Közösségünket érintő számos aktuális kérdés is napirendre került a november 12-ei Kisebbségi Bizottság tizenegyedik ülésén, ezek között volt a kisebbségi támogatások összegének a meghatározása, vagy a heves érzelmi és társadalmi reakciókat kiváltó, település-visszanevezést megcélzó peredi népszavazás ügye is, amely bár jogerős volt, a kormány mégis semmibe vette a népakaratot. Az ülés szokatlan fordulatot vett, miután a komoly társadalmi, gazdasági és politikai kérdések megvitatása végén a bizottságban nagyobb lélekszámmal rendelkező kisebbségi testületek – magyar, roma és ruszin – szavazati jogát egy-egy főre csökkentették, ezt követően pedig az öt magyar jelölt – Géresi Róbert, Hrubík Béla, Orosz Örs, Öllös László és Pék László – tiltakozásképp kivonult a teremből. Kisudvarnokon, az elmúlt szombaton megtartott Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SZMK) éves konferenciáján Öllös László, az SZMK delegációjának egyik tagja számolt be részletesen a szlovák kormány Kisebbségi Bizottságának legutolsó ülésén történtekről, és az azt megelőző eseményekről.
A bizottság jelenlegi összetétele és megválasztásának módja az SZMK javaslatára alakult ki még az elmúlt kormány idején. A magyar közösségnek, amelyik is Szlovákia kisebbségeinek közel a hetven százalékát teszi ki, ebben a testületben öt képviselője lett. Bár ez az öt képviselő a bizottság teljes taglétszámának a huszonöt százalékát sem éri el, a magyar delegáció az alulreprezentáltság dacára mégis belement egy ilyen kompromisszumba. Hasonló, bár közel sem ilyen mértékű alulképviselet érinti a másik két nagy kisebbséget, a ruszint és a romát, míg messze számarányuk felett képviseltetik magukat – egy-egy taggal – a bizottságban a néhány százas és ezres kisebbségek, mint a szerb, a német, a lengyel, a morva, az ukrán vagy a zsidó.
Mindezek ellenére a nagy kisebbségek jelentős erőt képviselnek a bizottságban, a mérleg nyelvét pedig a jelenlegi kormánybiztos álláspontja képezi az igazán konfliktusos helyzetekben, amikor a nagyok és a kicsik egymással szembekerülnek. Egy ilyen konfrontáció jött létre még az előző kormány idején, amikor is a kisebb lélekszámú kisebbségek irányába erősen eltolódott támogatási rendszert próbálta az akkori elnök korrigálni. Bár a különbség, amely a bizonyos kisebbségek lélekszáma és elnyert támogatásai között volt, némiképp mérséklődött, továbbra is túltámogatottak voltak a csekélyebb lélekszámú szlovákiai közösségek. Volt azonban egy húzódó konfliktus, amelyik nem kapott a közelmúltig semmiféle sajtóvisszhangot. A legkülönfélébb, roppantul fontos oktatásügyi, nyelvi és egyéb kérdéseket tárgyaló kormányzati anyagok, amelyek a magyar delegáció számára nem feleltek meg, rendre átmentek ezen a bizottságon.
A közelmúlt talán legjelentősebb konfliktusa mégsem a támogatási rendszer „asszimetriájának” tudható be, hanem a kisebbségekről elkészült jelentés körül kialakult kavarodásnak. A kormány úgy döntött, hogy évről-évre kiad egy ilyen dokumentumot a szlovákiai kisebbségek helyzetéről, a Kisebbségi Bizottság feladata pedig az, hogy kidolgozza ezt a jelentést. Az SZMK ezt megelőzte, és beterjesztett egy általa létrehozott jelentést, és kezdeményezte, hogy ezt valamennyi kisebbség végezze el a saját közössége esetében. Ezt a kormányhivatal korábbi vezetője fel is vállalta, a kisebbségi delegációk pedig elfogadták a javaslatot. A magyar képviselők által megfogalmazott, erre vonatkozó belső szabályzat azt mondta ki, hogy a delegációk csakis a jelentés egészéről szavazhatnak, a más közösség helyzetét érintő ügyekbe nincs beleszólásuk. „Azt, hogy a horvátok miként látják a helyzetüket, az az ő szívük-joga eldönteni. Ugyanígy nekünk is megvolt a lehetőségünk, hogy meghatározzuk saját kisebbségi helyzetünket, problémáinkat, megoldási javaslatainkat” – magyarázta Öllös. A SZMK számos szakértője segédkezett a magyar közösséget érintő jelentés elkészítésében, a dokumentum olvasható és színvonalas lett, amely mögött komoly szakmai munka állt. A bizottság a magyar résszel együtt elfogadta a közös jelentést annak ellenére, hogy a szavazati joggal nem, csak tanácskozási joggal rendelkező minisztériumi tisztviselők közül ketten is megpróbálták megakadályozni, hogy erről a kérdésről egyáltalán szavazni lehessen, ez azonban végük átment a bizottságon. Minden tag mellette voksolt, kivéve a szerbet, amely tehát így a saját maga által elkészített jelentésre is nemet mondott.
