A Sajó Banda kezdeményezésére Felvidéki Banda néven közös népzenei produkciót hozott létre öt pályakezdő hazai zenekar, a Húros Banda, a Bagla Banda, a File Banda, a Mérges Banda és a Sajó Banda. Koncertműsorukat a Gombaszögi Nyári Tábor idején, a Folkszögletben mutatták be. A teltházzal zajlott, fergeteges sikert arató közös műsor azonban túlmutat a tehetséges, sokoldalú fiatal zenészek egyszeri fellépésén. Kristóf Bálinttal nemcsak a produkció megszületéséről, hanem a felvidéki amatőr népzenészmozgalomról, együttgondolkodásról, összetartozásról, jövőről is beszélgettünk.
Hogyan született a közös koncertműsor ötlete?
A Felvidéki Banda produkció ötlete januárban kezdett megfoganni, amikor a Sajó Bandával bemutattuk az ötéves jubileumi Elkezdőd5t című műsorunkat. Már akkor, oda összhívtunk ebből a generációból zenészeket, hogy egy közös muzsikát csináljunk az előadásunk után, mégiscsak nagyobb öröm, ha többen vagyunk és együtt zenélünk. Ott annyira megtetszett mindenkinek a közös zenélés, hogy aztán jöttek is az ötletek, a kezdeményezések, hogy gyakrabban kellene találkoznunk, együtt muzsikálnunk, így elkezdett pörögni a fejünkben ez a gondolatkör. Párommal, Ivett-tel el is kezdtünk gondolkodni, számba venni a lehetőségeket. Közben jött a felkérés Gombaszög oldaláról, hogy a Sajó Banda idén is koncertezzen, viszont mivel új koncertanyaggal nem rendelkeztünk, és ugyanazt nem szerettük volna elhozni, kipattant Ivett fejéből, hogy csináljuk meg ezt a projektet. Tény, hogy külön-külön egyik zenekar sem tudott volna egy egyórás koncertet megtölteni itt a Folkszögletben, viszont így közösen, azt gondolom, egy egész szép kis műsort sikerült bemutatnunk.
Mi volt a műsor koncepciója?
Voltak, akik énekeltek, mások több hangszeren is bemutatkoztak vagy több formációban részt vettek – egy színes egyveleget szerettünk volna a fiatal, felvidéki népzeneoktatásról bemutatni, hiszen ez is fontos része a projektnek. Mint ahogy az is, hogy a zenészek 90%-a táncos előélettel rendelkezik, így természetesen ezt is kihasználtuk a produkcióban. Az volt az alkotói célunk – többek közt –, hogy ez egy szerkesztett, egybekötött műsor legyen, és ne átkötő szövegekkel oldjuk meg az átállásokat. Erre a célra kitaláltunk, kidolgoztunk zeneileg és koreogréfiailag is különböző megoldásokat, így végül is a koncertműsor a jó kifejezés rá. Öcsémmel, Kristóf Áronnal a zenei szerkesztésért feleltünk, párommal Répássy Ivett-tel pedig a műsor összerendezését végeztük. A zenekarokkal több közös próbánk volt, Budapesten, Ipolyságon, Rozsnyón is próbáltunk, aztán természetesen itt a helyszínen, Gombaszögön is ki kellett mindent próbálni.
Ami a közös produkció felállítását illeti, ezek szerint szűk fél évről beszélünk…
Annyi se. Januárban ez még csak gondolati síkon indult el, aztán tulajdonképpen három hónap alatt le is zajlott az egész folyamat. Ezt a három hónapot is úgy kell érteni, hogy átlagban havi egy találkozás volt, aztán a vége felé már sűrítettük, de valahogy így állt össze ez a projekt.
Elégedettek vagytok a végeredménnyel, számítottatok ilyen nagy sikerre?
