Az idén ötéves rozsnyói GIKSZER színjátszócsoport jó hangulatú gálaesttel ünnepelte születésnapját. November 16-án a helyi Csemadok székházban öltönyös fiatalemberek és koktélruhás ifjú hölgyek gyűltek össze, hogy barátaikkal, családtagjaikkal közösen elevenítsék fel az elmúlt időszakot és az Oscar-díjátadók hangulatát idéző műsor keretében átadják a legjobb színésznek és színésznőnek járó díjat, valamint a csapat nívódíját. Az első alkalommal átadott szobrokat a kétszeresen díjazott Papp Viktória és Fehérek Krisztián vehette át.
A gálaest első perceiben Papp Viktória, a GIKSZER egyik alapító és azóta is oszlopos tagja gitározott és énekelt, majd Lőrincz Tímea, a gimnázium irodalomtanárnője, a színjátszócsoport mentora köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, a díjátadóval egybekötött gálaest célja, hogy a színjátszócsoport eddigi munkáját és munkájának eredményeit megismertesse a nagyközönséggel, valamint az, hogy a tavalyi iskolaév „Rue Morgue” című előadása alapján a közönség – jelen esetben a gimnázium diákjai – által a legjobbnak ítélt férfi és női alakításokat jutalmazzák. A legjobb színésznek és színésznőnek járó szobrocska mellett a harmadik a GIKSZER-nívódíj, a c
sapat belső díja. Az kapja, aki a színjátszók bizalmát leginkább elnyerte az elmúlt időszakban, s a legjobb, legsokoldalúbb GIKSZER-tagnak bizonyult. A tanárnő beszédében megköszönte a színjátszócsoport és a gálaest támogatóinak segítségét.
Mivel a születésnapi ünnepség kicsit a visszatekintésről, az összegzésről is szól, egy videó-összeállítással elevenítették fel az eltelt öt év színdarabjainak jeleneteit. A GIKSZER eddig az Antigoné, a Dr. Karolina Show, A balerina és a Rue Morgue című darabokat állította színpadra. Kristóf Roland, a színjátszócsoport alapító tagja, állandó munkatársa, rendezője Szombathelyen él és do
lgozik, onnan ingázik Rozsnyóra két-háromhavonta és igyekszik átadni a diákoknak a színművészeti egyetemen tanultakat. Beszédében utalt arra, hogy a csoport neve, a GIKSZER hibát is jelent, de igazából egy mozaikszó: a Gömöri Ifjak Kis Színpadi Erőlködése Rozsnyón. Persze a hiba és az erőlködés is csak idézőjeles, mint mondta, a kísérletező színháznak mindig megvan a lehetősége, hogy hibázzon, ha nincs hiba, nincs eredmény, előrelépés. Inkább az erő egyesítése a lényeges, hiszen a csapattal alkotni, kísérletezni szeretnének. Minden egyes darabot, amit létrehoznak, próbálnak átszűrni saját magukon, hogy minél inkább a mai korról, róluk szóljon, és ezen keresztül meg tudják szólítani a közönséget. Egy Jordán Tamástól hallott történet tanulsága adta a díjak elnevezését – Indián Kisfiú és Indián Kislány –, és jól példázza, miért fontos, hogy a színjátszók ne csak mutassák, át is éljék a darabot.
Kovács Péter csoportvezető a színpadra lépve a GIKSZER „belső életéről” szólt. Öt éve kezdték egy maroknyi csapattal, akkor elindult egy folyamat, és jó volt látni, egy év alatt mennyire összekovácsolódtak – elevenítette fel. Immár öt éve szemtanúja annak, hogy „a GIKSZER olyan közösség, ami összehozza az embereket és mindenki jobban nyit a másik felé”. Nagy derültséget keltve hozzátette, ez már egy család, van apu, anyu, gyerekek meg egy furcsa nagybácsi. Az új darabról elárulta, idén a Revizort dolgozzák fel, korszerűsítve, beleépítve a gömöri, palóc vidék jellegzetességeit, és persze csavarnak egyet a történeten.
A gálaest legizgalmasabb része a díjak kiosztása volt, lezárt borítékkal a kezében érkezett a színpadra Fehérek Krisztián, hogy megnevezze a legjobb idei színésznőt, majd Lengyel Emese, hogy a borítékot feltépve közölje „az Indián Kisfiú” nevét. A két díjazottat, Papp Viktóriát és Fehérek Krisztiánt hosszas tapssal és ovációval jutalmazta a közönség. A színjátszócsoport tagjai is lelkesen ünnepelték társaik sikerét.
Az est sztárja egyértelműen Papp Viktória volt, aki szólóban, később együttesével lépett fel, és a legjobb színésznőnek járó szobor mellé a vándordíjként alapított GIKSZER-nívódíjat is megkapta. Viki sokoldalú tehetség, zenél, verseket ír, színdarabban játszik. Portálunk kérdésére elmondta, nem is foglalkozott igazán a díjakkal, mivel főleg a szóló fellépése miatt izgult. A nívódíj kapcsán elmondta: „Nagyon örülök neki, főleg, hogy a társaim szavaztak rám. Igazán meghatódtam.” A volt rozsnyói gimnazista idén kezdte óvodapedagógiai tanulmányait Nyitrán. Az egyetemista lét teljesen más, nagyon tetszik neki – mint mosolyogva mondta – a várt nyugalom helyett nagy a nyüzsgés, pezseg az élet. Minden hétvégén hazajár, hiszen továbbra is aktív tagja a csoportnak.
