Az idei március 15-i ünnepségek többnyire a hagyományos forgatókönyv szerint, de szokatlanul zord időben zajlottak régiónkban. A híradások ugyan beszámoltak ideiglenesen lezárt útszakaszokról, elsodort tetőkről, a betléri kastélyparkban taroló szélről és több elhalasztott rendezvényről is, de bennünket szerencsére elkerült az a nagyon viharos időjárás, mely országunk más részein, Magyarországon és Európa más térségeiben is napokig tartó közlekedési blokkot, katasztrófákat, elzárt falvakat, hótorlaszokat, áramszünetet okozott. Mindezen események természetesen befolyásolták az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulójára szervezett környékbeli megemlékezések menetét, hangulatát is. Mindenki aggódva figyelte a híreket, remélve, hogy a bajba jutottak mihamarabb segítséget kapnak. Nálunk még az ünnep reggelén is bizonytalan volt, megtarthatók-e a tervezett rendezvények, megérkeznek-e a vendégek. Végül, bár a megszokottnál valamivel kisebb létszámú résztvevővel, hóesésben, fagyos, hideg időben, de sikeresen lezajlottak a rozsnyói programok is.
A megemlékezés a helyi temetőben kezdődött, ahol Szörcsey Antal honvédszázados sírjánál Zsóka János római katolikus káplán mondott beszédet, majd Balla Sándor, a Gömöri Ifjúsági Társaság partiumi önkéntese szavalt. Az ünnepség szervezői – a rozsnyói és környékbeli civil szervezetek, egyházak és az MKP helyi képviselői – és résztvevői megkoszorúzták a síremléket, ezt követően Beke Zoltán rozsnyói önkormányzati képviselő kalauzolásával lerótták kegyeletüket a többi 48-as honvéd és nemzetőr sírjánál is.
A főtéri Petőfi-emléktáblánál Tóth Lucia, a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányának tagja köszöntötte az egybegyűlteket, majd a rozsnyói gimnazisták zenés műsora és a koszorúzás következett. A március 15-i ünnepség utolsó állomása hagyományosan a Kossuth-szobor, itt Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulja tartott ünnepi beszédet.
kp, pr-i
