A Don Quijote paradigma egyszerű: bár művelt, bölcs hősünk nemes eszmékért indul csatába, sorra vereséget szenved, és számos megaláztatásban van része. Nem találja helyét a világban, mert annak rendje megváltozott – ki értené ezt meg jobban, mint a ma embere, akinek állandó változásokkal kell szembenéznie egy rohanó világban? Amióta ”Isten halott”, nincs egész, nincs átfogó értelem, melyhez mérhetnénk magunk, s egyedüli bizonyosságunk a bizonytalanság. Hogyan boldogulhatunk a kis elbeszélések korában, hogyan találhatjuk meg létünk értelmét? És hogyan lehet ebben segítségünkre a filozófia? Erről beszélt Mészáros András, a Pozsonyi Comenius Egyetem professzora a Gombaszögi Táborban tartott előadásán.
A filozófia a mai, tudományra támaszkodó világban kiszorult életünkből – a tudni nem érdemes dolgok tudományának gúnyolják, mert magába zárkózott, s akár az irodalom, nem ismeri a fejlődés eszméjét. Egyes általa feszegetett kérdések azonban időtlenek – ezekhez, gyökereihez visszanyúlva mutathat utat a mindennapokban.
Mert ha nincs általános mérce, akkor kezet nyújt Protagorasz, s mindennek mértékévé teszi az embert, a szubjektumot. Szókratész életével fizetett azért, mert kimondta, hogy nincs szüksége semmilyen istenre és annak útmutatására, hogy tudja, mi a helyes, mert saját lelkiismerete, belső tudata elég erős, hogy arra támaszkodhasson. A filozófiai tanácsadás épp ezért a gondolkodás gondozását szorgalmazza, saját magunk és abból kilépve a világ megismerését segíti. Mivel a filozófia csak saját magára hivatkozhat, rendszerének koherensnek, ellentmondásoktól mentesnek kell lennie – a gyakorlatban segít az egyénnek felülvizsgálni saját logika- és értékrendszerét, hogy meglelhesse annak ellentmondásait és megtanuljon rákérdezni a dolgok értékére, céljára. Mert nem árt, ha Descartes nyomában lépkedve kétkedünk és kérdezünk.
Mindehhez szükséges a racionális dialógus két vagy több ember, ember és csoport, ember és társadalom között. Mivel nincs általános mérték, előbb Arisztotelész szavait követve az „önmagához mért középet” kell meglelnünk, hogy ahhoz viszonyíthassunk. Ez segíthet felmérni, hogyan aránylik egymáshoz életünk hossza és minősége, hogy a világban elfoglalt helyünk arányos-e az értékünkkel és sok mást is.
Egy biztos – érdemes kicsit lassítani és megpróbálni a tudományos és áltudományos információáradat sodrásának ellenállva mérlegelni, hogyan is használjuk ki egyre bővülő ismereteinket, mennyiben tér el ismert és birtokolt világunk, mennyire cselekszünk tudatosan vagy automatikusan.
Szabó Orsolya, rozsnyovidek.sk
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írás, kép, hang, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül, a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás és az oldalra mutató link feltüntetésével lehetséges!
