2012. március 10-e emlékezetes nap marad sokak számára: Krasznahorka vára tűzbe borult, a felbecsülhetetlen károk között szerepelt az a három harang is, amelyek már évszázadok óta szolgálták a falu- és környékbelieket egyaránt. Bár a harangok újraöntésének az ötlete már a tűzvész után felmerült, csak nemrég készült el a várkápolna legkisebbik harangjának szinte pontos mása. A kezdeményezés a Gömöri Kézművesek Társulásától származott, a továbbiakban a társulás elnökével, Nagy Györggyel készített interjúnkat olvashatják.
Mikor látott napvilágot a gondolat, hogy újraöntsék a leégett vár harangjait?
Az egész tavaly márciusban kezdődött, amikor a kert végéből figyeltük, amint a szemünk láttára ég le a vár teteje. Borzasztó volt átélni, nem is tudom, hogy mihez hasonlíthatnám azt az érzést. Amint sikerült a hirtelen jött sokkból valamennyire feleszmélni, azonnal mozgolódni, szervezkedni kezdtünk. Mit kéne tenni, hogyan tovább? – tettük fel a kérdést egymásnak és magunknak. A minisztériumból akkor azt ígérték, hogy év végéig felújítják a várat a harangokkal együtt, de a napok teltek és múltak, szomorúan tapasztaltuk, hogy nincs igazi akarat a minisztérium részéről. Ekkor már sejtettük, hogy önerőből kell megvalósítanunk jó néhány dolgot – így a harangok újraöntését is –, mert az állam segítségére hiába várunk.
Akadtak-e támogatói az ötletnek?
A kézműves társulásban majdnem 140 tagot számlálunk, továbbá nagyon sok a jó barátunk Fülektől egészen Hollóházáig, akik, amint értesültek a tragikus eseményekről, azonnal segíteni akartak. Többen is felvetettük, hogy tennünk kéne valamit, mert a kézműves társulás központja Várhosszúrét, továbbá több szállal is kötődünk a várhoz, amely Gömör egyik történelmi jelentőségű szimbóluma. Összeült a Gömöri Kézművesek Társulásának a vezetősége, és úgy határoztunk, hogy kiöntetjük az egyik harangot. A legnagyobb harangot a krasznahorkaiak öntenék ki, a középsőt pedig az Egri Női Borlovagrend, bár erről bővebb információkkal nem rendelkezek. Várhosszúrét egyik magyarországi testvértelepülésén, Ibrányon tavaly segélykoncertet szerveztek a vár újjáépítéséért, ahol óvodások, iskolások, középiskolások és nyugdíjasok is felléptek. Ugyancsak azon a hétvégén diszkó és koncert is volt, amelyeknek a bevételeit szintén felajánlották a harangöntésre, ahogyan a másnapi istentiszteleten összegyűjtött perselypénzt, majd a délutáni focimeccsen összegyűlt bevételt is. Nagy örömmel töltött el minket, hogy láttuk, mennyire a szívükön viselik a vár sorsát az ibrányiak is, ez pedig nagy lendületet adott nekünk. Így kezdődött a gyűjtési folyamat, amelyhez aztán mi is csatlakoztunk: különböző tárgyakat adtunk el a kézműves háznál, az ebből befolyó összeget pedig félretettük erre a célra.
Mit tudnak a várban odaveszett harangokról?
Három különböző méretű harang volt a Krasznahorkai várkápolnában, de mindhárom odaveszett a tűzvészkor. Csakis a legnagyobb harangnak maradt meg az alsó pereme, a másik kettő teljesen eltűnt – belefolytak a gerendák közé. Csakis nagyon hosszú keresés után találtunk a kisebbikről adatokat, a kutakodásban Silvia Lörinčíková, a betléri múzeum munkatársa volt nagy segítségünkre. Ő említette nekünk, hogy régebben feljártak ide néhányan Komáromból, és mind a három harangról információkat gyűjtöttek – hangolás, tömeg, méretek, külalak stb. Egyébként a legkisebb harang Szűz Máriának volt fölajánlva, erre utal a rajta szerepelő latin szöveg is – „MARIA V. OMNES BENEDICTA” – amely ismét rákerült, jelentése pedig körülbelül annyit tesz, hogy Boldogságos Szűz Máriának.