Számítani nem tud az ember ilyesmire, hiszen a közönség reakciója nagyon sok mindentől függ és ez kiszámíthatatlan. De nagyon kellemes meglepetés volt, eleve az, hogy ilyen sokan eljöttek, voltak, akik csak kifejezetten emiatt a produkció miatt jöttek a fesztiválra. És az valami fenomenális élmény volt, amikor a színpadról azt láttuk, hogy a közönség velünk együtt mosolyog, az első sorban a kortárs barátaink könnyeket hullatnak, ezek nagyon megindító pillanatok voltak. De a legnagyobb élményt nem is a produkció megszületése hozta, hanem maga a folyamat. Merthogy – és ennek valószínűleg folytatása is lesz, már most is látjuk –, összehoztuk, összeismertettük Felvidék fiatal népzenész generációját, ezzel kivédve bárminemű rivalizálást, de annál inkább segítve a közös munkát, akár a jövőre nézve is. Én merem azt mondani, hogy itt barátságok, szakmai kapcsolatok alakultak ki, aminek nagyon örülünk.
Korábban, mint zenészek ismertétek már egymást egy-egy rendezvényről, nem?
Azt kell, hogy mondjam, hogy így, ebben a formában, nem. Természetesen voltak ismeretségek, régi barátságok, de ilyen nagy számban, nem. És azt gondolom, hogy minden bandának sikerült nagyon jól beilleszkednie ebbe a csapatba.
A mai világban ritka ez a fajta összefogás, együttműködés, rivalizálás nélküli szakmai lét. Mindenki elsőre igent mondott a felkérésre?
Mindenki nagyon nagy örömmel fogadta. Persze, ehhez azt is el kell mondanom, hogy amatőr zenekarokról van szó és ez egy „szerelem-projekt”. Erre mindenki nagyon sok időt, pénzt, energiát áldozott, és mindenki jó néven vette ezt a kezdeményezést. A közös próbáinkat már az elején azzal kezdtük, hogy ismerkedtünk, beszélgettünk, véleményeket cseréltünk, gondolatokat osztottunk meg egymással pontosan erről a témáról, hogy hol tart most a felvidéki népzenész mozgalom, mármint az amatőr népzenész mozgalom. Ezt valamelyest bátorkodtunk összehasonlítani a táncos szakmával is, mert ezt mindig fontos gondolatnak érezzük, hogy a táncos szakmában teljesen magától értetődő, hogy van amatőr és van hivatásos része. A zenében ezt annyira nem érezzük, holott azt gondoljuk, hogy az amatőr zenészeket is igen jól ki lehetne használni, és rendelkeznek már olyan tudással, amit bizony kamatoztatni lehet.
Akkor ez a koncertműsor megalkotása mellett egyfajta érdekképviseleti, szakmai egyeztetés is volt.
Igen, ez a jó megfogalmazás. A konkurencia kivédése tulajdonképpen elsődleges volt, és ezt letisztáztuk az elején. Fontos szempont volt, hogy ha találkozunk, lehet, hogy az egyik banda tud valami megoldást kínálni egy másik banda esetleges problémáira, működési nehézségeire, s azt gondolom, ez volt az alapvető kiinduló gondolat, emiatt sikeres ez a projekt. Itt nemcsak a gombaszögi produkcióra gondolok, hanem az egész projektre. Hogy hogyan tudjuk egymást segíteni. S ha ezen az úton indulunk el, akkor tulajdonképpen konkurenciát már nem is emlegethetünk.
Folytatásként mit terveztek?
Nagy valószínűséggel lesz folytatás, ezt a koncertműsort is nagyon szívesen bemutatjuk máshol is, másoknak is. De a csapat annyira összeszokott, hogy más tevékenységeknél is össze fogunk találkozni. Tervben van – és ezzel most kis titkot árulok még el – vándor táncházak közös megszervezése és más együttműködések. Azt remélem, hogy ez a kis megmozdulás évtizedekre előre meghatározó momentum lehet, bízunk benne, hogy akár még ahhoz is hozzásegít, hogy a mi gyermekeink már máshonnan, más lehetőségekkel kezdjék a népzenetanulást.
További táboros képeink és videóink a FB- és instagram-oldalunkon találhatók.
- Rozsnyó-vidék, szöveg, fotó: Prékop Ivett
