Az iskolafejlesztés lehetőségeivel, problémáival, hazai és nemzetközi fejlesztések tapasztalataival, eredményeivel ismerkedett meg az április 9-10-én Rozsnyón megrendezett országos pedagógustalálkozó közel kétszáz résztvevője. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) által szervezett szakmai konferencia arra keresett választ és megoldásokat, milyen a jó iskola és vajon lehet-e minden iskola kiváló. A pedagógustalálkozón ebben az évben is átadásra kerültek az SZMPSZ Díjak, illetve a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj – a díjátadó ünnepségről és a kitüntettek névsoráról portálunk is beszámolt.
A kétnapos konferencia első perceiben Kristóf Vivien rozsnyói gimnazista szavalatát hallhatták a résztvevők, akiket ezt követően Vörös Mária, a pedagógusszövetség alelnöke köszöntött. A találkozónak otthont adó város nevében Burdiga Pál polgármester üdvözölte a pedagógusokat, majd az SZMPSZ elnöke, Jókai Tibor vette át a szót.
Mint beszédében elmondta, az előző évek önelemzéseit, a kitörési lehetőségek keresését fel kell hogy váltsa a cselekvő gondolkodás, ami elvezet a fejlődéshez. „Ezért ebben az évben a rozsnyói közoktatási konferencia tartalmának fejlesztői az alulról induló építkezésben, a merész és komoly szakértelmet kívánó iskolafejlesztésben, a tanulni akaró nevelőtestületekben látja a magyar iskolák megújulásának zálogát. Az egymástól való tanulás, a problémák közös elemzése, a cselekvési programok egyeztetése, az önmagunkkal való bátor szembenézés alapján történő céltervezés juttathatja el a szlovákiai magyar iskolákat egy emeltebb szintre, a kiváló iskola szintjére.” A jó iskolának rendkívül fontos szerepe van, hiszen „a jövő olyan lesz, amilyen embereket az iskola nevel”.
A magyar tanítókat Peter Krajňák, az oktatási minisztérium nemrég kinevezett államtitkára is köszöntötte és kifejtette, az oktatásügyre váró változtatásokban közös, jó megoldások keresésére törekednek majd, melyben számít a szlovákiai magyar pedagógustársadalom képviselőinek, szervezeteinek együttműködésére. A közeljövő terveivel kapcsolatban szólt az önálló nemzetiségi osztály kialakításáról.
A rozsnyói pedagógustalálkozó visszatérő vendégének számít Setényi János, budapesti oktatáskutató, aki előadásában a célzott iskolafejlesztés nemzeti gyakorlatából említett példákat. Mint elmondta, a modern oktatáspolitika békén hagyja a jó eredményekkel működő, „normális” iskolákat és csak a gyengén teljesítő oktatási intézmények esetében avatkozik be. Holland, angol és kínai példákkal illusztrálta az állam célzott, drasztikusan határozott beavatkozásait a megkövetelt szint, a „vonal alatt” teljesítő iskolák eredményeinek javítása érdekében. Megjegyezte, nálunk a gyakorlat azt mutatja, hogy az elhivatott pedagógus egyben településfejlesztő is, de az iskola nem oldhatja meg a közösség összes problémáját – ehhez mindenképpen külső támogatásra van szükség. Az iskolafejlesztésnél kulcskérdés a jó igazgató személye, aki képes felzárkóztatni akár a gyengébb tantestületet is, de ez fordítva nem működik. Eljött a fejlesztők ideje – egy új szakmáról beszélünk, melynek képviselői helyben, állami segítséggel tudnak javítani a gyerekek teljesítményén, az iskolák működésén.
Marián Valent, a a Pedagógiai Módszertani Központ Besztercebányai Regionális Kirendeltségének igazgatóhelyettese előadásában vázolta az iskolafejlesztés hazai helyzetét, nyíltan megnevezve a kritikus területeket, problémákat is – többek között az oktatási reformok Patyomkin-falu jellegét. Mint mondta, hiába a sok szépen felújított iskola, ha a tanárok a régiek maradtak benne. Összegezte az oktatásügyet érintő kihívásokat, az iskolafejlesztés lehetőségeit, hangsúlyozva, nemcsak az iskolaügynek kell megváltoznia, hanem az azt befolyásoló környezetnek is.
A plenáris előadások között kisfilmeket vetítettek, melyben diákok mondják el, szerintük milyen a jó iskola, miért jó magyar iskolába járni. A délelőtt programjába belefért egy megnyitó is, a környékbeli óvodások és kisiskolások rajzait bemutató rajzkiállítást Prékop Mária, a rozsnyói Óvoda, Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola igazgatónője nyitotta meg és ajánlotta a kollégák figyelmébe.
