A májusi Könyvkuckó rendezvényen Cserna-Szabó András íróval beszélgetett a házigazda Ambrus Ferenc a rozsnyói 100P bárban. A találkozó elején felvetett kérdésre válaszolva a vendég elmondta, hogy írás közben nem foglalkozik az elvárásokkal: „Amikor írok, nincs ott a szobában az elvárás, se a tudatosság…”. Bár a novellában érzi otthon magát, most megjelent első regénye, a “Szíved helyén épül már a Halálcsillag”, melynek egyik szála western, a másik fele szerelmi történet. A beszélgetés során szó esett irodalmi kánonról, populáris műfajokról, arról, hogyan lehet Krúdyt olvasni, valamint arról is, hogy szerinte az irodalomoktatás zsákutcában van – ő maga (általános, középiskolai és egyetemi tanulmányai során) „háromszor vágtatott végig az irodalomtörténeten”, pedig az irodalmat, a művészeteket egészen más formában kellene oktatni, megismertetni a diákokkal: a művészeti alkotás szempontjában lényegtelen életrajzi adatok, képletek, skatulyák nélkül. Cserna-Szabó saját bevallása szerint nagy westernrajongó, ezért is választotta regénye egyik szálának ezt a világot. A western jellegzetességeinek ecsetelésével illusztrálta, miért véli úgy, hogy ez a műfaj sallangmentesen, letisztultan foglalkozik erkölcsi és morális alapkérdésekkel, mint jó, rossz, becsületesség, férfiasság, itt a főhős mindig az igazságot képviseli. Mellékszálként eljutottunk a nyugati westernhősöktől a magyar betyárok hamisan romantikus közmegítéléséig, ez a téma szintén érdekes regényalap lehet. Mesélt a kolozsvári félévről is, amikor csak a regényírással foglalkozott, illetve felelevenítette kapcsolatát a várossal, amelyhez édesapja, nagyapja révén családi szálak is kötik. Az író beszámolt legutóbbi olvasmányélményeiről, melyek között mostanában több történelmi regény is akadt. Szerinte egy ilyen regény akkor jó, ha túléli a szerzőt és önmagát is, egyszerre szól a regénybeli korról és van mondanivalója a jelenről is. „Ha negyven vagy négyszáz év múlva kezébe veszi valaki a könyvet és az ő életére vonatkozóan is működik.” A beszélgetésből nem maradhatott ki Cserna-Szabó Andrásnak a gasztronómia területén tett kalandozása sem, hiszen évekig a Magyar Konyha munkatársa volt, ez a téma és szemléletmód – a konyhaművészet és irodalom kapcsolata iránti érdeklődés – „rajta ragadt” és mostanáig foglalkoztatja. A kultúrának egy nagyon fontos szeglete a gasztronómia, az irodalom és gasztronómia folyamatosan keresztezi egymást, számos érdekes, kevéssé ismert példát említett a nagy magyar és külföldi elődök tollából származó „irodalmi szakácskönyvek” műfajából. Szerzőtársával, Fehér Bélával ő maga is írt gasztrokrimit („Ede a levesben”), mely a magyar gasztronómia történetének alap tévedéseit, pletykáit, legendáit dolgozza fel, Darida Benedekkel (aki a mostani Könyvkuckóra is elkísérte az írót) pedig „Nagy macskajajkönyv – avagy süssünk-főzzünk másnaposan” címmel egy élvezetes, a témát alaposan körüljáró, rendhagyó alkotással gazdagították az irodalomtörténet és gasztronómia iránt érdeklődők könyvtárát, mely bizonyságul szolgál arra, „hogy az egész világirodalom, tokkal-vonóval felfogható egyetlen gigantikus lakomaként is, ahol tengernyi alkoholt fogyasztanak el a résztvevők.”
pr-i, www.rozsnyovidek.sk
