2016. szeptember 18-án töltötte be 89-ik életévét a Rozsnyón élő Ehrenfeld Tibor. A második világháború alatt volt munkatáborban, 1945 áprilisában (!) a mauthauseni koncentrációs táborba került. Apja, Ehrenfeld Mór várt ott rá. Nagyon kevésen múlott az életük. Május első napjaiban szabadultak, majd tértek haza Rozsnyóra. Ők a főszereplői a szeptember első napjaiban befejezett egyfelvonásos drámámnak. Ennek egyik részletével köszöntjük Ehrenfeld Tibort. Ambrus Ferenc
Felszabadítottak
Egyfelvonásos dráma (részlet)
Mór, a vaskereskedő: Mutasd csak, Verácska! (kiveszi a felhívást a lánya kezéből és a tanoncsegéd felé fordul) Béla, menjen, keresse meg Tibikét, biztos itt van valahol, kint a piacon az autók körül, és hozza őt be.
(a vaskereskedő lassan, magában olvassa a felhívás egyik, majd másik oldalát, a tanoncsegéd jön vissza Tibikével)
Tibike: Apuka! Kihozták megmutatni mindenkinek a Poloskát! Nagyon jól néz ki! Jobban mint a mi autóink bármelyike! Miért nincs nekünk ilyen kocsink, apuka?
Mór, a vaskereskedő: Hogy mit, mit láttál, Tibike? Jó, hogy itt vagy. Maradj most itt az üzletben mellettünk.
Tibike: A Poloska! A versenyautó! Amit Róth Henrik csinált az Imre fiával és most versenyekre is akarnak vele járni. Az egész országba: Kassára, Zsolnára, Pozsonyba. Ezt mondták kint a fiúk.
Mór, a vaskereskedő: De ez az ország már másképpen van, Tibike. No, nem baj, csak maradj itt. Vera, legjobb lesz, hogy ha te most hozzálátsz, kitöltöd, beírod, amit kérdeznek, ha már tudni akarja Magyarország, mennyi zsidója van.
Vera: Apuka, úgy olvasom itt, hogy nemcsak azt akarják tudni, hogy hányan vagyunk itt, de azt is be kell írni, hogy mit csinálunk, ha meg üzletünk van, abban milyen és mennyi áru van.
Mór, a vaskereskedő: Antal, azt lesz a legjobb, ha a raktárba megy, ott tölti a napot, és amit lehet, összeír a készletünkből. Tibike, te elmész a rabbiékhoz, beülhetsz ott a lányokhoz és hallgathatod, hogy zongoráznak, de kérdezd meg, kaptak-e ők is ilyen összeírási íveket. És vigyázz magadra útközben!
(Vera leül a népszámlálási ívek fölé, időnként be-beír azokba valamit, nagy lendülettel benyit a hírlapkihordó)
Belics, a hírlapkihordó: Főnök úr! Csupa jó hír! Alig vártam, hogy ideérjek és mindet elmondjam. Egyik jobb, mint a másik. No, az első: szereztem Pesti Hírlapot, és nem is akármelyik számát! Azt, amiben Márai Sándor ír a hazatérésről. Ezt rögtön most olvassák, és hangosan, ha kérhetem, mert még én se tudom, hogy mit ír, nem volt időm beleolvasni se, mert szaladtam az örömteli hírekkel. Azután majd mondom a másik jó hírt is.
(a vaskereskedő szótlanul átnyújtja Vera lányának az újságot és leül, Belics segít kikeresni a nagy író cikkét, Vera olvasni kezd)
Vera: „Kassa határában katonai alakzatba sorakoztatták és díszlépésben vonultatták be szülővárosomba a körülöttem állókat. A lakások ablakában régi ismerősök állottak, nézték ezt a különös csapatot, a katonai vezényszó mellett egzecíroztatott magyar írók és festők díszfelvonulását, az idősebbek gúnyosan mosolyogtak ezen a látványon, a fiatalabbak hangosan röhögtek. Igazuk volt, megérdemeltük, hogy kinevessenek.“
Mór, a vaskereskedő: Ezt írta? Márai, a nagy író?
Belics, a hírlapkihordó: Verácska, azt olvasta, amit mutattam, ugye? (Vera bólint) Igen, ő írta.
(Tibike jön be, egyenes az apjához tart)
Tibike: Apuka, a rabbi úr azt kéri, ha rá tudja bízni valakire az üzletet, menjen el most hozzá. És út közben hívja magával a sameszt is. A sachter ott lakik a házban, ő ott lesz.
Belics, a hírlapkihordó: De főnök úr, a még jobb hírt el sem mondtam.
Mór, a vaskereskedő: Csak mondja, hírlapkihordó úr, csak mondja. Anélkül már csak nem megyünk el innen, hogy egy még jobb hírt ne hallanánk.
Belics, a hírlapkihordó: Most hallottam, hogy az elöljáróink nagy bált szerveznek. A jövő hét szombatjára. A Városháza nagytermébe. A felszabadulás és a hazatérés iránt érzett hálánk jeléül – így mondták. Együtt fogunk vigadni és örvendeni annak, hogy újra magyarok lettünk.
Mór, a vaskereskedő: Szombaton? Értem. (a lányához fordul) Vera, légy szíves, maradsz az üzletben. Tibikét inkább elviszem magammal. Antal, folytassa az árukészletünk összeírását. Belics úr, ha lesz még valami Máraitól, csak hozza, szívesen olvassuk.
(a vaskereskedő el, a hírlapkihordó még marad és Verának kezdi felvázolni a szép bálozásban rejlő lehetőségeket)