Mivel Horváth László előadása betegség miatt elmaradt (az előadás videója megtekinthető lesz az SZMPSZ honlapján), a délelőtt utolsó témája a gyakran „hejőkeresztúri modellként” is emlegetett iskolafejlesztési program, illetve pedagógiai módszer bemutatása volt. Kovácsné Dr. Nagy Emese, a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola igazgatónője ismertette a Komplex Instrukciós Programot, az iskolájukban elért eredményeket, valamint a program magyarországi sikereit. Náluk tizenhat éve indították el a programot az iskolában, ahol mostanra 74% a hátrányos helyzetű gyermekek aránya. A speciális kooperatív tanulási eljárás lényege az ismeretátadás a heterogén osztályokban levő, különböző képességű gyerekeknek úgy, hogy mindannyiuknak sikerélményük legyen. Minden hatodik órát tartanak ezzel a módszerrel, melynek felépítésében a ráhangolódás után csapatmunka, nyitott végű feladatok alkalmazása szerepel, a gyerekek bemutatják a megoldásokat, majd differenciált egyéni feladatok következnek. Iskolájukban a programnak köszönhetően 5. évfolyamra minden gyerek folyékonyan olvas, de általánosságban elmondható, hogy a KIP bevezetése után 3-4 hónappal pozitív irányba változik a gyerekek viselkedése, kommunikációja, javul az iskolalátogatási fegyelem. Véleménye szerint akkor jó az iskola, ha a pedagógus is érzi, hogy sikeres az iskola, ha a gyermekek jól teljesítenek. Nem „csodaiskola” az övék, az eredmények mögött rengeteg munka áll. Tapasztalataikat szívesen megosztják másokkal, a programba 42 iskola kapcsolódott be, évente 800-1000 látogatójuk van. 2010 óta terjesztik a módszert, a kezdeti tréning után is segítik a csatlakozó iskolák munkáját, egy éven keresztül intenzíven és később is 1-2 éven át.
A szombat délután kerekasztal beszélgetésekkel, műhelymunkával folytatódott a helyi Fábry iskolában, ahol a résztvevők kisebb csoportokban, szakértők vezetésével boncolgatták az iskolafejlesztés különböző aspektusait, témáit: milyen a jó iskola (vezetők: Albert Sándor, Madarász Róbert), a fejlesztésbarát oktatáspolitika (Prékop Mária, A. Szabó László), mitől magyar a magyar iskola (Győző Andrea, Pelle István), iskolafejlesztő iskolavezető (Sebők Csilla, Morvay Katalin), az óvodafejlesztés sajátosságai (Szabó Edit, Hajnovič Gabriella), külső mérések, monitoringok, vizsgálatok szerepe az iskolafejlesztésben (Bolemant Lilla, Balogh Edit, Matus Monika), az iskolai önértékelés szerepe az iskolafejlesztésben (Kovácsné Dr. Nagy Emese, Kosár Monika), a pedagógusképző és -továbbképző intézmények szerepe az iskolafejlesztésben (Komzsík Attila, Horváth Kinga). A pedagógustalálkozó első napja ünnepi műsorral, az SZMPSZ díjak átadásával és fogadással zárult.
Vasárnap délelőtt az egyes kerekasztalok vezetői röviden összefoglalták az előző napi szakmai műhelymunkák során elhangzott problémafelvetéseket, ajánlásokat, javaslatokat. Jókai Tibor ígérete szerint az SZMPSZ begyűjti ezeket a nyilatkozatokat, ajánlásokat és eljuttatják a megfelelő intézményeknek.
Peter Dráľ közoktatási szakértő ismertette a 2014-ben indult, Többet akarunk tudni (Chceme vedieť viac) című kampányt és annak a reprezentatív közvélemény-kutatásnak a tapasztalatait, melynek témája közoktatásunk jövője volt. A felmérésben megkérdezett gyerekek nemcsak szabadon engedték a fantáziájukat, amikor elképzelték, milyen lesz az iskola 2040-ben, hanem spontán módon alkalmazták a felnőttek által használt szokásos elemzési módszereket is. A gyermekek munkáiból egy érdekes pozsonyi kiállítás is született. A felmérés felnőtt résztvevőinek – pedagógusok, szülők – válaszai alapján készült összegzések többek között azt mutatják, hogy a szülők számára nagyon fontos az iskola hangulata, hogy a gyermek jól érezze ott magát, de például olyan elvárások is felmerültek, hogy elsősorban hasznos dolgokat tanuljanak, készítsék fel őket a csoportban való munkára, illetve a többség szerint az ideális iskola letérképezi a társadalom sokszínűségét.
Az iskolaigazgatók és fenntartók – Peternai Zsuzsanna, Czibor Angelika, Geri Valéria, Molnár Barnabás és Tóth Szilvia – részvételével zajló pódiumbeszélgetést Ádám Zita és Fodor Attila vezette. A konferencia témájához kapcsolódóan elmondták, mit értenek iskolafejlesztés alatt, a saját intézményükben miként zajlik ez a folyamat. Az intézményvezetők megosztották a publikummal megoldási javaslataikat, gyakorlati tapasztalataikat, de a sikeres példák mellett megfogalmazták a hiányosságokat, valamint elvárásaikat is az állami hivatalok, szakmai szervezetek, intézmények felé (szakemberek bevonása, pedagógusképzés minősége, módszertani segítség és eszköztár fejlesztése, asszisztensek, gyógypedagógusok alkalmazása stb.). Egyetértettek abban, hogy mindig van mit fejleszteni, és nem lehet leállni, legfeljebb „ha az A terv nem jön be, elő kell venni a B tervet, de nem a célt kell megváltoztatni”. Hangsúlyozták, a jó gyakorlatot terjeszteni kell, közkinccsé tenni, fontos tanulni egymástól iskolán belül és iskolák között is.
Szakmai összefoglalójában Setényi János oktatáskutató kiemelte az első találkozók óta bekövetkezett változásokat, elemezte a lezajlott konferenciával kapcsolatos benyomásait, tapasztalatait. A szlovákiai magyar pedagógusok országos találkozója idén is Tamás Erzsébet, az SZMPSZ Rozsnyói Területi Választmánya elnökének zárszavával és hagyományosan Czabán Samu szobrának megkoszorúzásával ért véget, ahol a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj idei kitüntetettje, Pék László mondott ünnepi beszédet.
- rozsnyovidek.sk, szöveg, fotó: Prékop I.
FOTÓGALÉRIA
