Rozsnyó, a Meseváros – lezajlott a IX. Ipolyi Arnold Országos Népmesemondó Verseny

08 jún 2018

A rozsnyói városháza kilencedik alkalommal adott otthont az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny országos döntőjének. A rendezvény idén is több száz gyereket szólított meg, az előadott mesék színvonala a közönség és a szakmai zsűri véleménye szerint is kiemelkedő volt.

A magyarság számára sorsfordító napon, június 4-én vette kezdetét Rozsnyón a népmesemondó verseny országos fordulója. A trianoni döntésről és a Nemzeti Összetartozás Napjáról az üdvözlő beszédekben is megemlékeztek. Bárdos Gyula a Csemadok Országos Tanácsa nevében köszöntötte a résztvevőket, elmondta, jó döntés volt kilenc évvel ezelőtt, hogy a műfaj kivált a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyből, és azóta önálló versenyen méretnek meg a mesemondók. A résztvevők száma, a szakmai sikerek, a minőség mutatja, hogy erre van igény. Az országos mesemondó verseny egy sikertörténet, és bár az országos rendezvények sorában a legfiatalabbak közé tartozik, nagyon gyorsan felzárkózott a legsikeresebb mozgalmak és rendezvények sorába – hangsúlyozta. Huszár László főszervező a verseny közel egy évtizeddel ezelőtti kezdeteiről beszélt, Farkas József pedig a Hagyományok Háza képviseletében szólt a közönséghez. A verseny háziasszonyai ebben az évben is Varga Lia, György Henrietta és Nagy Zsuzsanna voltak. A megnyitót a Varjos zenekar és Bukovics János mesemondó produkciója színesítette.

Az óvodások és kisiskolások, azaz az 1. és 2. kategória mesemondói kezdték hétfőn délelőtt a versenyt, délután pedig a 3. kategória versenyzői foglalták el a Mesetermet. Kedden a 4. és 5. kategória mesemondói léptek színre. A kétnapos rendezvény ideje alatt a történelmi városháza termeiben a résztvevő gyermekek számára idén is szerveztek kézműves foglalkozásokat, hangszeres bemutatót és daltanulást, népi ételek kóstolóját, játszóházat és táncházat. A felkészítő pedagógusokat mindeközben kísérőprogramok, szakmai előadások várták. Varga Norbert folklórkutató, a Hagyományok Háza Hálózat és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet munkatársa, a verseny szakmai vezetője a kísérőprogramokról szólva elmondta: „Az volt a célunk, hogy a folklórnak ne csak egy kiragadott szelete, a népmese jusson el a gyerekekhez, hanem a népzene, a néptánc, a dalok is.”

„Eljutottunk oda, hogy nagyon magas színvonalon adták elő a gyerekek a produkcióikat, a meséiket” – értékelte a versenyt portálunk kérdésére Pusko Gábor, a Tornaljai Tompa Mihály Városi Művelődési Központ igazgatója. „Évek óta próbálunk a felkészítőknek, szülőknek, pedagógusoknak szakirodalmat ajánlani: hogy mi az élőszavas mesemondás sajátja, mi a mesenyelv, a nyelvezet, egyáltalán mik azok a törvényszerűségek, amik a népmesében előfordulnak és mi az, ami nem fordulhat elő. Ha ezt kiküszöbölik, ezekből a gyerekekből valamennyiből jó mesemondó lehetne, de valószínűleg nem lesz mindenkiből profi mesemondó, vagy táncos, zenész. De ha már elérjük azt a szintet, hogy ezek a gyerekek nem fogják kikapcsolni a tévét, rádiót, nem fognak elmenni, ha a népi kultúrával, annak bármelyik szegmensével találkoznak, már akkor sokat elértünk. A mostani versenyt nagyon magas színvonalúnak értékelem” – tolmácsolta a zsűritagok véleményét.

A díjkiosztás után Varga Norbertet, a verseny szakmai vezetőjét az idei seregszemle összefoglalására kértük:

Összességében 440 gyerek vett részt a versenyben, ők a 8 területi előválogatón mérettettek meg és onnan került be a legjobb 92 a döntőbe. Igazából ez csak a második körbe bejelentkezettek létszámát takarja, tehát becslésünk szerint – az iskolai fordulókat is figyelembe véve – körülbelül 600 gyereket tudtunk megszólítani ezzel a versennyel.

2017-ben zajlott az első „keleti” elődöntő, mik az idei tapasztalatok?

Nagy örömünkre szolgál, hogy tavaly 20-30 közötti létszámmal valósult meg Kisgéresen a területi előválogató, és az idén pedig már 50-en voltak, tehát ugyanannyian, mint a várhosszúrétin, a bátkain vagy a ragyolcin, hogy csak a közeli térséget említsem. Tehát már egy teljes érvényű, nagykorú helyszín lett Kisgéres is, egy nagyon jó, ütős csapattal, akik ott helyben szervezik, mozgatják egyrészt a versenyzőket, másrészt az ottani helyszínt biztosítják.

Tavaly volt először kétnapos a rendezvény, miként vált be ez a változtatás?

Úgy érzem bevált ez a kétnapos felosztás, most már a kettő is kevésnek tűnik. Azelőtt az volt a rendező elv, hogy gyakorlatilag egy nap három helyszín, most meg két nap egy helyszín, tehát ez is zsúfolttá teszi. Egyre jobbak a gyerekek, egyre igényesebbek és most már voltak viszonylag hosszú mesék is. Fontolgatjuk azt, hogy hogyan tudunk egy olyan másfajta struktúrát kialakítani, amely még inkább lazítja magát a versenyt és még több lehetőséget ad az együttlétre és a kísérőprogramokra. Szóba került az is, hogy akár kivinni a rendezvény nyitó programját a főtérre, gólyalábasokkal, helyi táncegyüttes fellépésével, egy picit jobban bekerülni a helyi köztudatba, a helyi közönségnek is nyújtani valamiféle programot, produkciót. Kicsit hírt szerezni annak, hogy zajlik ebben a városban egy országos rendezvény, meg lehet nézni egy-két programot.

Idén a Meseváros bezárta kapuit, de jövőre újra kisebb-nagyobb, népviseletbe öltözött mesemondók érkeznek Rozsnyóra, immár a tizedik, jubileumi versenyre.