Fények, színek, illatok és zene – karácsonyi beszélgetés Szentpéteri Csilla zongoraművésszel

Az ismert magyar zongoraművész-zeneszerző, Szentpéteri Csilla, aki az ezredforduló táján egyedi hangzásvilágával létrehozott egy varázslatos Zongorabolygót, ahol klasszikus szerzők műveit értelmezi újra, izgalmas, mai módon, jazz, blues, latin, rock és világzenei műfajokkal ötvözve, kiváló zenésztársak közreműködésével. Virtuóz és szenvedélyes színpadi jelenlétéről, melyet látványos show-elemekkel, zenére komponált filmekkel gazdagít, régiónk közönsége is meggyőződhetett tavalyi nagysikerű Aggteleki barlangkoncertjén. Akkor Rozsnyón beszélgettünk a temperamentumos, mindig mosolygó művésszel, most pedig az év végéhez közeledve a karácsonyi készülődésről, ünnepi menüről, családi történetekről, a szülővárosa, Makó javára szervezett jótékonysági rendezvényről, új lemezéről és decemberi nagy koncertjéről kérdeztük.

Hogyan zajlik nálatok az adventi készülődés, várakozás?

Az elmúlt években a decemberi turnék során szinte mindennap koncerteztünk valahol, így a közönséggel együtt, valamint hazafelé, a zenekari buszban tudtunk ráhangolódni az ünnepre. Forgalmas időszak ez nekünk művészlelkeknek, mert ilyenkor hatványozottan érkeznek a felkérések, s jóleső érzés, hogy mi készítjük elő az ünnepi hangulatot ízes zenékkel, meghitt gondolatokkal, vidám atmoszférával. Nekem annyival nehezebb ez az időszak, hogy amíg férfikollégáim másnap esetleg tovább alszanak vagy csak egyszerűen pihennek, addig én rohanok bevásárolni, sütni-főzni, kitalálni menüt, egyeztetni a vendégsereget, ki mikor jöjjön, s közben megteremteni a lelki egyensúlyt hivatás és család között. Idén tudatosabban szerveztem az életemet, szerettem volna átélni Advent első napjától az ünnepvárás szépségeit, színeit, illatait. Magam sem hittem volna, de sikerült, s bár most is vannak félelmeim, hogy mikor főzöm meg a kitalált menüt, valahogy úgyis meglesz.

Korábban olvastam egy interjúdban, hogy volt év, amikor a rajongók is besegítettek.

Minden évben vannak jelentkezők, akik szívesen elkészítenék a kedvenceimet, bevallom, ez hihetetlen jó érzéssel tölt el! Pár éve 36 töltött káposztát küldtek, 8 tekercs mákos-diós bejglit, kocsonyát, disznótorost. Szoktam mondani, hogy meg lehet ismételni bármikor, nem fogom visszaküldeni, az biztos!

Mit jelent számodra a karácsony – családi, vallási ünnepet, pihenési időszakot?

Ez így együtt, mindhárom. Elcsendülés, átszellemülés, születés-elmúlás gondolatok, fények, színek, illatok, hangulatok és persze nagyfokú hiányérzet is, hiszen mindig van, aki távol marad, s olyan is, aki már sosem lesz közöttünk. Szomorúan tapasztalom, hogy mennyi embernek a vásárlás és az evés-ivás van a középpontjában, tapossák egymást az üzletekben, őrült költségekbe verik magukat, roskadásig telepakolják a spájzukat, mintha legalábbis háború készülne. Közben szépen elvész mindaz, amiről kellene, hogy szóljon az ünnep. Az odafigyelés, a gasztronómiai élmények lelki-szellemi táplálékkal való kiegészítése, a lélek bevárása, a közös élmények befogadása és így tovább.

Emlékszel-e Kristóf kiskorából karácsonyi történetekre?

