Karánsebessy Balázs: Jólészi asszonyok – színházi előadás

Az Andreas Chazar Polgári Társulás minden érdeklődőt szeretettel vár Karánsebessy Balázs: Jólészi asszonyok című színdarabjának előadására, melyre 2023. január 28-án, szombaton 18:00 órától kerül sor a jólészi kultúrházban. 

A színdarab szerzője Karánsebessy Balázs váci néptánctanár, a Cházár Iskola pedagógusa, rendezője Póka Éva szabadkai származású színész-rendező. A darab ősbemutatójára 2022. november 25-én került sor Vácon, az iskolaalapító, Cházár András tiszteletére szervezett ünnepség keretében.

A jólészi születésű, szociálisan igen érzékeny nemes álmodta meg azt az Európában is ritkaságszámba menő, siketekkel foglalkozó intézményt, ami a Magyar Királyságban elsőként, 220 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Vácon – számolt be a vaconline.hu. A történet egy fikció – hisz így is történhetett – és az alapító Cházár András unokatestvérének és két barátnőjének, valamint az írni, olvasni tudó cselédlánynak, azaz a jólészi asszonyoknak a mesterkedéséről, furfangjáról szól. Konkrétan arról, hogy hogyan teremtődött meg az alapításához szükséges temérdek pénz, ami örömet szerezett az éppen távol lévő, de a színen fel sem tűnő Cházár Andrásnak.

A Vácon bemutatott darab a következő narrációval kezdődik: „1799 nyarán a jólészi Cházár András, Gömör vármegye főjegyzője Bécsben járva meglátogatta Európa első siketnéma oskoláját. Az amúgy is a szegények és elesettek önfeláldozó támogatójaként elhíresült jogász akkor elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg Magyarországon is föl nem épül egy ilyen intézet. A történelem kerekei még lassabban jártak abban az időben, mégis nagyobb utat volt képes megtenni, mint a mi modernnek mondott világunkban, és három évre rá, 1802-ben megnyitotta kapuit a Váci Királyi Magyar Siketnéma Intézet. Hogy mennyire volt magyar, azt igazolja a tény, hogy a megnyitó ceremóniára Cházár Andrást, a létrehozót nem hívták meg. Az intézet mára az ő nevét viseli, és azóta is áll, működik. A nagy elmék és nagy szívek nem a megbecsülés örömszőnyegén sétálnak, de úttalan utakon is az álmodott cél felé törnek, mert ők tudják mi a helyes. És persze minden lelkes úttörő mögött ott áll egy vagy több asszony, akik estelente minden világmegváltó elé leteszik a vacsorát, mert korgó gyomorral egyetlen hős sem praktizálhat. Az utókor csak az eredményt látja, az oda vezető utat nem. És mivel a történelmet mindig a túlélők írják, a valóság torzul. Nekünk, akik hiteles krónikásai vagyunk a múltnak, kötelességünk megmutatni ezen, történelmi események valóságterét. Mert arra semmi bizonyíték nincsen, hogy ne pontosan így történt volna.”

• Rozsnyó-vidék/vaconline.hu