkerülhetetlen. A szembenézés, ami évtizedeken át, az új évezredbe átnyúlva sem történt meg. György Péter a huszadik század egyént és közösséget sújtó borzalmainak bemutatása mellett kérlelhetetlen pontossággal fogalmaz a legsúlyosabb tények megnevezésénél is. „… miként vált uralkodóvá a közöny, miként jutottunk oda, hogy ártatlan emberek nyílt kivégzésének erkölcsi felelősségét a többségi társadalom tagjai csak mérhetetlen nehézségekkel vonatkoztatják magukra, akkor érdemes visszautalnunk az 1938 és 1944 közötti évekre, ahonnan a rossz lelkiismeret és rossz közérzet javarészt ered.“  S bizony ez már a mát mutató, a szolidaritást, jövőképet nélkülöző, igen sok veszélyt magában hordozó állapotok s méginkább az okok egyértelmű megnevezése. Az egyenes, őszinte beszéd vállalása. Mitológia vagy a történelmünkhöz való ragaszkodás. Az államtörténet nem lehet mitikus. Hogy újra ne rettenetes és nyomorult világok felé tartsunk. Nem négy-öt magyar alkalmi összeborulása, de húsz év komoly munkája kell ahhoz, hogy a magyarság – akár német példát követve – a traumatikus realizmusig visszajutva tegye a helyére múltjának holokauszt jelképezte részét, mondta György Péter a rozsnyóiaknak.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb – melynek sok fejezetét tanítani kellene – magyar nyelven megjelent könyvéről beszélgettünk július 9-én Rozsnyón, a szerzőjével, György Péter esztétával, egyetemi tanárral.
Július 10. Rozsnyó                                      Ambrus Ferenc