Nehézségi fok:
A tanösvény Szádelő község végén kezdődik és zárt körutat alkot, hossza kb. 5 km. A tanösvény közepes nehézségű és az útvonal legmagasabb pontja meghaladja a 350 m tszf. magasságot. Az út időtartama kb. 4-5 óra.
1. sz. tábla
Tisztelt Látogatók,
A Szádelői-völgy nemzeti rezervátumot először 1954-ben nyilvánították részlegesen védetté, majd 1986-tól a szurdokvölgy teljes 214,73 ha-os területe kiemelt védettséget kapott. A rezervátumon keresztül vezető tanösvényt 1977-ben hozták létre. A fokozottan védett terület a Blatnica-patak által létrehozott völgyet foglalja magába, annak jellegzetes meredek sziklás lejtőivel, az ezeken kialakult különleges növénytársulásokkal. A Szlovák-karszt és a Szlovák-érchegység közé ékelődő területen a földrajzi elhelyezkedésnek és a különleges morfológiának köszönhetően, egyedi növény- és állatvilágot találunk. A speciális adottságok lehetővé tették bennszülött (endemikus) állat- és növényfajok kialakulását is. A rezervátum területén gyakorlatilag a karsztra jellemző összes jellegzetességet megfigyelhetjük. A Nemzeti Park területén kérjünk tartsák be a természetvédelmi szabályokat.
2. sz. tábla
Földtani felszínalak
A területet főként a földtörténeti középkorban kialakult wettersteini mészkő alkotja, amely az elmúlt évmilliók során nagy mértékű karsztosodáson ment keresztül. A morfológia kialakulásában központi szerepet játszott a Szár-patak, mely sok millió éven keresztül vájta útját a mészköves alapkőzeten. A víz eróziós munkájának eredményeként – mely napjainkban is alakítja a felszínt – földalatti üregek (barlangok) jöttek létre, melyek kiszélesedésével és összeszakadásával létrejött a Szádelői-völgy. A szurdokvölgy kb. 2200 méter hosszúságban a Felső-hegy és a Szádelői-fennsík közé ékelődik. A fennsíkhoz viszonyított mélysége helyenként eléri a 300 métert, szélessége a legszűkebb helyen mindössze 10 méter.
3. sz. tábla
Növényvilág
A Szádelői-völgy növényvilága a pannon és a kárpáti flóratartomány határán alakult ki, ezért egyik legfontosabb alapvonása az átmeneti jelleg, illetve ennek eredményeként a meglepően változatos fajösszetétel. A völgyben számos jellegzetes – gyakran élesen eltérő – mikroklímával rendelkező élőhely található, ezért a növénytársulások mozaikszerűen helyezkednek el. A tanösvény mentén több mint 900 felsőbbrendű növényfajt lehet megfigyelni, melyek között a legérdekesebbek a havasi őszirózsa a havasi iszalag , az osztrák sárkányfű, a korai szegfű, a leánykökörcsin és a tátogó kökörcsin.
4. sz. tábla
Állatvilág
A völgyben és a környező fennsíkokon található állatvilág a karszt faunájának legértékesebb része. A különlegesebb gerinctelen fajok között feltétlenül meg kell említeni egy endemikus csótányt, illetve egy szintén csak a völgyben és közvetlen környékén előforduló orsócsiga-fajt. A fennsíkokon alkalmanként a legnagyobb európai lepkét, az éjjeli nagy pávaszemet és a legnagyobb európai denevért, az óriás korai denevért is megfigyelhetjük. Téli időszakban a fennsíkon rendszeresen megtalálhatjuk a farkas és a hiúz nyomait. Nyáron a tanösvényen végighaladva, legalább 70 madárfaj éneke kíséri a látogatót.
5. sz. tábla
A területen folyó gazdálkodás
A fennsík túlnyomó részét eredetileg lomblevelű erdő borította. Az erdőket a helyi lakosság az elmúlt századok során letermelte és az oldalakat legelővé alakítva főként juh és szarvasmarha legeltetésére használta. Az erdők kivágása és az ezt követő intenzív legeltetés eredményeként a vékony termőréteg lepusztult és az alapkőzet felszínre kerülésével kialakultak a fennsíkra oly jellemző karrmezők. Az elmúlt években lényegesen csökkent a legeltetés intenzitása, aminek következtében a kopár területeket sok helyen bokros részek váltották fel. Napjainkban a legnagyobb veszélyt a táj- és flóraidegen növényfajok betelepülése és betelepítése jelenti, amely a fekete fenyő esetében a leglátványosabb.
6. sz. tábla
Történelem
Az ember már az őskorban megjelent a karszt területén. A barlangok kiváló rejtekhelyet nyújtottak az ősemberek számára, amit az üregekből előkerült értékes régészeti leletek is bizonyítanak. Ezek a maradványok főként a korai kőkorszakból származnak, de bizonyított az ember bronzkorszaki és vaskorszaki jelenléte is. Ez utóbbi időszakból származik a Szádelői-fennsíkon található 110 ha alapterületű erődítmény, amelynek északi védőfala kb. 900 méteres hosszúságban napjainkig fennmaradt. A romos fal helyenként még ma is eléri a 3 méteres magasságot és a 8 méteres szélességet.
7. sz. tábla
Karszt formák
A karszt fennsíkjait alkotó könnyen oldódó mészkövön a karsztformák széles palettája jött létre. A legjellegzetesebb formák közé tartoznak a karrmezők, a mély töbrök és a víznyelők, amelyek a fennsík jellemző képét adják. Ide tartoznak a mély, kanyonszerű szurdokvölgyek is, amilyen az egész Szádelői-völgy. A felszín alatti karsztosodás számos barlang és zsomboly formájában van a területen jelen. A völgy legjellegzetesebb sziklaképződménye a Cukorsüveg magasba nyúló sziklatornya.