A másik díjazott a negyedikes gimnazista Fehérek Krisztián. „Nagyon jó érzés, egyfajta pozitív visszajelzés mind a csoporttól, mind az iskolatársaktól, hogy úgy gondolták, megérdemlem ezt a díjat, mivel nem vagyok olyan régóta a csoportban és nem is volt nagy szerepem, főleg ebben a Rue Morgue-ban. Meglepődtem, de nagyon jólesik, hogy rám szavaztak.” Harmadik éve tagja a GIKSZER-nek, a Balerinában főszerepet játszott, a legutóbbi darabban egy kisebb mellékszerepet. Érdekli a színjátszás, kiskorában sokáig színész akart lenni, de mivel azt vallja, hogy az ember életében fontos az egyensúly, a különböző területek kiegyenlítése, a továbbtanulást egy teljesen eltérő ágban, alkalmazott matematika szakon, külföldön képzeli el.
„Nem arról van szó, hogy nem lenne idő hosszú beszédekre, de nincs idő unalmas beszédekre” – mondta a díjak átadásánál Lengyel Emese, és ennek szellemében valóban pergő műsor, frappáns beszédek jellemezték a gálaestet. A programot a Sambed táncklub tagjainak fellépése színesítette, az est végén pedig a megzenésített verseket játszó EndORFin zenekar koncertje szórakoztatta a közönséget. Születésnap lévén nem hiányozhatott a megvendégelés és a GIKSZER-logós ünnepi torta sem.
[box]
Portálunk néhány kulisszatitokra is kíváncsi volt, ezért megkérdeztük Kristóf Rolandot, miért éppen a Revizorra esett a választás, illetve Kovács Pétert, mik a további tervei:
– „Minden évben leülünk és beszélgetünk, hogy a világirodalom melyik darabját tudjuk elővenni. Ezt azért tartom fontosnak, mert az a jó, ha olyan témában mozgolódunk, amit ők is szeretnek” – mondta Roland. „Ha ők nem szeretik, akkor nem fognak tudni beszélni róla, nem fogják tudni átélni, ahogy az indián kisfiú kapcsán is mondtam. Nagyon fontos, hogy éljék. Csak arról a problémáról tudnak beszélni, ami az övék.” A Revizor már két évvel ezelőtt tervezték, akkor kevés idő volt rá, így más darabot választottak, és most újra elővették. Gömöri Revizor lesz, „a környékről fog szólni, a diákokról, arról az életről, ami itt van” – árulta el Roland, aki színész és a rádióban is dolgozik, de a csapat „játékmestereként” itt éli ki rendezői ambícióit.
Kovács Péter a csoport vezetőjeként felügyeli a próbákat. Tavaly ő írta a „Rue Morgue” című darabot Edgar Allan Poe műve, a „Morgue utcai kettős gyilkosság” alapján. „Lényegében nem nagyon tértem el, az alapsztori benne maradt, csak alkottunk bele új karaktereket, egy másik fordulatot.” A színjátszókör alapító tagja, mivel kevés volt a fiú, négy éven keresztül színészként is szerepelt. Most azonban felfrissült a csapat, ezért úgy érzi, itt az ideje egy új kihívásnak, és a színészet helyett elsősorban a rendezői teendőkre fog koncentrálni. Az új darab bemutatója 2016 tavaszán várható.
A kérdésre, hogy így öt év elteltével mit tartanak a legnagyobb sikernek, Roland azt válaszolta: „Számomra a legnagyobb siker az, hogy van egy csapat. Mint ahogy Peti mondta, szinte egy család. Amikor a Jókai Napokon összegyűlünk a fesztiválklubban este és megkapjuk, hogy ez a legjobb csapat – mert ez egyben van.”
„Hogy még mindig van érdeklődés és minden évben új és új diákok vannak a gimiből is. Sőt, olyanok is vannak, akik tavaly még nem “színjátszóztak”, bár már az iskola diákjai voltak és ez évben a nagy lelkesedés őket is behozta, bevonzotta a csapatba. Nekem ez a legnagyobb siker, hogy szeretik csinálni és ez látszik rajtuk.” – mondta Lőrincz Tímea tanárnő. Most húszan vannak a csoportban, többségében a rozsnyói gimnázium diákjai és néhányan „külsősök”, akik már leérettségiztek vagy akik nem diákok.
Kovács Péter egyetért a többiekkel: „Számomra is a csapat és az összetartás a legfontosabb. Meg az is, hogy évről évre tudok valamiben fejlődni, mindig valami újat tudok tanulni. És ezt csak a GIKSZER-en belül tudtam összehozni.”[/box]
- szöveg, fotó: Prékop I.
