A keresztény ünnepkörben a húsvét előtti vasárnap neve virágvasárnap, a nagyhét kezdete. A hívek barkaszenteléssel, körmenetekkel emlékeznek arra, hogy Jézus ezen a napon vonult be szamárháton Jezsurálembe, az emberek ruháikat terítették eléje az útra és gallyakkal, pálmaágakkal köszöntötték. Egyházi elnevezése, a Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap nagyon régi hagyományhoz kötődik, már a 6. században tartottak ezen a napon pálmaágas körmeneteket, a pálmaszentelés már a 7. században ismert volt. Nálunk, ahol a pálma nem honos, barkát szentelnek virágvasárnap, a szentelt barkához számtalan hiedelem fűződik, úgy tartják, megvéd rontás, betegség, tűzvész, villámcsapás, jégeső ellen. A magyar néphagyományban virágvasárnaphoz kötődnek a téltemető népszokások, a kiszehajtás, villőzés.
Pilinszky János: Virágvasárnap (részlet)
Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő „szamaracska”. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a „kövek kiáltanának!”.
Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az Evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága.
Amikor Jézus „dicsőségesen” bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora.
Az igazi, a tulajdonképpeni „megdicsőülés” még hátravan. Erről az Evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után.
„Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad…” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”
-rozsnyovidek.sk
