Közel egy tucatnyi gyerek jött el – szülőstől-nagyszülőstől – a Magyar Nyelvi Klub első találkozójára, melyre szerda délután a rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola épületében került sor. Az eseményre olyan óvodásokat vártak, akiknek problémát jelent a magyar nyelven való kommunikáció, vagy a magyar nyelvtudásuk nem úgy fejlődik, ahogyan az várható lenne. A megjelent kicsik többsége többnyelvű családban él vagy szlovák nyelvű óvodába jár, egyesek a magyar nyelvvel már jóformán alig kerülnek interakcióba – mert bár anyu vagy apu még beszéli a nyelvet, a kicsihez a magyar szavak már csak elvétve jutnak el. Így korántsem meglepő, hogy ezúttal a kezdeményezés nem civil szervezetektől vagy különböző egyesületektől, hanem két anyukától származik, akik gyermekeiket szlovák óvodába íratták, mégis fontosnak tartották azt, hogy gyermekeik minél jobban elsajátítsák szüleik, nagyszüleik anyanyelvét. Egymás szándékáról mit sem tudva, külön-külön keresték meg az iskola igazgatónőjét, Prékop Máriát azzal a kéréssel, javaslattal, hogy jó volna, ha indulhatna egy olyan programsorozat az iskola „szárnyai alatt”, amely elősegíthetné a gyermekek nyelvkészségeinek a fejlődését. Így a szlovák óvodába íratott, vagy szlovák nyelvközegben élő gyermekek is tanulhatnának magyar szavakat, énekeket, népdalokat, verseket.
A foglalkozáson megjelent mintegy tíz óvodás közül volt, aki egyáltalán nem beszélt magyarul, akadt olyan, aki értett, de még nem beszélt. Egyes szlovák óvodába íratott kicsik egynyelvű magyar családban élnek, így nekik nem voltak különösebb magyar nyelvi nehézségeik. A szülők mégis úgy gondolták, hogy a gyermekük magyar nyelvtudása – részben az óvodabeli homogén, szlovák nyelvi közegben – nem a megfelelő módon fejlődik és bontakozik ki. Más szülők bár magyar családban nőttek fel, szlovák iskolába jártak – egyesek pedig már vegyes házasságban élnek –, és bár még beszélnek magyarul, az általuk beszélt nyelv az irodalmi magyartól egyre távolabb esik.
Az eseményen megjelenteket Prékop Mária köszöntötte, aki örömét fejezte ki, hogy az első találkozón máris tíz óvodás vehet részt. Vanyo Mária óvónő-tanítónő foglalkozott a kicsikkel, akik ha már nem is beszélték a magyart, mellettük volt egy magyarul még tudó szülő vagy nagyszülő – egy ismerős „szárnysegéd” –, aki segített a játékok elkészítésében, a bemutatkozásban vagy a dalok eléneklésében. A tervek szerint a jövő héttől Vanyo Mária munkáját egy másik pedagógus is segítené.
A megjelent gyerekek többsége mivel nem egy környékről vagy óvodából jött, nem ismerte egymást. Így hangulatoldásképp – elvégre a „sok kicsi egy ismeretlen környezetben” egyenletnek az egyik legfrappánsabb megoldása mindig a közös játék – az ovisok egy asztalhoz ültek, majd közösen – mindenki saját magának családbeli vagy óvónői segédlettel – játékokat készítettek. A különféle anyagokból készített macikat a kicsik hazavihették, így az itt töltött idő alatt szerzett tudás és élmények mellett olyan kellemes emlékkel is gazdagodtak, amit otthon bármikor elővehetnek, és segítségével felidézhetik az itt töltött perceket. Ezután jött az ismerkedő játék: egy „varázsszőnyeg” köré ültek a kicsik, melynek a közepén egy maci csücsült, majd szépen vándorolni kezdett gyerekkézről-gyerekkézre, miközben az ovisok – kisebb-nagyobb sikerrel, annál több jókedvvel – bemutatkoztak. Az esemény egyik legörömtelibb pillanatsora következett: az óvónő különböző kérdéseket tett fel a gyerkőcöknek, viszont volt egy szabály: minden kérdésre csak azt az egyet válaszolhatták, hogy mosogatórongy. Vicces helyzetek alakultak ki, amint egyes kérdésekre – hogy hívják apukádat? – az értelemszerű, már-már berögződött válaszok helyett folyamatosan mosogatórongyot kellett mondani. Majd a mosogatórongy kulcskifejezést felváltotta a jóval könnyebb „maci”, mert előbbinek a kiejtése nehézségeket okozott egyeseknek.
A vidámság az egész eseményt végigkísérte, mint a tavaszi virágillat. Az egyre jobban oldódó légkört a háttérben hallható gyerekdalok tették meghittebbé és kellemesebbé. A játszva tanulás kifejezés tökéletesen jellemezte a tanteremben tapasztaltakat: a gyerekek sokkal fogékonyabbak az új ismeretek elsajátítására, ha közben vidám hangulat és sok nevetés tölti meg a „levegőt”.
Végül a gyerekek, szülők és pedagógusok egymás kezét megragadva körbe-körbetáncoltak, közben pedig gyermekdalokat énekeltek. A termet elhagyó felnőttek arcán derű és elégedettség, a gyermekekén fülig érő mosoly ült.
A Magyar Nyelvi Klub a jövő héten is szeretettel várja a 3-6 éves, óvodás gyerekeket hasonló – szerda, 16:15 óra – időpontban. Részletesebb információért Cseh Karint kereshetik a 0907 464 075-ös telefonszámon vagy a karincseh@centrum.sk e-mail címen.
szöveg, fotó: Balla Sándor