Kit bíztak meg a harang kiöntésével?
Először felhívtam Lukács János barátunkat, aki komolyabban foglalkozik bronzöntéssel és szobrászattal Szepsiben. Arra kértem, hogy keressen egy nagy tapasztalattal rendelkező harangöntőt az országból, Magyarországról vagy akár Csehországból, aki elkészíti nekünk időre, a megadott kritériumok szerint a harangot, ugyanis szerettük volna, ha pontos mása lenne a várban odaveszett legkisebbiknek. Így jutottunk el aztán Gombos Miklós őrbottyáni harangöntőhöz, aki a nyár elején vállalta el a feladatot, majd szeptember elejére be is fejezte azt. Tudtuk az eredeti harang főbb jellemzőit – peremhossza 52 cm, tömege 50 kg körül, hangolása a2-es stb. –, ezekből pedig meg lehet állapítani a harang többi alapvető tulajdonságát is, ami alapján elkészíthető volt a pontos mása. Azért is döntöttünk Gombos Miklós mellett, mert az őrbottyáni Gombos család egy régi harangöntő dinasztia, amely Bécstől Magyarországon át egészen Felvidékig számos harangot öntött már. Az eredeti tervünk az volt, hogy szeptember 8-án adjuk át a harangot, a krasznahorkaváraljai Mária-búcsú alkalmával. Viszont idővel ráeszméltünk, hogy bár a miénk elkészült, a másik két harangnak se híre, se hamva, ezért úgy döntöttünk, hogy hazahozzuk, Várhosszúrétre. Jelenleg Ulman István fafaragó kiállítótermében van, és aki kíváncsi rá, bármikor eljöhet megnézni, mi itt vagyunk egész nap, örömmel fogadjuk az érdeklődőket. A napokban összerakjuk, hogy meg lehessen kongatni, továbbá lábat is szerkesztünk hozzá. Lesz majd ünnepélyes átadó is, amikor felszenteljük, erről értesítjük majd idejében az embereket. De nemcsak a harangot, hanem Andrássy Dénes mellszobrát is szeretnénk felállítani a közeljövőben itt, Várhosszúréten, a régi kastély közelében – most készítjük a bejegyzését a szoborbizottságnak.
Ez az összefogás a régi időket idézi, amikor még a bürokrácia kevésbé avatkozott bele a dolgok menetébe…
Bár tiszta a lelkiismeretünk, hogy mi, várhosszúréti, gömöri, palóc emberek összefogtunk, és véghezvittük azt, amit akartunk, még mindig keserű szájíz van bennem a történtekkel kapcsolatban, mert ezt a tehetetlenséget, amely manapság a hétköznapi folyamatokat behálózza, nehezen lehet elviselni. Ha régen tűzvész vagy árvíz pusztított a faluban, az emberek nem voltak restek, összefogtak, és felépítették újra azt, ami elpusztult, odaveszett. Én, egyszerű, gömöri paraszt logikával soha nem fogom megérteni, hogy lehet ennyire tehetetlenül és érdektelenül viszonyulni az eseményekhez. Az államnak és az Európai Uniónak a hozzáállása katasztrofális, egy ilyen fontos és történelmi jelentőségű örökséget, mint Krasznahorka büszke várát nem volna szabad ennyire elhanyagolni, figyelmen kívül hagyni másfél évig. Azt érdemes tudni, hogy nagyon sokan jelezték nekünk, hogy bár anyagilag nem tudnak minket támogatni, szívesen eljönnek segíteni, dolgozni, amennyiben kétkezi munkáról van szó. Sokan jöttek volna részt venni a felújítási folyamatokban, de még az önkénteseket sem tudtuk bejuttatni a várhoz, vagy legalább a vár környékére, hogy a bozótot tegyék rendbe, vagy a szemetet szedjék össze.
A gömöri, internetező ember figyelmét nehezen tudta elkerülni az a kép, amely futótűzként terjedt a világhálón, és amelyen Ön és a harang Rozsnyó főterén, az Őrtorony előtt látható. Más helyeken is megfordult a haranggal?
