“Hello, lányok! Hello, szülők! Hello, ifjú slammerek!
Hello, kigyúrt, kopasz értelmiség! Hello, ifjú nemzedék!”
A Gombaszögi Nyári Tábor szombati programjában, tábori idő szerint “hajnali időpontban” zajlott a slampoetryt bemutató workshop Laboda Róbert vezetésével, melyre Pion Istvánt, Csider István Zoltánt és Simon Mártont hívták meg. A Gurigongo Symposium Szalmaszínházában közönségben nem volt hiány, a korai időpont dacára teltház fogadta az előadókat. A beszélgetés során röviden jellemezték a slampoetryt, ami modern verselési műfaj, tekinthető akár a rapszakma egy ágának is – számukra egy kifejezésmód üzeneteik közvetítésére.
Megosztották a hallgatósággal tapasztalataikat, melyikük hogyan csöppent bele ebbe az egyre több követőt számlaló, új műfajba. Csider István a rapszakmát, míg Simon Márton és Pion István a költészetet “cserélte” le. Módszereikben is eltérnek – a szövegírás fortélyairól szóló könnyed kis előadásukban elmondták, van, aki mindig magánál tart egy noteszt és feljegyzi minden gondolatát, más leül és tudatosan fog alkotáshoz. Volt, akinek már valamelyik versében megtalálta a helyét egy slam és fordítva. Minden kezdő “szlemmernek” azt tanácsolták, törekedjenek az érthető, világos fogalmazásra és ne gabalyodjanak fölöslegesen hosszú, körülményes mondatokba, amiknek a végén már se közönség, se verselő nem tudja, honnan is indult és hova akart kilyukadni. A versenyeken három perc áll rendelkezésre, hogy felolvashassák műveiket – ezt sem árt észben tartani, mielőtt sétára engedi az ember gondolatait és nyelvét.
Végezetül bemutattak párat saját szerzeményeikből. A közönség tátott szájjal hallgatta végig ezt a szakaszt. A rövid cigi-kávé(-sör) szünetet követően kezdődött el maga az ebédig tartó workshop, ahol először ismertették a feladatot, majd segítettek, tanácsokat osztottak a résztvevőknek. A feladatnak három része volt:
– ki vagy te,
– mi az, ami felbőszít
– mi az, ami kikészít…
A délutáni, maradék órában a közönség tagjai olvashatták fel költeményeiket, amennyiben megtalálták hozzá a kellő önbizalmat, hogy kiálljanak a reflektorfénybe és kezükbe véve a mikrofont, szembenézzenek a csordultig telt nézőtérrel. Egy óra alatt számos fiatal megmutatta tudását és kreativitását, vagy a megadásra készült sorokkal, vagy változatos, de aktuális témákat pedzegetve. A teljesség igénye nélkül íme néhány részlet, ízelítőnek.
“Akkor vettem észre, hogy gáz van,
amikor felhívtam a haveromat és hallottam,
hogy beszélgetés közben minden mondata után a háttérben
nyomott egy entert. Én meg nyomtam egy escape-t.”
” S tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
tudom – mert látom őket a fészbúkon.”
“Cigivel a szájában áll az élet, az én rántottámat készíti s ráhamuzik.”
” Na meg saját maga ura, nője,
cselédlánya, szeretője – ez vagyok,
megy a Himnusz éjfélkor a tévében
– senki nem áll fel rá.”
“Hát ez a helyzet itt a Félvidéken, ahol félmillióan élünk félkimérten,
és a legtöbben fél embernek néznek, miközben két nyelven élek.
Mert itt jogos, ha valaki attól fél, hogy nem lehet egész,
s hiába van hely, ha nem mondják, hogy elférsz.
Hogy itthon legyek vendég, néha rá akarnak bírni,
de hiába próbálkoznak, a történelmet nem tudják átírni.
Bár van, ki elfelejti. S így lesz a nemzeti reggeli
a spanyol paradicsom, francia mustár meg német virsli.”
“Ha szétcsapjuk magunkat rendesen keddenként
nem járatjuk a pultossal a bolondját,
de itt megesik, hogy rumkólával gintonicoljuk a fékvodkát.”
“Isten, álld meg a magyart! – és ha már itt tartunk, adhatnál egy kis aprót is…
Az már mást jelent, hogy a Jobbik énünk, de hát ez is csak egy magyar vonás,
ami azt diktálja, hogy a szívünk legbelül Vonás.
A durva anyját a sok nethuszár demokratának, aki változtatna, jót tenne – elsősorban magának,
s ha már itt tartunk, nem visszacsatolni kéne a területeket,
hanem kimosni a fejeket, nem mellesleg az utcákat, tereket,
felfogni végre, hogy van olyan is, amit nem lehet.”
“Ázott avar vagyunk a sárban összemosva
az éjjeli hisztis égbolt zsebkendőjének a sarka,
barna cukor vagyunk, savanyú tejszínbe szórva,
röhögve összekavarodva.”
“Mint egy cukormentes Pepsi, olyan lettem –
azzal adom el magam, ami nincs bennem.
Onnan, ahol te ülsz, na, onnan pont nincs is igazam.
Volt egy nagy hibánk, szétesett, most sok kis hiba van,
ennél szebben ezt ma már nem tudom mondani,
lehetek egy jobb Ady vagy egy rossz Varró Dani,
de úgysem a győzelem a fontos, hanem a részvétlenség.
Hát ez tisztára magvas, mint egy félkész meggyshake,
de képzeljétek el, én mennyire unom, ha ti unjátok.
Megveszek minden szart, hogy nehogy megharagudjanak rám a reklámok,
aztán lerajzolom az életem egy kottalapra
és próbálnám eljátszani, ha ott maradna.”
“Keresek neked magamban valamit, ami emberi
a listáról, amin azt vezetem, mit akarok elveszíteni,
de csak néhány sokk van hátra, bírd ki, pláne akkor.
Nem ember vagyok, csak egy hamburgertemető meg egy sprite-reaktor.”
“Ha holt költő leszek, végre lesz társaságom.”
“Ez nem szöveg, ez beszédgyakorlat
a magyarul tanuló szorongásaimnak.”
“Szabadítsátok ki Wifit!”
Nagy Zsombor-István/Szabó Orsolya, rozsnyovidek.sk
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írás, kép, hang, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül, a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás és az oldalra mutató link feltüntetésével lehetséges!