Majd a kormánybiztos (A. Nagy László) is kidolgozta a kormány számára a saját jelentését, amely szintén nagyon kritikus volt, és a Kisebbségi Bizottság ezt is megtárgyalta és elfogadta. Az új, kormánybiztosi feladatokat ellátó elnöknő ezt a jelentést nagyrészt átírta, és kivett belőle minden olyan részt, amely problémákat vetett fel, ez került a kormány elé, amely azt el is fogadta. „A magyar jelentés nemcsak problémákat vetett fel, hanem konkrét megoldási javaslatok sorát is tartalmazta a bennünket érintő legsúlyosabb, legkomolyabb kérdésekben” – emelte ki Öllös. A megoldási javaslatok filozófiájában tartották magukat a kisebbségi minimumhoz, amely alapjaiban rögzíti a szlovákiai magyarság megmaradásához szükséges alapfeltételeket. A magyar delegáció kifogásolta, hogy a megbízott kormánybiztosnő által kidolgozott, megtisztogatott, lényegében véve semmiféle problémát és megoldási javaslatot meg nem fogalmazó jelentés azután került a kisebbségi képviselők elé, hogy végigjárta a tárcaközi egyeztetést. A javaslatot a bizottság más képviselői sem támogatták – főként a nagyobb lélekszámú delegációk –, de a javaslat – bár nem döntő többséggel – így is zöld utat kapott. „Az ellenállásunk markáns volt és világos” – hangsúlyozta Öllös.
Az elmúlt ülésen a bizottság egy roma és egy ruszin tagja nem jelent meg, Stane Ribič szerb küldött nevében pedig egy, a 2006 és 2010 között már életbe lépett rendszer visszaállítását szorgalmazó indítványt terjesztettek be. Az alapszabály-módosítási javaslat arra irányult, hogy minden egyes kisebbség egy szavazattal rendelkezzen – a közel félmilliós magyar, és a pár ezer fős német, morva, ukrán, lengyel vagy zsidó közösség is. „Ez visszatérés azokhoz az időkhöz, amelyekben még Mečiar és Slota is benne ült a kormányban, tehát nem elég, hogy a magyarok nem alkotják a bizottság tagjainak 70%-át, ahogyan annak lennie kéne, most már a 25%-ot sem érik el, tulajdonképpen ezzel a döntéssel teljesen marginalizálnának bennünket” – osztotta meg felháborodását Öllös. A magyar tagok elmondták a kifogásaikat, majd ezek után a bizottság elnöknője és alelnöke is igennel szavazott, az öt magyar képviselő felállt, és kivonult a teremből. „Nincs értelme, hogy ilyen körülmények között bohóckodjunk, és nevünket adjuk valamihez, amiben súlyunkat minimálisra szorították. Most már legalább van némi visszhangja a szlovák sajtóban is” – így Öllös.
Többek között ezért is fogalmazódott meg az SZMK éves konferenciájára az a memorandum, amelyiknek a tervezetét a jelenlévő civil szervezetek is megkapták, majd észrevételeik, javaslataik után e hét folyamán elkészül a dokumentum végleges verziója. „Ez a memorandum nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete, mert most már nincs hátra, csak előre. Ami a kisebbségi bizottságot illeti, nem fogunk itt megállni, az öt magyar képviselő le fog ülni, alaposan át fogja gondolni, hogy milyen lépéseket tud tenni a továbbiakban. Ezen túl is mindent megteszünk akár a bizottság ülésein, akár attól távol maradva, hogy erőnkhöz és energiánkhoz képest képviseljük mindazt, amit a kerekasztal fontosnak tart.” – zárta közel húszperces előadását Öllös László.
A kisebbségi bizottság alapszabály-módosítását a kormány emberjogi tanácsának is szentesítenie kell. A tanács legközelebbi ülése 2013. november 20-ára volt összehívva, az ülés eredményéről jelenleg még nem rendelkezünk információkkal.
szöveg, fotó: Balla Sándor
-rozsnyovidek.sk
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írásos anyagok, adatbázisok, információk, képek, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül és a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás feltüntetésével lehetséges (kivéve ha egy konkrét dokumentumban egyéb külső szerző vagy forrás van feltüntetve)!
