Véget ért a 2014-es Gombaszögi Nyári Tábor. A Veréb és a Jegenye busz is elment már, elvitte a maradék táborozót is, elnémultak a walkie-talkie-k, a sátrakat lebontották, a kemping kiürült. Csak a hátramaradt szeméthegyek jelzik, hogy néhány órája még százával nyüzsögtek itt az emberek. A tábor időn rekordokat döntött: 1550 sátorozót regisztráltak és a Tankcsapda koncerten a nézők száma meghaladta a 4000-et. Óriási előrelépés ez, hiszen a kétezres évek elején a tábor lakói alig voltak többen száznál – körülbelül annyian lehettek, mint most a folyton nyüzsgő rendezői gárda.
Rekordok terén a tábor utolsó napján annak még jelenlévő lakói kísérletet tettek a Guiness könyvbe való bekerülésre a krasznahorkai vár körbeölelésével, mely egyúttal hivatott volt felhívni a figyelmet az épület régóta tartó áldatlan állapotára és a be nem váltott ígéretekre. A hét folyamán rengeteg program várta a résztvevőket – új elemekkel is gazdagodott a már megszokott repertoár. A már ismert Nagy- és Kissátor mellett megjelent a Gurigongo Symposium „szalmapalotája”, amelyet a Fiatal Építészek Fóruma segített megtervezni és felépíteni, és voltak csendes, meditációs fészkek is a fáradt táborozóknak.
De vegyük sorra. Az első programfolyam a Közbeszéd.sk égisze alatt foglalkozott aktuális társadalmi, kisebbségi, politikai kérdésekkel előadásokon és vitákon. A Gurigongo Symposium biztosította a kultúrszomjas fiataloknak az üdítő és elgondolkodtató színházi és művészi élményeket. Remek előadások, éjszakai filmvetítések mellett laza, a nézőket is bekapcsoló műhelyek, játékok zajlottak a közönség legnagyobb örömére. Bár a hely szűkös volt, a nézőtér hátrányosan elrendezett, a szomszédos vendéglátóhely zenéje túl hangos, a programok mégis telt-házasak voltak, a közönség pedig lelkes. A Nagyszínpad idén továbbköltözött – kifelé a táborból. Hogy ennek a falubeliek mennyire örültek – éjjeli koncertek, vidám fiatalok, parkoló autók tömkelege stb. – azt csak sejthetjük… A szervezők mindenesetre megpróbáltak „kompenzálni” és önkéntes munkában lefestették a környékbeliek kerítését. Az irodalom méltó képviseletéről a Fiatal Írók Szövetsége és az Irodalmi Szemle gondoskodott, mégpedig nagyon színesen, élvezetesen. A gyermekmeséktől az egzotikus japán irodalomig sokféle műfaj jelent meg – ráadásul élő alkotókkal is találkozhattak és beszélgethettek a fiatalok. A koncereteknél szintén bő volt a kínálat – a kőkemény rockos mellett volt alternatív, jazz, blues, melodikus, popos… A gond csak az előzenekaroknál volt – a szervezők nem tudták odacsábítani a közönséget, így időnként bombajó zenészek, bombajó zenéket pangó nézőtérnek játszották. Mi páran, akik ott voltunk, persze élveztük, de a művészeknek elég ciki lehetett. A legfőbb újítás a tábori programban a csendesebb, meditatívabb elemek behozatala volt: a Sárga Szamár könyves oázisa és a Tandem sátor. A könyvkölcsönzés szemmel láthatóan jó ötlet volt – napközben sokszor láttunk napozás, pihenés közben heverészve olvasgató embereket. Pedig a szépirodalom nem tartozik a sátorozók alapfelszereléséhez. De ebben a sátorban lehetett találkozni és beszélgetni a koncertező zenészekkel is – már amelyik leereszkedett a táborlakókhoz… A Tandem sátor szintén csendes zugként lapult a Királyrét szélén, pihenőt kínálva, és egész héten teázóval, meditációval, előadásokkal és interaktív programokkal várta látogatóit. Újdonság volt a házak között elrejtett kávézó is, mely kávét, teát és gyümölcsszörpöket egyaránt kínált. Teraszáról jó kilátás nyílt a tábor legnyüzsgőbb részeire – a „főutcára”, a medencére is a benne hűsölő emberekkel vagy a a csapatversenyek egyes fordulóira.
A tábor utolsó estéje a bulié, a csapatverseny eredményhirdetéséé és a táborról készült kisfilmek vetítéséé volt. Mindenki megragadta az alkalmat, hogy még utoljára együtt beszélgessen és bulizzon a barátokkal, hiszen ki erre, ki arra indult haza, s lesznek, akik egy évig nem is látják egymást. Addigra kipihenik magukat a szervezők, tokoloshok és krákenek is – aki nem tudná, ezek a szervezők kasztjai. Míg a mezei „sztaff” rendez-szervez-rohangál, addig a kráken már irányít, a mélyből les a henyélő kis munkásokra és bármikor megszorongathatja őket. Az abszolút hatalom azonban a tokoloshé – ez a pajzán, törzsi démon Afrikából települt át átmenetileg, és éjjelente a rosszat cselekvőket molesztálja férfiasságával. A tokolosh bármikor kidobhatja a dolgukat nem végző szervezőket, így lógósokkal csak elvétve találkozhattunk a kemping területén.
Mindent összevetve tartalmas, színes és zajos hét volt a „gombaszögi fesztivál”. A tábor kielégítette mindenki igényeit – lehetett tanulni, lazulni, szórakozni, játszani, és azok sem csalódtak, akik csak a „fanta-buli-haverok” jegyében jöttek Gömörbe. Két dolgot nem lehetett csak az egy hét alatt: unatkozni és aludni…
Szabó Orsolya, rozsnyovidek.sk
