Koszorúzással, népzenei műsorral és táncházzal emlékeztek meg Krasznahorkaváralján a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A Rozsnyói járásban első alkalommal megszervezett eseményt a jövőben hagyománnyá szeretnék tenni a szervezők, és terveik szerint évente más-más magyar községben tartják majd a megemlékezést.
Az ünnepség június 3-án koszorúzással kezdődött a krasznahorkaváraljai honfoglalási emlékműnél, a műsorban fellépett a Kincskereső Gyermek Néptánccsoport, a krasznahorkaváraljai férfikórus és női énekkar. „A trianoni tragédiára emlékezve 2010-ben a magyar országgyűlés június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította” – mondta el beszédében az ünnepi szónok, Bitay Levente, Magyarország kassai konzulja, hangsúlyozva: „Trianon különféle országokba osztott szét bennünket, de nem választhat el sem szülőföldünktől, sem egymástól. Egy a nyelvünk, egy a kultúránk, egy a nemzetünk – tehát összetartozunk.” Beszédében kitért a sorsdöntő történelmi esemény részleteire is: „Az első világháborút lezáró békeszerződés aláírásának napja előtt találkozunk itt, Krasznahorkaváralján, mely a Kárpát-medencei történelmünk egyik fontos színhelye. A békeszerződés aláírására 1920. június 4-én került sor a Párizs melletti Trianonban, mely a magyarság számára gyászos, tragikus következményekkel járt. A nagyhatalmak által szentesített és kikényszerített szerződést nyugodtan nevezhetjük diktátumnak, hiszen ott a magyar tárgyalódelegáció érveit nem vették figyelembe. Az egykoron egységes Kárpát-medence így több részre szakadt, az egykori magyar közjogi rendszer területén mára több ország osztozik” – emlékeztetett a konzul. „Trianont követően a magyarság sorsa minden részen máshogy alakult, egy azonban közösen kiemelhető minden helyszínen: jogvesztetté váltak az egykoron saját területeken élő magyar közösségek, mind a mai napig a nemzeti szimbólumaink és nyelvünk használatáért, illetve használatának elfogadásáért kell küzdeniük a magyar közösségeknek.” Bitay Levente kiemelte: „Arra is ki kell térnünk, hogy az első világháború következményei javarészt saját megosztottságunkból származtathatók, valamint abból, hogy az egykori politikai szereplők nem értékelték helyesen az akkori történelmi helyzetet és nem tudtak nemzeti egységet felmutatni.” Felhívta a figyelmet arra, „hogy itt a magyarság csak akkor lehet sikeres, ha egységesen és tudatosan vállalja saját érdekeit és értékeit. Ha a mai Európában eredményesen akarjuk érdekeinket képviselni, akkor együtt kell működnünk szomszédainkkal. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az egyes nemzetrészek ne albérlői legyenek az adott területnek, hanem elfogadott, államalkotó tényezői. Nem feledhetjük a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiát, de a más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva kell ezekből okulva emlékezni” – mondta beszédében a konzul.
A koszorúzást után, a program második részében a pécsi Tenkes Zenekar mutatkozott be a helyi kultúrház színpadán “Néktek emlékezem…” című műsorával, melyben a magyar népzene, népi hangszerek megismertetése mellett a magyar művelődéstörténet egyes korszakait is megelevenítették. „A turné, amit a Tenkes Zenekarral szerveztünk Tornalja és a nagyszelmenci régió közötti területen, kilenc koncertből áll, és elsősorban ifjúsági ismeretterjesztő célzattal állítottuk össze a számokat, de mindig tudunk rajta módosítani a közönség függvényében” – nyilatkozta portálunknak Hunyadi Péter etnográfus, a zenekar prímása. „Általában az a koncepció, hogy a magyar népzenét bemutatjuk többféle oldalról – egyrészt bemutatjuk a történetiségét, régebbi koroknak a hangszeres jellemzőit, megmutatjuk a népi hangszerek sokaságát, és ezeknek a történetéről is elhangzik néhány mondat. Az egész előadást egy műsorvezető kíséri végig. Van egy olyan szám is a műsorunkban, amely kifejezetten a tájegységi eltérésekre koncentrál, illetve megjelentetjük a legtávolabbi, a Kárpát-medencéből már kieső moldvai népzenei dialektust, amely a legkevésbé ismert a közönség körében általában. Bemutatjuk továbbá funkcióikban a népi hangszereknek a vonós részlegét, valamint az Arany János emlékév alkalmából aktualizáltuk magát a műsort, úgyhogy megjelenik a nemzeti romantika jegyében, illetve a verbuválás szokásának a témakörében Arany Jánosnak egy verbunkos ihletésű verse. Mivel nemcsak Arany, hanem Szent László emlékév is van, ez nagyon jól összekapcsolódik abban, amikor Arany Jánosnak a Szent László-verséből részleteket zenésítettünk meg. A közös éneklés is nagyon fontos üzenete a műsorunknak, ezért raktunk bele ismerős dallamokat. Ugyanakkor megmutattuk, hogy egy ismerős dallam eredeti környezetben hogy szólalhatott meg. A koncert legvégére hagytunk egy, a Nemzeti Összetartozás Napjához kapcsolódó dallamot, a „Magyarország az én hazám, nem német…” kezdetű népdalt, amit meg is tanítottunk a közönséggel és nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy ilyen aktívak voltak itt a krasznahorkai emberek.”
A rendezvény a Nemzeti Összetartozás Napja és az Arany János emlékév jegyében zajlott – tudtuk meg Beke Beátától, a Szövetség a Közös Célokért Társulás rozsnyói területi irodája munkatársától. „A trianoni emléknap alkalmából a Rozsnyói járásban eddig még nem zajlott összejövetel, közösségi rendezvény, így ezzel a céllal először valósítottuk meg. Vannak olyan tervek, hogy minden évben más faluba vinnénk ki a rendezvényt, aztán egy adott időszakkal visszatérnénk majd Krasznahorkára.” A megemlékezést Magyarország Kassai Főkonzulátusának támogatásával a Szövetség a Közös Célokért Társulás rozsnyói területi irodája, valamint a Borostyán Néptáncegyüttes Polgári Társulás és a Kincskereső Gyermek Néptáncegyüttes Polgári Társulás szervezte. A helyszínből adódóan a társszervezők Krasznahorkaváralja Község és a Csemadok Krasznahorkaváraljai Alapszervezete voltak. Az este jó hangulatú táncházzal zárult, melyet a Borostyán Néptáncegyüttes tagjai tartottak, a gyerekeket és felnőtteket megmozgató tánchoz a Tenkes Zenekar húzta a talpalávalót.
- szöveg, fotó, videó: Prékop I., rozsnyovidek
Galéria:
