Marat / Sade – bemutató a felújított Thália-színházban
2013. március 14-én, csütörtökön 13.00 órakor kerül sor a kassai Thália Színház felújított épületének ünnepélyes átadására. Este hétkor pedig Marat/Sade címmel bemutatják a társulat új darabját.
A színház honlapján megjelent alábbi beharangozóban olvashatnak a bemutatásra kerülő darabról:
Nyílt napra készülnek egy különleges intézményben, valahol itt a közelben, egy olyan helyen, amely nagyon hasonlít azokra a helyekre, ahol mi mindannyian élünk. „Európa legészakibb magyar elmegyógyintézetének” igazgatósága várja nagy szeretettel az érdeklődőket. Egyedülálló lehetőség kínálkozik megismerkedni egy kicsi, zárt közösség mindennapjaival, március 14-től bárki megtekintheti mivel is foglalkoznak a páciensek, miféle munka folyik a falak között, milyenek is ezek az „őrültek”.
A szintén az intézményben élő de Sade márki a nagy francia forradalomról írt egy igencsak érdekes színdarabot, a próbák gőzerővel folynak már hónapok óta, mindenki igyekszik tehetsége legjavát megmutatni. A hírhedt márki, rettegett provokatőr és nyughatatlan szabadgondolkodó személyesen az elmegyógyintézet igazgatójának tett ígéretet, hogy nem lesz botrány, kerüli majd a feltűnést, csak egy ünnepi díszelőadást vezényel majd le, melyben színészként is részt vesz. A remények szerint szavát meg is tartja és valóban „csak” Jean-Paul Marat legendás halálát mutatja be a zenés forradalmi tabló, azt a pillanatot járja majd körül, mikor Charlotte Corday megmeríti kését a radikális lázító, népvezér borzasztó bőrbetegségtől gyötört testében.
A próbákról azért annyi mégiscsak kiszivárgott, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem is a 224 évvel ezelőtti eseményekről beszélne a darab, de a szlovákiai magyar kisebbség sorskérdéseiről.
Marat meggyőződése, hogy újrakezdeni csak megtisztulva lehet, tehát meg kell szabadulni azoktól, akik az előző korszakot képviselik, le kell őket likvidálni. Megkerülhetetlen a vérengzés? Vagy lehetne másként is csinálni? Lehet-e hatékony egy forradalom az életek kioltása nélkül? Van-e joga bárkinek is elvenni mások életét csodálatos eszmék, nemes elképzelések miatt? Van-e esély arra, hogy az idő múlásával ne torzuljanak el az eredeti gondolatok, vállalások, célok?
| „Marat: Mi ez a kád tele vérrel a vér mellett ami még kifolyik majd Egykor azt hittük pár száz halott elég lesz azután láttuk hogy a sok ezer is kevés megszámlálhatatlan már a hulla Ezer meg ezer már a hulla Nem baj már csak még egy nulla Halott a felső tízezer Nem elég! Tízezernyi már a hulla na most már csak még egy nulla halott egy nemzedék nem elég! |
Kell úgy 100 ezernyi hulla És becsszóra csak még egy nulla Nyomtalanul eltűnik egy kisebbség Nem elég! Van már milliónyi hulla Becsszó csak egy végső nulla Egy nemzetnyi hulla már elég? Tízmilliónyi hulla ég Cest la vie chérie Ez csak a hulladék Selejt, mi kalkulálható Egy temetőbe beledarálható A temetetlen tetemeket meg megetetem a magatehetetlenekkel, veletek! Ez a dance macabre! Ez a dance macabre! Én vagyok a forradalom!” |
Peter Weiss 1963-ban született drámáját Görgey Gábor magyarította, de a mai korra, a szlovákiai magyar helyzetre Horváth Kristóf, alias „Színész Bob” költő, színész, a slam poetry kiváló művelője fordított le bizonyos jeleneteket, mint például a feljebb olvasható részletet.
Az alkotók meggyőződése, hogy szabadságról, radikalizmusról, túlélésről, megmaradásról, felelősségről, társadalmi dilemmákról csak akkor érdemes beszélni, ha az „rólunk”, saját gondjainkról is szól, ezért a francia forradalom résztvevői egy-egy álom, látomás erejéig betévednek a XXI. századi kisebbségi létbe is. Természetesen megfogalmazzák mit látnak, igyekeznek pontos látleletet adni tapasztaltakról.
„egy hazám van de nincsen házam
hazámban otthonom még meg nem találtam
a hivatal nem ismer, és ezért hogy csak titkon
de mégiscsak otthon érzem magam itthon
itthon én magyar vagyok
otthon meg szlovák
nem is tudom eldönteni
melyik hazám mostohább”
„bugár és berényi dumálni beszélni tuti nem elég
bár tudnám remélni hogy téged nem herél ki az ami mindenkit kiherél
bugár és berényi bugázni henyélni biztos hogy megéri de sajnos nem ér
kukákba benézni turkálni remélni hátha valaki kidobott egy életcélt (…)
bugár és berényi
nem tudja a pórnép mit lehet mit nem lehet
kéne egy jó kórkép egy pozitív látlelet
nem lesz abból jólét ha önmagadat átvered
a gödör fenekéről az öntudatod rád mered”
forrás: Thália Színház
