Tizenkettedik alkalommal rendezte meg a Krasznahorkaváraljai Kézműves Tábort a helyi Csemadok alapszervezet. A községi kempingben zajló napközis tábor a Gömör-Tornai Nyár rendezvénysorozat keretében valósult meg. A szervezők igyekeztek hasznos és aktív időtöltést biztosítani az óvodás és alapiskolás korú gyermekeknek, sok játszás és nevetés mellett/közben különféle kézműves technikákat sajátítottak el. A hétfőtől szerdáig – augusztus 29-31. – tartó kézműves táborra főként helyi gyerekeket vártak, de a szervezők örömmel tapasztalták, hogy több faluból vagy környékről elszármazott család is jelen volt a kézműves foglalkozásokon. A helyi Csemadok-elnök, Prékop Mária szerint egyesek már évek óta a kézműves tábor időtartamára időzítik hazaútjukat. Így a két-három tucat gyerek egy multikulturális, nemzetközi – szlovák, magyar, olasz, svájci, osztrák stb. – közösséget alkotott, a gyerkőcök – anyukástól-nagymamástól – a különböző kulturális és nyelvi szokások ellenére együtt játszottak, ügyeskedtek, nevettek és tanultak.
A foglalkozások párhuzamosan zajlottak: volt agyagozás, tűzzománc-készítés, gyöngyfűzés, kosárfonás, bogozás, üvegfestés, készítettek álomfogót, lábtörlőt, pamutbolyhos „manócskákat”, de a kalandosabb természetűek íjászkodhattak is. Az eső néhányszor közbeszólt, de a hangulatot és az élvezetes foglalkozások menetét nem törte meg, mint ahogyan a szomszéd tóból kifogott rák sem – csupán az ollói közé csípett faágat aprította. Persze az állatot szigorúan a kézműves foglalkozások megismertetése végett hozták a kempinghelyre, de mivel agyagozni és gyöngyöt fűzni nem tudott, a fűzvesszőket pedig valahányszor elmetszette, inkább visszaeresztették vízi lakhelyére.
Egy-egy szép nyaklánc vagy karkötő elkészítése után jöhetett a fogócska, a bújócska, a kíváncsiskodók a népi játékok világába is betekinthettek. A merészebbek gólyalábakon is szerencsét próbáltak, míg egyesek a röpülő babzsákokat próbálták elkapni – vagy éppen a „tarisznyába” dobálni –; de a fára mászás és a hintázás, csúszdázás „művészete” is megunhatatlannak bizonyult. A háromnapos tábor végén a szülők, rokonok is megjelentek, hogy megnézzék az elkészült műveket és a gyerekek “ki mit tud” műsorát (mely a “Krasznahorka büszke vára” eléneklésével kezdődött, de szerepelt benne szólóének, duett, vers, akrobatikus elemek, néptánc és hegedűszóló is), majd a rendezvény jó hangulatú közös szalonnasütéssel zárult.
Balla Sándor