Ahogyan hazahoztuk szeptember 18-án, egy napig még a kocsimban hordoztam, majd megálltunk a főtéren, és kérdezték az ismerősök: mi ez, Gyuri, tán harangot hordasz az autóban? Én pedig elújságoltam nekik, hogy ez Krasznahorka várának legkisebb, újraöntött harangja. Az említett fotót rengetegen megnézték, kedvelték és megosztották, bár nem volt tudatos az egész, csupán egy ismerősöm szerette volna megörökíteni a pillanatot, a kép pedig elterjedt, ez is mutatja azt, mennyire sokat jelenthet egy ilyen apróság is ebben a mai nehéz és nem ritkán elkeserítő világban. Azt láttam az embereken, hogy végre van valami pozitív dolog, ami feldobja őket, erőt ad nekik, mert nagyon rosszul érinti őket, főleg az egyszerű, gömöri embert, hogy hiába is ajánlaná fel önként a segítségét, nem tud tenni semmit, tehetetlen, mert a világ ma bolond módra működik. Mind a krasznahorkai, mind a hosszúréti, mind a rozsnyói járásban élő magyar embereken, de még a magyarországiakon is azt lehet észrevenni, hogy elkeseredettek, és rendkívül örülnek annak, hogy végre valami pozitív dolgot tapasztalnak. Székelyföldről is írtak, üzentek nekünk, Csíkszentkirályról, Krasznahorkaváralja testvértelepüléséről, hogy mennyire örülnek, hogy végre tapasztalják, halad valamerre a vár felújítási folyamata. A vár elkészülési ideje után érdeklődtek, erről azonban sajnos keveset tudok. Annyiból jó érzés tölt el, hogy valami kézzelfogható haladást már lát az ember, amint a harangra néz, mert ha felmegy Váraljára, sírhatnékja támad. Az egész bonyolulttá tett intézkedési folyamat megőrjíti az embert: most például egy olyan speciális maltert hoztak a várhoz, amellyel jelenleg nem tudnak dolgozni, mivel öt fokkal melegebb hőmérséklet szükséges hozzá. Bolondokháza folyik itt.
Elégedettség és sikerélmény a külvilág visszajelzéseiből ítélve, de miképp élik meg mindezt önmagukban?
Megcsináltuk, befejeztük, elkészült a harang, és ez nagyszerű érzéssel tölt el. Külön öröm, amikor látjuk, hogy itt van, kézzel fogható közelségben, egy hosszú és nehéz munka eredménye. Reméljük, soha többé nem lesz szükség az újraöntésükre, és a dédunokáim majd büszkék lehetnek ránk, hogy ezt még a nagyapámék csinálták, csináltatták valamikor Hosszúréten a gömöri kézművesekkel együtt. Ha az iskolában, vagy bárhol megálltam, és a gyerekeknek megmutattam, jó érzés fogott el, amint őket néztem, és belegondoltam, hogy egy napon felnőnek, és majd úgy gondolnak vissza erre a napra, hogy így néztek ki hat vagy tíz évesen a kis haranggal, amikor Gyuriék elhozták Őrbottyánból. Valahol jó érzés, mert bár nem tudja az ember, hogy megadatik-e neki egy-két nap a halála környékén, hogy elszámoljon az életével, de ha mégis így lesz, nyugodt szívvel, boldogan gondolhatok vissza majd, mert tudni fogom, hogy sok mindent tettünk a környékért, szülőföldünkért, és hagytunk hátra az utókornak. A kisharang is az eszembe fog jutni, amely remélem, sokaknak és sokáig fog még erőt, reményt és lendületet adni a nehéz, kilátástalan percekben. Ezek azok az élmények, amelyeket nem lehet pénzen megfizetni, sem elvenni. Hűek maradunk a mottónkhoz: „A madárnak szárnya van, és szabadsága, nekünk szülőföldünk és sok-sok tennivalónk.”
szöveg, fotó: Balla Sándor
-rozsnyovidek.sk
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írásos anyagok, adatbázisok, információk, képek, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül és a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás feltüntetésével lehetséges (kivéve ha egy konkrét dokumentumban egyéb külső szerző vagy forrás van feltüntetve)!
