A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje Kassán Kocsis Zoltán vezényletével

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje Kassán Kocsis Zoltán vezényletével


Esemény részletek


2012. május 6-án az 57. Kassai Zenei Tavasz keretében Kassán vendégszerepel a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar évek óta jó kapcsolatokat ápol a Kassai Állami Filharmonikusokkal és vezetőjével, Július Klein igazgatóval. A magyar-szlovák kulturális kapcsolatok megerősítése céljából a magyar zenekar egy koncerttel ajándékozza meg a Kassai Zenei Tavasz zenekedvelő közönségét.

A rendezvény társszervezője Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulja minden érdeklődőt szeretettel vár 2012. május 6-án 19:00 órakor a kassai Művészetek Házába.

A belépés díjtalan!

Kérem az érdeklődőket, hogy előzetesen jelezzék részvételi szándékukat a mission.kas@mfa.gov.hu címen, vagy a 055 728 2021-es telefonszámon.

Program:

Ján Cikker Olasz balettzene

Kodály Zoltán Galántai táncok

Bartók Béla Concerto

Czimbalmosné Molnár Éva
főkonzul

Magyarország Főkonzulátusa
Kassa

Hlavná 67.
040 01 Kassa
Tel.: +421-55-728-2021
Fax: +421-55-728-2023
E-mail: mission.kas@mfa.gov.hu

Galántai táncok

“Galántán töltötte a szerző gyermekkora legszebb hét esztendejét. Híres volt akkor a galántai banda, Mihók prímás alatt. De még híresebb lehetett száz évvel azelőtt. 1800 táján Bécsben több füzet magyar tánc jelent meg. Egyiknek címe így jelöli meg forrását: “von verschidenen (sic!) Zigeunern aus Galantha”. (…) Hadd folytassa ez a kis mű a régi galántai hagyományt.” – írja a szerző Galántai táncok című darabja elé.
Kodály Zoltán (1882-1967) 1933-ban, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalakulásának 80. évfordulójára komponálta máig egyik legnépszerűbb szimfonikus művét. A bemutatóra ugyanebben az évben került sor.

A tétovázó bevezetésben a cselló, majd a kürt hozza a jellegzetes, lassú verbunkos motívumot. A dallamtöredékek között a többi muzsikus mintha keresgélné, merre is fejlessze tovább ezt a zenei anyagot. Az elsőhegedűk melódiája után a klarinét mutatja meg az utat: rögtönzésszerű kadenciája a darab főtémájába, a szerzői utasítás szerint “méltóságteljesen lépkedő” verbunkosba torkollik. Az ismétlésnél szenvedélyesebbé váló dallam megszólaltatásában már a teljes zenekar részt vesz.

Az első közjátékban ugrótáncot idéző, pizzicatóval kísért, csipkelődő fafúvós-, és komoly, sodró erejű vonósállások váltják egymást. Szellemes szerzői megoldás az ismétlésnél a fafúvósok dallamát kopulázni; a fuvola és a pikoló kvintpárhuzamban halad. Az ismét megjelenő rondótéma szenvedélyességét az üstdobtremolók és a dallamsorvégi crescendók fokozzák.

Az oboaszólóval kezdődő szakasz dudatáncot imitál. Kontrasztanyaga fényes és áttetsző a triangulum csengő-bongó hangja, a pikoló magas fricskái, a vonósok üveghangjai miatt. Aztán a vonóskar kiemelkedésével mintha a dudaszólóra kontrázna rá a népi zenekar. A visszatérő andante maestoso témát pár ütem után elsöpri az egyre sodróbb és extatikusabb harmadik közjáték. A vonósok indítják, majd fokozatosan minden hangszercsoport bekapcsolódik a hajszolt táncba.

“Kicsit ázottan” – lehetne az alcíme a harmadik, negyedik kürt indította résznek. A klarinétszóló akár egy részeg ember dudorászását is evokálhatja, amint derűsen, de már szinte eszméletlenül próbál hazatámolyogni.

A mulatság azonban nélküle is folytatódik. Egyre sodróbb lendülete csak egyetlenegyszer torpan meg, épp a tetőpontján. A fortissimo a-moll terület után egy pianissimo gisz-moll akkord: hátborzongató pillanat. A méltóságteljes, keserédes főtéma végigvonul a fuvolán és az oboán, majd visszaérkezik oda, ahonnan elindult, a sírva vigadó klarinéthoz. A darab végére a téma közjátékszerű megjelenése előttről ismerős, szédítően örvénylő tánc tesz pontot – azaz felkiáltójelet.

Concerto

Bartók a Bostoni Szimfonikusok számára, Sergei Koussevitzky kérésére komponálta a Concertót. A bostoni bemutatóra Bartók ismertetőt is írt: „A mű általános hangulata – a tréfás második tételtől eltekintve – fokozatos átmenetet képvisel az első tétel komolyságától és a harmadik gyászos siratóénekétől a zárótétel életigenléséig. E szimfóniaszerű zenekari műnek a címét az egyes hangszerek, hangszercsoportok koncertáló vagy szólisztikus kezelésmódja magyarázza. A virtuóz hangszerkezelés például az első tétel kidolgozásának fugato-szakaszaiban jelenik meg (rézfúvó hangszerek), vagy a zárótétel főtémájának perpetuum mobile-szerű futamaiban (vonósok), és különösen a második tételben, ahol a hangszerek mindig párosával jelennek meg egymást követően, briliáns passzázsokkal.” Somfai László így írt: „A zenész éppúgy, mint a hallgató, igazi mestermű kisugárzását érzi: mélyből fakadó érzelmek és átlényegült pillanatok az első tétel lassú bevezetésében és az Elégiában; szellemesség és különös szarkazmus a második és negyedik tételben; „népek testvérré válása” körtánc a fináléban, nagyszabású ellenpontozó jelenetekkel ékesítve, igazi beethoveni záró-gesztussal.”

forrás, fotó: http://www.filharmonikusok.hu/koncert?id=835

Dátum: 2012-05-06
Helyszín: Művészetek Háza


Hagyj üzenetet