Titton Viktória (Füleki Vármúzeum) és B. Kovács István (Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület) volt a Gombaszögi Nyári Tábor Szalmaszínházának vendége csütörtökön délelőtt.
Ritka alkalom, hogy olyan témáról hallhatunk, mint a régészet – főként valóban szakavatott emberektől. Sokan álmodoztunk gyerekkorunkban a kalandos felfedezésekről, egzotikus tájakról. A romantikus elképzeléseknél azonban érdekesebb a valóság: hogyan egészítik ki egymást a tudományterületek, mint például régészet, néprajz, történelem, milyen sok vitás kérdés és téma van, mennyire szubjektív is valójában a régészet és rokonterületei, hiszen ugyanazon leletből, emlékből ahány kutató, annyiféle elmélet, magyarázat kerekedik ki. Sőt még a kronológia is bizonytalan, hiszen az elfogadott besorolásokat alaposan felforgatták az egzakt tudományok eredményei (például az izotópos kormeghatározás).
A régészet jelenlegi helyzetéről mesélve, sajnos itt is azt halljuk: „Nincs pénz!”. Olyannyira nincs, hogy a fogyó költségvetés pótlására már az állami intézmények is pályázati programokból próbálnak pénzt szerezni – kevés sikerrel. A Füleki Vármúzeum ötéves próbálkozás után idén először kapott támogatást a Kulturális Minisztériumtól az alsó vár ásatásainak folytatására. Persze most is csak annyit, hogy az két hónap feltárási munkát fedez. Pedig az eredeti vár kétszer akkora volt, mint amit ma látunk belőle és fontos lenne a már eltűnt részek pontos feltérképezése, feltárása. A pénztelenség dacára folyamatosan zajlik a munka a múzeumban, szervezik a tárlatokat, amely komoly turisztikai vonzerő a régióban. Tervezik a romos részek rekonstrukcióját, konzerválását, hiszen ezek enélkül nagyon gyorsan pusztulnak. Erre szerencsére új program indul, amelyben a munkanélküliek bekapcsolásával dolgozhatnak tovább. Ezzel sokat nyer a múzeum is és az emberek is, hiszen Füleken és környékén egyébként nincs igazán munkalehetőség.
Az előadók meséltek a régió jelentős régészeti ásatásairól is. A sajógömöri vár feltárásáról, ahol az eredeti falakat a helyiek széthordták, hogy házaikat felépítsék, és csak nagy nehézségekkel sikerült azok helyét rekonstruálni. De így is megdőlt a történeti elmélet, amely szerint Gömör I. István idejében alapított határvármegye. Vagy a rimaszombati főterének feltárásáról, amely a város történetét írta át. Valamint a méhi lelőhelyekről, amelyek minden történeti időből származó kincseket rejtenek: a korai kőkortól a bronzkoron keresztül a római korig. Itt kerültek elő azok az istenségeket ábrázoló szobrok is, amelyeket máig nem tudnak megmagyarázni a történészek, mivel hasonló leletek csak Ázsiában, a hettiták előtti korokból kerültek eddig napvilágra. Jellemző kicsiny valóságunkra, hogy ezeknek a lelőhelyeknek a feltárása sincs befejezve anyagi okokból.
A régészet láthatóan nagyon fontos eleme a történelmi tudományoknak, de – ahogyan azt B. Kovács István zárógondolatként elmondta – egyedül nem sokat ér. A történész, régész, néprajzos tudós csak közösen tud előbbre jutni a tudásban, ezért nagy hiba, ha valamely tudós szakbarbár módon csak a saját területével foglalkozik és nincs áttekintése.
– Kulcsár Mária, rozsnyovidek.sk
fotó: GNYT FB
Kapcsolódó írásaink:
Sorozatfüggőkről a Komáromi Szalonban
Schwarzenberg Gombaszögön: A Beneš-dekrétumokat megtartani butaság
Kihívások, sikerek, kudarcok – beszélgetés a roma integrációról
Fejezetek a Gombaszögi Nyári Tábor első napjából
