„ Mint egy Indiana Jones filmben, úgy éreztem magam” – beszélgetés Szentpéteri Csilla zongoraművésszel

Szentpéteri Csilla zongoraművész a saját maga által megálmodott, egyedi stílusban közvetíti a klasszikus darabokat, latinos külsejű és mentalitású nő, akiből árad a zene iránti lelkesedés, a vagányság, az életszeretet. Koncerteket ad, zenét szerez, imádja a jó autókat és a vitorlázást, világutazónak tartja magát, és büszke arra, hogy 10-ből általában 9,5 pontot kap a főztjére. Őszintén, állandó bájos mosollyal és megnyerő közvetlenséggel válaszolt portálunk kérdéseire.

– Először vagyunk itt, Rozsnyón, családostól, nagyon tetszik,  a belvárosnak igazi mediterrán hangulata van. Szüleimmel és húgommal sokat jártunk gyerekkoromban a Felvidéken. Most a koncert előkészítéséhez megnéztük Aggteleken a cseppkőbarlangot, fantasztikus mesevilág. Mint egy Indiana Jones filmben, úgy éreztem magam és jókat nevettem, hogy a hangszereket egy sínen közlekedő csille viszi be a barlangba. Remélem a pókok és a denevérek elkerülnek. Rozsnyó után átmegyünk Kassára is, nagy kirándulás lesz.

 

– Szerintem ez nem a zenészeknek kihívás, hanem a hangtechnikusoknak. Nekünk annyiban lesz más, hogy többszázezer éves cseppkövek között fogjuk megszólaltatni Vivaldit, Mozartot, Lisztet, Brahmsot 21. századi hangzásvilágban, jazz, blues, latin, bossa nova stílusban. Minden klasszikus mű az én átiratomban kerül megszólaltatásra, és természetesen saját szerzeményeimet is bemutatjuk. Zenei repertoáron az elmúlt tizenhét év kedvenc slágerei lesznek és az ősszel megjelenő új lemezem vezérszámai. Szabadtéri koncerteken szinte végig nagyon virtuóz, dinamikus műveket szoktunk játszani, itt bekerülnek a varázslatos, szenvedélyes lírai számok is.

– Én már a Zeneakadémián is egy kicsit renitens, lázadó alkat voltam. Sose akartam senkire se hasonlítani, én pont más akartam lenni. Az volt a célom, hogy egy saját Zongorabolygót építsek fel, saját gondolataimat beleszőve a régi zenékbe, Magyarországon elsőként. 1999-ben, amikor megszületett a fiam, párhuzamosan született meg bennem ez az új stílus és az Üzenet című lemez is. Az volt az ideológiám, hogy a régi értékeket megőrizzük, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy micsoda hatással van ránk a 20-21. század, így mai műfajokkal kombinálva hoztam létre a magam zenei birodalmát. Én imádom a számítógépeket, jobban eligazodom benne, mint a sminktáskámban, az átiratokat magam készítem különböző zenei programokkal.

– Mivel éjjel-nappal zenélek és zene közelben vagyok, jól esik sokszor a csend, a természet hangja. Nekem a latin, a finom jazz, a jó blues, a mediterrán, pezsgő muzsika a kedvencem. Imádom a gitárokat, a lüktető ritmusokat. Klasszikus zenében Chopint, Rachmanyinovot, Debussy-t, inkább a lírai és nagyon melodikus zenét kedvelem.

– Az új lemez októberben jelenik meg, népszerű és általam felfedezett klasszikus művek témáit dolgozom át mai műfajokkal ötvözve. Átdolgoztam Csajkovszkij Hattyúk tavának legismertebb témáját blues stílusban, aztán született egy egészen drámai hangvételű mű – egyébként ez Aggteleken is elhangzik-, a címe „…És a 8. napon”, Lucifer és az Úr hadakozását szimbolizálja elképesztő ördögi erőkkel és isteni áhitattal. Sirokkó címmel egy szicíliai vendetta is íródott, és az egyik nagy kedvenc, Brahms Magyar tánca mexikói hangulatban.

– Munkamániás vagyok és maximalista, nehezen tudok kikapcsolódni. Viszont vannak remek hobbijaim, egyik nagy kedvenc a vitorlázás. A Balaton közepén el tudom engedni a problémáimat. Emellett két évvel ezelőtt gokart ezüstérmes lettem és csapatban bronzérmes. Nagy szenvedélyem az autózás, imádok vezetni. Aztán az utazás, az elmúlt években megjártuk Kubát, Ausztráliát, Ázsiát. Ezen a nyáron itthon barangolunk, sok szép felfedezni való tájunk van.  Kikapcsol nagyon a főzés is, most, hogy a július lazább volt, Kristóf fiamnak majd minden nap főztem. Én, mint makói lány, a nagymamámtól tanultam tíz-tizenkét éves koromban. A főztjeimet otthon pontozzák minden alkalommal, és büszke vagyok arra, hogy a legrosszabb pontszámom 9 volt a 10-ből, de Kristóf azt mondja, 10-et nem kaphatok, mert akkor már nincs hova fejlődnöm. :). Évközben nagyon sűrű minden napom, 5.40-kor kelek, s éjfélig talpon vagyok. Nem egyszerű összefogni egy ekkora produkciót, menedzselni, turnézni, alkotni, háztartást vezetni. Nekem nincs időm kávézni a barátnőimmel, nem shoppingolok. Utálom is, bevallom őszintén. A vásárlás úgy zajlik, ha meglátok egy jó blúzt vagy nadrágot, rögtön hármat veszek belőle különböző színben és akkor le van tudva, lehet őket csereberélni.

– Mindig mértéktartó voltam, pedig imádok enni, szeretem a jó kis húsokat, de a salátákat nem nekem találták ki. Sose fogyókúráztam és nem is fogok, többször eszem egy nap, de keveset. Egyébként ez családi örökség, a szüleim remekül néznek ki a mai napig. Nagyon odafigyelek magamra, nem dohányzom, nem iszom, próbálok sokat aludni. Éppen most hadilábon vagyok magammal, mert egészen öt évvel ezelőttig aktívan sportoltam. Megint el kell kezdenem, mert nagyon strapás időszak jön ősztől, az új lemez és a turné miatt kell a jó kondíció. De addig is üzenem mindenkinek a Felvidéken, hogy ha szeretnének igazán maradandó élményt szerezni, kikapcsolódni, feltöltődni, kellemes zenéket hallgatni, gyönyörű fényeket látni és egy kicsit felfrissülni a nagy kánikulában, akkor jöjjenek el ebbe a föld alatti misztikus mesevilágba augusztus 11-én, az aggteleki Barlangkoncertünkre. És szívesen várok mindenkit a Facebook oldalamon, valamint a weboldalamon.