Van Bari Károlynak, a kiváló költő, író, mesegyűjtőnek egy cigány néphagyományokat gyűjteményes kötetben bemutató könyve, Az erdő anyja. A vaskos, húsz éve megjelent munka gyermekfolklór fejezetében olvastuk a Medve, medve, bolond medve,/ medve, medve, bolond medve,/ hiába futsz énutánam,/ százszor fürgébb az én lábam,/ mert az enyém könnyű, karcsú,/ de a tiéd kövér, lassú,/ nem fogsz meg az életben sem! gyermekjátékban mondogatott csúfoló versikét. Na, ez jól jött nekünk a Könyvkuckó Olvasótábor erdők mellett, erdők mélyén szeptember utolsó és október első napjaiban zajló rendezvényén, mert bizony a gömöri Bányavidék erdőrengetegeiben már ott a falvak határáig lehúzódó és veszélyt jelentő – persze a mesékben nagyon kedves – maci. Nekünk a fenti versike többszöri ismételgetésével sikerült őt távol tartanunk magunktól. Bár ki tudja. Amikor a Hrádok hegyről az ochtinai (volt ez egy kis ideig Mártonháza is) középkori templom 1386-ban készült freskóit, meg a jeles lelkész, helytörténész Bartholomaeidesz család helyi sírjait mentünk megnézni majd´ egy órácskát a nagy erdőn át gyalogolva, a völgy másik oldalán (később tudtuk meg!) lévő Markuska falu határában a helybéliek két kis bocsával csámborgó anyamedvét láttak. De miránk – közelről – nem volt kíváncsi.
A Dernői Alapiskolába járó öt barkai fiú vett részt a Várhosszúréten és Hrádokon tartott Olvasótáborunkban. Azt akartam a rövid négy nap alatt, hogy tehetséges, jó diákjaim legalább egy kicsit ráérezzenek arra, hogy könyvet bárhol, bármikor kezünkbe vehetünk. Gárdonyi Géza, Fekete István, Mark Twain sorait, Tamás bátya történetét figyelmesen olvasták – ilyet otthonaikban ők alig tesznek. Szüleik ezt nem szorgalmazzák. Írtunk is: naplót. Naponta kétszer ültünk le, hogy a velünk történteket rögzítsük. Hozzá rajzoltunk is, mert témánk volt bőven! Gömörország olyan természeti kincseit is láttuk közelről, mint a világritkaságnak számító ochtinai aragonit barlang, vagy a kalandtúrára csábító, Várhosszúrét melletti Buzgó barlang. Ebben barlangásznak öltözve kell a föld mélyében kúszni-mászni, hogy saját szemünkkel lássuk Európa egyik legnagyobb, 34 méter magas álló cseppkövét. Épen, egészségesen visszatérve a fiúk nagyon szép kis kosarakat fontak, majd gyorsan haladtak az íjászat alapjainak elsajátításában. Hrádokra menet megnéztük, majd rajzoltuk a hét Bebek-vár egyikét, Csetnek vízivárát. Már ami mára maradt belőle: a palotarész, a két masszív bástya régi korokat idéző pompájával mutatja eleink építőmesteri tudását. A hrádoki hegyi szálló medencéje kiváló lehetőséget biztosított a máskor csak patakban lubickoláshoz, vízhez szokott fiúknak arra, hogy az úszás alapjaival ismerkedjenek, a közeli teniszpálya pedig arra csábított, hogy kipróbáljuk ezt a szép sportot is. Rövid idő alatt szép ütésekkel küldték a fiúk a labdát a háló túloldalára, persze ebben talán ott voltak azok a mozdulatok, amiket már több éve az asztalitenisznél gyakoroltak.
E ritka sikeres és tartalmas táborozás az SZMPSZ tehetséggondozó pályázatának köszönhetően valósult meg, de anyagilag támogatta azt Barka község polgármestere és végig segítette programszervezésben és megvalósításban, hasznos szakmai tanácsokkal a Gömöri Ifjúsági Társaság.
Ambrus Ferenc
fotó: GIT/Rozsnyó-vidék
