Hosszas vita tárgya, hogy érdemes-e egyetemi tanulmányokat folytatni, hogyan tud érvényesülni a végzős hallgató a diplomájával, pályán akar-e egyáltalán maradni. A nyitrai Közép-európai Tanulmányok Kara ezt a kérdést próbálja körüljárni az új sorozatában, amelyben olyan hallgatókat szólaltat meg, akik a szakmájukon belül helyezkedtek el vagy éppen a pályamódosítás mellett döntöttek. Beszélgetésünkben Gál Andrea, a GANDRE vállalkozás alapítója és Forró Dániel angoltanár számol be a tapasztalatairól.
– Milyen szakot végeztetek az egyetemen, és miért az adott szakot választottátok?
Gál Andrea: – A középiskola elvégzése után magyar nyelv és irodalom–esztétika szakot választottam a nyitrai KeTK-en. Annak ellenére, hogy gazdasági irányultságú magán-szakközépiskolába jártam Alsóbodokra, a művészeti tantárgyak is jócskán beleivódtak a mindennapjaimba. Az intenzív és tartalmas színjátszós/szavalós „kiképzéstől” már csak karnyújtásnyira volt a tanári szak, ráadásul Kafka meg Radnóti hamar elcsavarták a fejem, így nem volt kérdés számomra, hogy a könyvelés és gyorsírás precíz világából, amint lehetőségemben áll, úriasan távozom egy oximoronokkal és újraértelmezésekkel teli univerzumba. Mivel Nyitra és környéke már ismert volt számomra, és tudtam, hol jó a lángos, hol csapolnak igazi Kofolát, így adott volt, hogy a KeTK-et válasszam továbbtanulásom színhelyéül. Nagy tiszteletben álló középsulis magyartanárunk, Petres Gabriella hatása is tetten érhető a folyamatban.
Forró Dániel: – Magyar nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakon szereztem diplomát 2017 tavaszán. Mivel nagyon vonzottak – s még mai napig is vonzanak – a nyelvek, ezért negyedikes középiskolásként arra az elhatározásra jutottam, hogy nyelvtanári képesítést szerzek az egyetemen. A diákéveim alatt igyekeztem minél magasabb fokon művelni magam – természetesen a képességeimhez mérten, megfelelően. Kosztolányi gondolatával azonosulva vallom: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.” S tulajdonképpen nincs is. Hogy magyar nyelven, nyelvből, nyelvről és nyelvnek köszönhetően szereztem egyetemi diplomát, ahhoz nincs fogható. A Nyitrán bejárt út tett azzá, aki mára lettem. Bár angol szakon ugyanúgy megmérettettem magam, mint a magyar szak terén, az anyanyelv számomra mindig menedék volt: az, ami támogat, az, ami befogad, az, ami védelmet nyújt, az, ami mindig is segített, hogy egyből kettő legyen, betűből szó, gondolatból tett.
– Friss diplomásként milyen lehetőségeket kínált a munkaerőpiac?
Gál Andrea: – Friss diplomásként nagyon nehéz elhelyezkedni, de manapság mindenki talál magának megfelelőt, jobb esetben a saját szakmájában – ha nem, hát nincs mese, pályaelhagyóként kell érvényesülni. Az államvizsga után többünknek sikerült azonnal tanári állást vállalnia. Számomra nem volt égető probléma az azonnali elhelyezkedés, mivel időközben megszületett a kisfiam, Samu. Az anyasági szabadság mellett viszont volt lehetőségem szerkesztői munkát vállalni, a Katedra folyóirat szerkesztőjeként „home office” üzemmódban dolgoztam.
Forró Dániel: – Az elhelyezkedésben meghatározó szerepe van a szerencsének, az elszántságnak, az eltökéltségnek, s annak, hogy ki mennyit képes áldozni magából saját magáért. Én elszántan voltam eltökélt és szerencsés. Az államvizsga utáni hetekben árgus szemekkel figyeltem a munkalehetőségeket, ennek köszönhetően két állásinterjún is részt vettem, s mivel mind a kettő sikeres volt, választani is tudtam. Az államvizsga után két héttel már állást szereztem. Úgy gondolom, mindig elegendő lehetőség tárul elénk, a dolgok lényege abban áll, hogy mennyi energiát, figyelmet vagyunk képesek áldozni érte, és milyen mértékben tudunk alkalmazkodni az adott lehetőségekhez.
– Jelenleg mivel foglalkoztok?
