A rendkívül sikeres első év után megkezdte második “évadát” a rozsnyói Könyvkuckó.
Ambrus Ferenc idei első vendége egy hazai személyiség, a szilicei születésű, ma Kassán élő Máté László volt. Az est folyamán a vendég két munkája is bemutatásra került, a 2009-es Sziliceföld, Sziliceföld és a 2012-es kiadású, Béres József visszaemlékezésein alapuló A kassai Batsányi Kör című kötet.
Témájából adódóan több szó esett a szilicei kismonográfiáról. A beszélgetés során Máté László szeretetteljes nosztalgiával, meleg szavakkal emlékezett meg a szilicei gyermekévekről, mesélt a család imádott lovairól és a helyi ménesről, a csodálatos Szilicei-fennsíkról, a vadászatokról, gazdálkodásról, az egyszerű falusi életről, de a nehéz háborús időszakról is. A (cseh)szlovákiai magyarság 50-es, 60-as évekbeli kulturális eszmélésének, önszerveződésének korszaka egybeesett diákkorával, ifjúságával és kitörölhetetlenül egybefonódott vele, meghatározva későbbi életútját. A kis falu után pezsgő nagyvárosnak tűnt számára Rozsnyó, ahol tanulmányait folytatta és ma is tisztelettel emlékezett meg az egykori Pedagógiai Iskola remek tanárairól, az itteni közösségről. Főiskolai tanulmányait Nyitrán végezte, majd Budapesten doktorált. Buzitán tanított, később tanfelügyelőként dolgozott. A rendszerváltást követően is folytatta kultúraszervező tevékenységét, legyen szó akár a kassai magyarság számára szervezett rendezvényekről, akár regionális vagy országos jellegű magyar kulturális eseményekről. A beszélgetés során említésre került számos, a nevéhez fűződő jelentős kezdeményezés, például a rozsnyói országos pedagógustalálkozó vagy a Keleti Napló, és kihagyhatatlan volt a diplomáciai szolgálat említése, hiszen Máté László a 2000-es évek elején a budapesti szlovák nagykövetség kultúrattaséja volt.
Visszatérve az eredeti témához, a helytörténeti kötettel kapcsolatban elmondta, sokszor felmerült benne, vajon megírja-e valaki Szilice történetét. Aztán egy betegség utáni számadás eldöntötte, hogy ő vállalja fel ezt a szép és nehéz feladatot, “mert az ember örökös adósa az őt felnevelő közösségnek és bölcsőhelynek”. Igyekezett – nem csupán a száraz adatokat ismertetve – olvasmányos formában feldolgozni szülőfaluja múltját, melyhez levéltári adatokat és értékes képanyagot éppúgy felhasznált, mint a helybeli idős emberek visszaemlékezéseit.
Az est végén Ambrus Ferenc könyvajándékkal köszöntötte a közelmúltban 70. születésnapját betöltő Máté Lászlót és megköszönte Bodnár Klaudia (felolvasás) és Ulman Gábor (citera és ének) közreműködését a rendezvényen.
Témájából adódóan több szó esett a szilicei kismonográfiáról. A beszélgetés során Máté László szeretetteljes nosztalgiával, meleg szavakkal emlékezett meg a szilicei gyermekévekről, mesélt a család imádott lovairól és a helyi ménesről, a csodálatos Szilicei-fennsíkról, a vadászatokról, gazdálkodásról, az egyszerű falusi életről, de a nehéz háborús időszakról is. A (cseh)szlovákiai magyarság 50-es, 60-as évekbeli kulturális eszmélésének, önszerveződésének korszaka egybeesett diákkorával, ifjúságával és kitörölhetetlenül egybefonódott vele, meghatározva későbbi életútját. A kis falu után pezsgő nagyvárosnak tűnt számára Rozsnyó, ahol tanulmányait folytatta és ma is tisztelettel emlékezett meg az egykori Pedagógiai Iskola remek tanárairól, az itteni közösségről. Főiskolai tanulmányait Nyitrán végezte, majd Budapesten doktorált. Buzitán tanított, később tanfelügyelőként dolgozott. A rendszerváltást követően is folytatta kultúraszervező tevékenységét, legyen szó akár a kassai magyarság számára szervezett rendezvényekről, akár regionális vagy országos jellegű magyar kulturális eseményekről. A beszélgetés során említésre került számos, a nevéhez fűződő jelentős kezdeményezés, például a rozsnyói országos pedagógustalálkozó vagy a Keleti Napló, és kihagyhatatlan volt a diplomáciai szolgálat említése, hiszen Máté László a 2000-es évek elején a budapesti szlovák nagykövetség kultúrattaséja volt.
Visszatérve az eredeti témához, a helytörténeti kötettel kapcsolatban elmondta, sokszor felmerült benne, vajon megírja-e valaki Szilice történetét. Aztán egy betegség utáni számadás eldöntötte, hogy ő vállalja fel ezt a szép és nehéz feladatot, “mert az ember örökös adósa az őt felnevelő közösségnek és bölcsőhelynek”. Igyekezett – nem csupán a száraz adatokat ismertetve – olvasmányos formában feldolgozni szülőfaluja múltját, melyhez levéltári adatokat és értékes képanyagot éppúgy felhasznált, mint a helybeli idős emberek visszaemlékezéseit.
Az est végén Ambrus Ferenc könyvajándékkal köszöntötte a közelmúltban 70. születésnapját betöltő Máté Lászlót és megköszönte Bodnár Klaudia (felolvasás) és Ulman Gábor (citera és ének) közreműködését a rendezvényen.
szöveg, fotó: Prékop Ivett
