Mit kell tennünk azért, hogy egy élhető és családbarát Európában éljünk? Ez egyike volt azoknak a kérdéseknek, amelyeket a Családdal a Kárpát-medence jövőjéért című szimpóziumon boncolgattak csütörtök délután a Gombaszögi Nyári Táborban. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KCSSZ) a képviseletében Dr. Márki László, az Európai Nagycsaládos Szövetség elnöke, Fűrész Tünde, család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkár, valamint Dr. Szabó Endre, a KCSSZ tiszteletbeli elnöke beszélt olyan aktuális problémákról, amelyek a gyermeknevelést, valamint a családalapítást övezik a Kárpát-medencében, illetve Európában.
A KCSSZ-t 18 magyarországi és határon túli egyesület alapította 2001-ben, Csongrádon. Az alapítók célja a családbarát szemlélet Kárpát-medencei és nemzetközi terjesztése, valamint a térségben működő családszervezetek, illetve az érdekeiket képviselő civil kezdeményezések együttműködésének megszervezése volt. A KCSSZ a tevékenységével erősíti a Kárpát-medencei magyarság nemzeti önazonosságának és összetartozásának tudatát, valamint segítséget nyújt a magyar nyelv használatának határokon túli fennmaradásában.
Elterjedt nézetnek számít az, hogy a családosokat támogatja a társadalom, mivel az átvállalja a gyereknevelés költségeit, valójában viszont másképp fest a helyzet. Több országban is végeztek erre irányuló kutatásokat, amelyekből az derült ki, hogy a gyereket nevelők masszívan támogatják anyagilag azokat, akik nem nevelnek gyerekeket. Miután a gyermek felcseperedik, majd munkába áll, a fizetésének jelentős része az államhoz kerül, amely ezt az összeget „visszaforgatja” különböző állami szolgáltatások formájában, s ebből így nagyon sokan részesülnek. Azt is megtudhatjuk magyar, német és cseh felmérésekből, hogy a nyugdíjasok megélhetésének kilencven százaléka állami forrásból származik – beleértve a nyugdíjat is –, a gyereknevelés költségei viszont nem haladják meg a 35-40 százalékot. Tehát az az általános elképzelés, hogy akinek nincs gyereke, az fizet azért, hogy mások gyereket neveljenek, nem állja meg a helyét. A következő probléma, amit egyre több közgazdász és gazdasági szakértő vet fel, az a láthatatlan munka kérdése. Láthatatlan munka alatt azt a munkatípust értjük, amit elvégeznek, viszont nem fizet érte senki. Ezeknek a munkáknak nincsen nyoma a közgazdaságtani kimutatásokban, és a bruttó nemzeti össztermékbe sem számolják bele. Idén áprilisban a statisztikai hivatal Budapesten rendezett egy konferenciát a láthatatlan munkáról, amelyen a jelenlévő szakértők egyetértettek abban, hogy a családban végzett láthatatlan munka a bruttó nemzeti össztermék 35 százalékét teszi ki. Ha ezt a munkát nem végeznék el a családban, az országnak a gazdasági élete pillanatokon belül összeomlana. Egy osztrák tanulmány arról számol be, hogyha az anyák otthoni, családban végzett tevékenységét ugyanúgy megfizetnék, mint ahogyan megfizetik a hasonló munkát házon kívül, akkor az édesanyáknak csillagászati fizetésük lenne.
- Balla Sándor, rozsnyovidek
Portálunk idén is a Gombaszögi Nyári Tábor médiapartnere
Korábbi táboros írásaink:
