A mindenki által ismert, szinte kívülről fújt történetek újraértelmezést követelnek, ha olyan közönség elé akarják őket állítani, amely nem először – és valószínűleg nem is utoljára – találkozik velük. Számtalan példát tudnánk mondani a “kötelező” előadásokra: Diótörő, Hattyúk tava, Macskák, s jelen esetben, a Császár új ruhája. A darab Tóth Gábor rendezésében született újjá és a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium diákjai adták elő a Gombaszögi Nyári Tábor Szalmaszínházában.
Ráfért erre a gúnyára a fazonigazítás, mert bár mondanivalója továbbra sem vesztette értelmét, nehezen kötötte volna le főként egyetemistákból és idősebbekből álló nézőit eredeti formájában. Így történt, hogy a Császár idegen tollakkal kezdett ékeskedni – a színdarab számos olyan, jól vagy kevésbé ismert jelenetet fűzött össze, melyek könyvekből, filmekből és más médiából származnak. A nyitóképet azok ismerhették fel, akik már látták a Ponyvaregényt, innen kölcsönözték ugyanis a tarka inges csalót és hű társát, akit csak Nyuszómuszónak szólított. A történetszál kibővült egy uralkodóellenes forradalommal, melynek vezetői egyenlőség hangoztatása közben női többségként nyomták el egyetlen férfi szövetségesüket. Érdekes, bár helyenként kissé zavaró megoldás volt, hogy a lázadókat alakító színészek játszották a császár udvartartását is – főleg annál a jelenetnél volt furcsa, amikor a miniszternek és társainak fel kellett volna fedezniük a lázadók holttesteit, de valódi testek híján csak a földet nézhették. Ettől eltekintve a technikai megoldások remekül működtek, minimális díszlettel és kellékekkel teremtettek atmoszférát.
A darab görbe tükröt tartott nem csak a politika, de számos emberi hiba és gyarlóság elé is – míg az eredeti történet a hiúságra és ostobaságra helyezi a hangsúlyt, itt sokkal szélesebb skáláját mutatta be a negatív tulajdonságoknak. Így tudott többet mondani eredetijénél, időszerűbb, frissebb és ütősebb lenni, számos lehetőséget kínálva nevetésre és fanyar mosolyra is.
A nézőtér elhagyása közben egyetlen gondolat motoszkált a fejemben: A politika éppoly drága és gondosan szőtt szemfényvesztés, mint a császár ruhájának kelméje.
Szabó Orsolya, rozsnyovidek.sk, fotó: Gombaszögi Nyári Tábor