Nagyon sokra. Sokáig hitte, s szerintem akarta is hinni, hogy a karácsonyfát az angyalok hozzák, az ajándékot pedig a Jézuska. Mindig írtunk levelet is. Egyszer történt, hogy hazaérkezett az óvodából és nem volt már a nappaliban a fa. Teljesen kétségbe esett, hogy ellopták. Mondtuk, hogy az angyalkák elvitték megjavítani, de visszahozzák következő ünnepre. Jött a következő ünnep, hihetetlen boldog volt, hosszú ideig járta körbe, majd egyszercsak felhúzta a szemöldökét, s azt mondta: Ez nem az a fa, mert a hárfázó angyalka nem itt volt múltkor és a szánkózó kisfiú sem. Na utána szinte jegyeztük, hogy mit hova aggattunk. Aztán amikor készültünk Ausztráliába, kértem, hogy ne legyen olyan hosszú a kívánságlista, mire ő: De édesanyukám, miért aggódsz, hát nem neked kell megvenni!

Fontos-e az ajándékozás?

Az ajándék felnőttkoromig nagyon fontos volt, hogy én kapjak. Mesélte apukám, hogy kamaszkoromban hetekkel korábban már kutattam, felforgattam mindent, s próbáltam eltüntetni a keresés nyomait. Úgy el tudta dugni, hogy a guta majd megütött. Ahogy mi is szülőkké váltunk, úgy alakult ez át, s a legfontosabb az volt, hogy a gyermekünket elvarázsoljuk több pici ajándékkal, amit sokáig lehetett bontogatni. Egymás között kedves, személyre szabott kis ajándékot adtunk, de amióta Kristóf már nem kisgyerek, leginkább nagyokat utazunk ünnepek után.

Van nálatok szokásos menü? Ki készíti?

Mindig én főzök, szeretek a konyhában tenni-venni, kikapcsolódás számomra, ahogy az összetevőkből létrejön egy ízes produktum az olyan, mint amikor megszületik a hangjegyeimből, a zongora-gitár-trombita-hegedűszólókból, a ritmusokból egy-egy dzsesszes, latinos, blues-os hangulat, saját szerzemény. Ugyanolyan alkotás, s ugyanúgy kreativitást igényel. Mindig van töltött káposzta, disznótoros, most lesz mustáros marhanyak, s miután gluténérzékenyek vagyunk Kristóffal, így a sütiket is én készítem, tiramisu és persze bejgli is a listán szerepel.

Számos fellépésed van mindig ebben az időszakban is, hol játszol legközelebb?

Az idei év utolsó és talán legszebb, legizgalmasabb koncertje Sátoraljaújhelyen lesz december 23-án, ahol zenésztársaimmal, a Band-del lépünk színpadra. Varázslatos dallamok, klasszikusok jazz, blues, latin és filmzene stílusban, saját szerzeményeim, négy nagyméretű LED-falon zenére komponált lélegzetelállító filmek, álomszép képsorok, mesés anekdoták várják mindazokat, akik szeretnének igazán ráhangolódni a karácsonyra, vidám és meghitt atmoszférában eltölteni másfél órát. A koncert után dedikálom legújabb lemezemet, a Sirocco-t.

A karácsonyi koncerten is elhangzanak a legújabb lemez szerzeményei

Az év végéhez közeledve mi volt a legjobb 2018-ban?

Izgalmas, eseménydús év volt. Együtt dolgoztam Szekeres Adrien, Keresztes Ildikó, Feke Pál, László Boldizsár énekesekkel, akik vendégművészei voltak néhány nagyszabású koncertemnek. Repertoárra tűztük saját szerzeményeimet, valamint áthangszereltem egy-két nagy slágerüket, így új hangzást kapott a közönség. A jótékonyság idén is fontos volt számomra, szülővárosom, Makó javára szerveztem gyűjtést és rendeztem jótékonysági dupla koncertet, melynek végösszege 4 millió forint lett. Ebből őrző-figyelő monitorokat, EKG berendezéseket és fontos orvosi eszközöket vásárolunk. Nyáron nagy utazásokban volt részem, kalandoztunk Szicíliában, majd az Adrián. És ahogyan az elmúlt években gyakran, idén is rengeteget vitorláztam a Balatonon, az Azúrkék, a Sirocco, a Sirály című műveim is ilyen élményekből születtek.