Gál Andrea: – Az anyaságin lévő anyukák között nem újdonsült jelenség, hogy valami kreatív dologgal kezdenek el foglalkozni. Személy szerint a varrásba szerettem bele, ami az elején csak hobbi volt. Azóta immáron hatodik éve foglalkozom női kiegészítők tervezésével és varrásával, amit teljesen autodidakta módon tanultam. Szembesültem a ténnyel, hogy kisgyerekes anyukaként még nehezebb a munkaerőpiacra való visszajutás, mint friss diplomásként, ezért kapóra jött, hogy az általam készített termékek iránt az érdeklődés is egyre nőtt. Így – bár terveim között nem szerepelt – belevágtam a magánvállalkozók életébe, Gandre néven saját tervezésű és kivitelezésű táskákat és pénztárcákat készítek.
Forró Dániel: – Angoltanárként tevékenykedem a nagyfödémesi magyar alapiskolában, ahol heti 23 angol tanórát oktatok. Sajnálatos módon most magyar nyelvet nem tanítok, de nem vagyok elkeseredve, ugyanis a céljaim között szerepel, hogy magyar nyelvet is tanítsak a jövőben.
– Hogyan tudjátok hasznosítani a felsőoktatásban tanultakat?
Gál Andrea: – Manapság nyitottnak és naprakésznek kell lenni, és talán ezek a legfontosabb készségek, amiket szaktól függetlenül az egyetemi képzés során fejleszteni tudtam magamban – és persze a vállalkozástervezés során kamatoztatni is. Egyelőre nem tervezem, hogy tanárként lépjek a katedrára, de sosem lehet tudni előre, mit hoz a holnap. Kisfiammal elővettük a sakktáblát, és nem kizárt, hogy valamiféle szakkörszerűség is születik majd belőle. Mindenesetre tudom, hová kell fordulni, hogyha tanácsadásra lenne szükségem.
Forró Dániel: – Ez egy meglehetősen komplex kérdéskör, ugyanis az elméletben elsajátított ismereteket csak hosszú folyamat eredményeként tudjuk a gyakorlatban hasznosítani. Ez olyan, mint egy matematikai művelet: gyakran szorozni kell vagy osztani, olykor-olykor kivonni vagy összeadni. A felsőoktatásban tanultak számomra egyfajta stabil kiindulópontot testesítenek meg, ami nélkül nem tudnám az irányt, s azt sem, hogy merre, hogyan haladjak tovább. E stabil kiindulópont segítségével képes vagyok jegyet váltani a megfelelő irányba. De ez mind kevés, ha nem kísérletezünk, ha nem adunk hozzá nap mint nap valamit önmagunkból, és nem vonjuk le időről időre a megfelelő következtetéseket, tanulságokat. Időnként teljesen eltér a napi gyakorlati pedagógia az elméletben tanultaktól, időnként pedig teljesen azonosul vele. Ez tulajdonképpen azért lehetséges, mert gyerekekkel, élő organizmusokkal dolgozom, akikhez nincs használati utasítás. Mindenkihez egyénenként kell utat találnom. Úgy gondolom azonban, fontos, hogy azt a bizonyos „kiindulópontomat” kitartóan fejlesszem tovább.
– Mik a jövőbeli terveitek?
Gál Andrea: – Tapasztalataim szerint amibe kellő energiát fektetünk, szépen fejlődik és gyarapodik. Az idei év nagyon izgalmas lesz, mivel egy EU-s pályázatnak köszönhetően végre sikerül egy kisebb varrodát berendeznem, ahol főleg kisgyermekes anyukáknak szeretnék munkát adni, természetesen rugalmas munkaidő-beosztással. Az idei tervek között Webshop-készítés, nemzetközi és országos kiállítások, új termékek bevezetése is szerepel. Ráadásul, ha minden jól megy, akkor végre egy gyerekbarát kézműves kávézót is sikerül megnyitni, ami egy kulturális és művészeti programokat kínáló pincehelyiség lesz, frissen pörkölt kávéval és bolhapiacos bútorok sokaságával, ahova nyugodtan betérhet az ember porontyostul-családostul.
Forró Dániel: – Csodálom mindig azokat a pillanatokat, amikor tanítva tanulok új dolgokat. A tanítást kétirányú processzusként érzékelem: akkor hatékony, ha az oktató személy is tanul. Ezek között nemcsak tárgyi tudás található, hanem ezernyi érték, nemes gondolat, néhány szó, értékes pillanat, emlékezetes perc. Ezekre törekszem, ezekért dolgozom.
Sorozatunk hamarosan tovább folytatódik a végzős hallgatók történeteivel és véleményével.
(pg)
kép: pixabay.com
