A Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetségének (SZMTSZ) elnöke, Czibula Csaba tartott előadást pénteken a Gombaszögi Nyári Táborban.
„Európai szinten példátlan korlátozások jellemzik a szlovákiai magyar televíziózást” – emelte ki már az elején. Amíg Szlovákiában 8,5% a magyar etnikum aránya, addig a közszolgálati médiában hetente alig 85 percnyi magyar adás tekinthető meg – ez az összműsoridő 1%-a. Romániában a közel másfélmillió magyar nemzetiségű lakosra – kb. az összlakosság 6%-a – heti 230 perc magyar adás jut. Továbbá az országban működik még a teljes szervezettségű Erdély TV – minden olyan településen, ahol a magyarok részaránya a 20%-ot meghaladja, a kábelszolgáltató köteles besorolni a csatornát a műsorcsomagba. Ukrajnában 160 ezer magyar él, számarányuk – 0,3% – közel 25-ször kisebb, mint a felvidéki magyaroké Szlovákiában, az ukrajnai magyar nyelvű műsoridő mégis megközelíti a hazait: heti 75 percnyi magyar adást tekinthetnek meg a kárpátaljaiak a közszolgálati adókon. A helyzet még kecsegtetőbb – felvidéki szemmel keserédes –, ha Szlovéniába teszünk virtuális látogatást: Muravidéken 5-6 ezer magyar ember él – ez egy nagyobb falunak is tekinthető. Ennek ellenére heti 150 perc magyar adás fut a szlovén közszolgálati adókon, közel kétszer annyi, mint Szlovákiában, ahol a magyar populáció megközelíti a félmilliót. A főként Drávaszögben élő 18 ezer – az összlakosság 0,3%-a – horvátországi magyar lakosnak heti 26 percnyi közszolgálati magyar adásra van joga. Szerbiában a magyarok számaránya 3%-a, tartományi szinten – Vajdaságban – 14%. A délvidékiek heti 800 (!) percnyi magyar adásra jogosultak a közszolgálati csatornákon, ezen kívül a teljes szervezettségű Pannon TV elérhető szinte minden háztartásban, az újvidéki Mozaik TV folyamatosan napi műsorral szolgál, ahogyan a pancsovai és topolyai regionális tévé is. „A nyelvi jogok szintjén Európa szégyene a szlovákiai helyzet, műsoridejében összevetve a Kárpát-medencei magyar kisebbségekkel messze kullog még a kárpátaljai magyar adások mögött is” – fejezte ki érthető elégedetlenségét, csalódottságát Czibula, aki feltette a költői kérdést: mit lehet tenni?
Az SZMTSZ elnöke arról is beszélt, hogy amikor 2006-ban a Duna Televízió létrehozta a Duna II Autonómia nevű tematikus csatornáját, azt a szlovákiai UPC és Dolce nem volt hajlandó besorolni a kínálatai közé. Három éve, a HÍD kormányzása idején sikerült egy, a magyarságra nézve kedvező törvénymódosítást elfogadtatni, a mondás azonban ez esetben is helytálló volt: „minden törvény annyit ér, amennyi megvalósul belőle.” A parlament által 2010-ben elfogadott 532/2010-es számú törvény 5-ös paragrafusa előírja: a közszolgálati média köteles a Szlovák Köztársaságban élő nemzetiségi és etnikai csoportok részére számarányukkal arányosan műsort biztosítani és önálló, teljes szervezettségű egységeket létrehozni az intézményeken belül. Ehhez képest a heti 1%-nak megfelelő 85 perces műsoridő egy cseppet sem tükrözi a magyarok Szlovákiában elfoglalt számarányát (8,5%). „Az ország egyenrangú adófizetői vagyunk, egyenrangú adófelhasználók is akarunk lenni” – hangsúlyozta ki. A megoldáshoz szerinte önrendelkezésre lenne szükség, ahol az adott csoportok önállóan dönthetnének a műsor tartalmáról és szerkezetéről. Az „elfogadott” 2010-es törvény semmibevételét elnézve azonban igazi áttörést csak egy valódi politikai akarat hozhatna, amely túlüthet a működésképtelen – brüsszeli kirakatban jól mutató –, impotens törvények látszatvilágán.
Balla Sándor
