Ez az előadás az első pillanatban megragadja a nézőt és a legutolsóig nem ereszti karmai közül – erős benyomást hagy, mivel végig iszonyatos feszültséggel és sötétséggel mesél el egy történetet, sokat sejtetve, sokat pedig burkoltan vagy nyíltan kimondva. Klamm tanár úr a terembe lépéskor egyenes tartású, kisugárzásában magabiztos, művelt, tapasztalt és szenvedélyes tanár, rokonszenves alak, akit igazságtalanul megvádoltak diákjai. Háborút üzentek neki, mit sem tudva arról, hogy ő a maga háborúját idestova harminc éve vívja, egyre elkeseredettebben. Az okozza vesztét, ami remek tanárrá tenné – érzései, lelkesedése, folyton bővített tudása, azonban a diákok és kollégái közönye, elutasítása, kiközösítése lassan mérgezi meg. A darab során egyre többet mutat meg ebből, egyre lejjebb csúszik és kevésbé bír kapaszkodni, küzdeni. Szembe kell néznie saját elértéktelenedésével, azzal, hogy a folytonos, harcként megélt munka megnyomorította és ahogy diákjait kizárólag ellenségként kezdte látni, fokozatosan saját emberségét is elvesztette. Klamm kétségbeesése egyre növekszik – megfélemlít és alkudozik, bűntudatot kelt és zsarol, a keretből kiszólva fogalmaz meg mélyebb igazságokat, nemcsak a nézőhöz beszélve, hanem egyszerre győzködve őt és saját lelkiismeretét is. Azonban “az igazság úgy mosolyog a képébe, mint egy ártatlan gyermek”, s hiába vágyja az újrakezdést, be kell ismernie saját vereségét – emberként és tanárként egyaránt. Pedig csak jó tanár akart lenni, adni és szeretetet kapni viszont munkájáért. Mert a tanár is ember.
Az előadás kínál lehetőséget a nevetésre, de végig ránehezedik az emberre, rengeteg cinizmussal, és keserűséggel mesél és kérdez, válaszokat követelve. Sosem tudjuk meg, ki robbantotta ki ezt a háborút, de talán történetéből okulva elkerülhetjük, hogy többen essenek áldozatául – mert ez nem csak Klamm harctere. Elgondolkodtató mű, tanárnak, diáknak, szülőnek egyaránt.
Klamm háborúja a Gurigongó Symposium szalmaszínházának első előadása volt, a Nézőművészeti Kft. és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház közös produkciójában. Osztályteremdráma, amely 2003-ban elnyerte a legjobb ifjúsági drámának járó díjat Németországban. Az előadás után Scherer Péter színésszel beszélgethetett a közönség, a darabról, régebbi előadásokról és az azokkal kapcsolatos élményekről.
szaborsi
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írás, kép, hang, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül, a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás és az oldalra mutató link feltüntetésével lehetséges!
