Hosszabb szünet után rendhagyó helyszínen, egy „különkiadással” jelentkezett a rozsnyóiak közkedvelt irodalmi-beszélgetős rendezvénye, az Ambrus Ferenc által vezetett Könyvkuckó. Kerényi Éva rimaszombati történész „Fürdőélet a 19. századi Gömörben” című könyvét stílusosan Rozsnyófürdőn, a városi tulajdonú villa kertjében mutatták be az érdeklődőknek.
A történész a gömöri fürdők történetét 1918-ig követte kutatásaiban, amiből először szakdolgozat, majd a bemutatott könyv született. Mint elmondta, a rozsnyói vasas fürdő első írásos említése körülbelül az 1840-es évekre tehető, ami egészen 1890-ig püspöki uradalom volt. „Ez a fürdőre vonatkozó bérleti szerződés a fellelhető legrégebbi levéltári adat. „Akkoriban már biztosan álltak itt épületek, persze nem a mostaniak, hanem kezdetleges fürdőépületek. A fürdőben két nagyobb átalakítás volt, egyszer, amikor részvénytársasági formába átkerült az 1890-es évek elején, és aztán később a 20. század elején, amikor a Rozsnyói Takarékpénztár tulajdona lett. Amúgy minden évben volt valamilyen renoválás, tatarozás, amíg a mai formájukat el nem érték ezek az épületek” – osztotta meg a részleteket portálunkkal Kerényi Éva.
A rozsnyói fürdő is a 20. század elején, a 10-es években, az első világháború előtti időszakban élte fénykorát, mint a legtöbb magyarországi fürdő. A bányafúrások következtében nagyon sok forrás elapadt itt, ezért 1896-ban a fürdő védettséget kapott, ami azt jelentette, hogy harmadik személy azon a bizonyos környéken nem végezhetett fúrásokat. Ugyanebben az évben kapta meg a gyógyfürdői minősítést. Az akkori magyarországi fürdők képzeletbeli „ranglistáján” a középmezőnyben helyezkedett el. Jártak ide az ország más régióiból is, de elsősorban Rozsnyó város polgárainak fürdője és szórakozóhelye volt. Különvált a női és férfi részleg, gőzfürdőt üzemeltettek, hidegvíz-gyógyintézetként is működött, és masszázsok, különféle dörzsölések, ülőfürdők szolgálták a vendégek gyógyulását, felfrissülését.
A századfordulón a többi fürdőhöz hasonlóan a rozsnyóiban is pezsgett a társasági élet, a zenés-táncos események, színi előadások mellett sportolási lehetőséget is biztosított, például a teniszpályáknak köszönhetően. De voltak itt felolvasóestek, egyleti gyűlések, többek között itt tartották a Gömör-Kishont Vármegyei Orvos-Gyógyszerész Egylet éves közgyűléseit.
Mint Kerényi Éva elmondta, kevés a konkrét adat, a fürdő iratanyaga elveszett, megsemmisült. A látogatottságról sem maradtak fenn minden idényből pontos számok, kivétel az 1903-as, 1904-es és 1905-ös évek. A fürdő fénykorában előfordult, hogy 80-100 vendég is tartózkodott itt.
Rozsnyófürdő ma elhagyatott állapotban található, csak a magánkézben lévő egyik ingatlant újították fel, szerencsére az eredeti stílusjegyek megőrzésével. A szálló, étterem, villa nem üzemel. Bár több mint száz évvel ezelőtt néhányszor felcsillant a remény, hogy a fürdő megfelelő anyagi eszközökkel és stratégiával bíró tulajdonos kezébe kerül, hol a városatyák, az üzemeltetők hozzá nem értése, majd a világháború kitörése akadályozta meg a fürdő valódi fellendülését, hosszú távú, sikeres működését. A helyzet a rendszerváltás után sem változott, a jobb sorsra érdemes kiaknázatlan terület halvány mása a szebb napokat megélt önmagának.
- szöveg, fotó: Prékop I., rozsnyovidek
