A Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeuma munkatársai az intézmény történetében fontos szerepet játszó személyiség életét elevenítik fel egy előadással 2017. október 13-án, pénteken. “A napokban emlékezünk meg Dr. Günther-Mayer Erzsébet, múzeumunk megmentője és a szlovák művészettudomány nesztora születésének évfordulójáról. Október 13-án 17:00 órától a betléri kastélyban Barczi Gyula Dr. Güntherová v Betliari (Dr. Güntherné Betlérben) című előadásával tisztelgünk emléke előtt” – tájékoztatott a múzeum. Az előadás közönsége többet is megtudhat majd Günther-Mayer Erzsébet életéről, változatos sorsáról és arról, hogyan épült a kultúra és a múzeumok a kommunista diktatúra nehéz körülményei között.
A 20. század negyvenes éveinek vége sok bizonytalanságot hozott a szerény főiskolai docens életébe. Elvesztette a férjét és az otthonát, és egyre inkább a fellépő rendszer támadásainak célpontja lett, családjával együtt, annak ellenére, hogy a művészettörténet, műemlékvédelem, muzeológia és pedagógiai terén kifejtett tevékenységét úttörő jellegűnek tartották.
1952-ben kilakoltatták pozsonyi lakásából, hétéves fiával, fivérével és unokatestvérével együtt Betlérbe költözött, ahol a kastély egykori gazdasági épületének emeletén, két kis szobában laktak, csak a legszükségesebb holmikat hozva magukkal. A jobb élet- és munkakörülményekre tett ígéretek ellenére nem vártak semmi biztatót. Betlérbe érkezése szerencse volt a szerencsétlenségben. Szerencsét jelentett a kastély, a vár és gyűjteményeik sorsára nézve.
A betléri állami kulturális vagyon alkalmazottja, később ügyvezetője lett. A feladatai közé tartozott a kísérőszöveg kidolgozása, a betléri kastély és a krasznahorkai vár gyűjteményének katalogizálása és installálása, valamint további feladatok ellátása, amelyek egyre inkább leterhelték. Ez néha napi 16 óra munkát jelentett, nem a legideálisabb életkörülmények között. Dr. Günther tudatosította, hogy a kastély esetében az egyetlen teljesen megmaradt nemesi székhelyről van szó, ezért igyekezett megőrizni a jövő számára. Képes volt azonban nagyon érzékenyen csökkenteni a 19. századi történelmi enteriőr pompáját az akkori látogató és a pártfunkcionáriusok számára elfogadható mértékre. Betlérből 1955 őszén költözött el fiával együtt, de a helyhez hű maradt egészen élete végéig. Emberi, kommunikatív lénye mélyen bevésődött a betlériek szívébe.
- pr-i, rozsnyovidek/SzNM BM
