Kincs, ami nincs: önkritika és számonkérés / Hangácsi István – vélemény

Kincs, ami nincs: önkritika és számonkérés / Hangácsi István – vélemény

Pártjaink ígéreteinek társadalmi számonkérésében még mindig éretlenek vagyunk, mi szlovákiai magyarok. Az időnkénti fellángolások csak a közösség egy kis arányát képesek motiválni, majd kihűlnek. Lehetőségekből tengernyi, tapasztalatokból és akaratból kevés, vagy mégsem?
Az Őry Péter (MKP) és Jakab Elemér (Híd) részvételével megrendezett V. MKP-Híd vita legnagyobb tanulsága – szükség van a szervezett számonkérésre az önkritika érdekében! Az önkormányzati választások taglalása során a vendégek örömmel ismertették ugyanazon elveiket és rendszerüket, azaz: egyik legfontosabbnak a kétnyelvűség előmozdítását tették meg a jelöltjeik számára. Örömteli pillanat volt, amikor Tokár Géza moderátor lecsapta a magas labdát: milyen szankciók érhetik a jelölteket a kétnyelvűség elhanyagolása kapcsán? A résztvevőknél megállt a tudomány, bár próbáltak megoldásokat keresni, sikertelenül. Bár a folytatásban előkerültek az esetleges komáromi és kassai együttműködések lehetőségei is, Őry és Jakab is meglehetősen óvatosan és körülményesen fogalmaztak. Nem utolsó sorban, a Híd és a Radoslav Procházka-féle Sieť (Háló) pártok közötti kapcsolatról szóló, a „Hálóval is tárgyalásokat folytatunk, és lehetséges, hogy valahol közös listát állítunk” – Jakab Elemértől származó félmondat számított egy kisebb újdonságnak.
A szlovákiai magyar pártok esetében hiú elképzelés az önkritika gyakorlásának elvárása a lokális szinteken. Egyrészt – kevés kivétellel – még mindig sokadlagos helyen áll a kétnyelvűség hatékony gyakorlati érvényesítése. Nincs belőle azonnali gazdasági haszon, és nem növeli látványosan a politikai befolyást. Másrészt, gyakorlatilag évtizedek óta – az esetek többségében – ugyanazon arcok képviselik a helyi magyar közösséget. Ha ezen időszak alatt nem mutattak hajlandóságot a kétnyelvűség előmozdítására, majd pont a szankciók nélküli, becsületbeli nyilatkozat hatására tesznek egy 180 fokos fordulatot.
A megoldást az egyéni és a szervezeti aktivizmus adhatja. Ám míg előbbi meglehetősen ritka, utóbbira kiválóan alkalmas lenne a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala – minden elfogultság nélkül. Szakképzett, objektív értékelő rendszerrel bíró regionális civil szervezetek hálózata. A társadalmi bizalomrombolásából kimaradt Kerekasztal legitim módon sarkallhatja pártjainkat az önkritikára, és motiválhatja egyszerre a szlovákiai magyarságot az egyéni számonkérésre is. Persze előfordulhat, hogy pártjaink mégis aktívan fogják alkalmazni a megnevezett rendszerüket – egy másik univerzumban.
(Hangácsi István)



Hagyj üzenetet