Egy meg nem nevezett gömöri falu tipikus figurái és eseményei jelennek meg a Gikszer színjátszócsoport A falu című legújabb darabjában, melyet május 2-án mutattak be a rozsnyói városházán. A helyi magyar gimnazistákból álló csapat az Antigoné, a Dr. Karolina Show, A balerina és a Rue Morgue című darabok után idén Gogol világszerte ismert vígjátékát, A revizort dolgozta át, hogy a gömöri falu összetéveszthetetlen alakjainak, beszédmódjának és élethelyzeteinek segítségével görbe tükröt tartson a közönség elé. Egyszerre felszabadítóan röhögős és kicsit nyomasztó érzés a szembenézés saját valóságunkkal.
A tizenéves szereplők által játszott karakterek szinte egytől egyig annyira valósághűek, hogy az embernek nagyon gyorsan déjà vu érzése támad: „én itt már jártam, ezt az embert ismerem!” Az ügyeskedő polgármester, a tűzrőlpattant polgármesterné, az elvágyódó leányka, az amatőr rendezvényszervezők, az iszákos pap, a napjukat a kocsmában fröccs fölött bóbiskolva töltő közmunkások és a többi szereplő valamennyiünk ismerősei. Köztük élünk, egy vagyunk közülük, ismerős a monoton hétköznapok ismétlődése, a fülledt vidékiség, a tehetetlenség, a változtatni és menekülni vágyás érzése. Az abszurd felé hajló komédiázást hangsúlyozza a klasszikust idéző húzás, miszerint a faluban mindenki (neve) ugyanolyan-ugyanaz, azaz Józsi, Jóska, Jozso, Dodi, ha nő, akkor Jozefína. Csak a messziről jött csinos fiatalember neve Tamás. Ő az idegen, a menekülés lehetősége, a más. A jól szabott, kellő mértékben eltúlzott karakterek, az egyszerű, de jól kihasználható díszlet, a hatásos zene együtt erősítik az élményt.
A diákelőadás közönsége ezúttal is szavazott a neki legjobban tetsző szereplőre lány és fiú kategóriában. A titkos voksolást aztán összesítik és a tavalyihoz hasonló ünnepi gálán, a GIKSZER saját „Oscar-díjátadóján” jutalmazzák majd az évad legjobb színészét és színésznőjét.
A premier után Lőrincz Tímea tanárnő, a gimnazista csapat mentora, szervezője elmondta a Rozsnyó-vidék portálnak, hogy idén a szereplőkkel, technikai munkatársakkal, vezetőkkel együtt már több mint húsztagú a csoport. Nagyon várják a Jókai Napokat, ahol bemutatják legújabb darabjukat, és már folynak az egyeztetések a polgármesterekkel, hogy a környékbeli falvakban is felléphessenek sorrendben ötödik színdarabjukkal.
A színjátszócsoport rendezője, Kristóf Roland is válaszolt néhány kérdésünkre:
– Már a tavalyi gálán említetted, hogy régebben készültök erre a darabra. Mióta volt tervben?
– Három évvel ezelőtt jött a gondolat, hogy mi lenne, hogyha a Revizort csinálnánk meg, s akkor úgy döntöttünk, hogy ez nagy falat és kevés rá az idő. Most viszont időben vettük elő, és már a gálán tudtuk, hogy ez lesz, már folyamatban volt az írás része. Aztán teljesen átírtuk – ez jellemző ránk, hogy valamit elkezdünk, jobbnál jobb ötletek vannak, és amikor már nagyon-nagyon fáradtak vagyunk, akkor jön egy-két “pihentagyú” ötlet, amiről aztán kiderül, hogy az a jó.
– Mikor kezdtétek próbálni a darabot?
– Maga a próbaidőszak körülbelül január végén kezdődött, kicsit mindig meg vagyunk csúszva időben, mert nagyon összpontosítunk arra, hogy egyes részletek teljesen ki legyenek dolgozva, és amíg a szöveg nem volt letisztázva, addig nem tudtunk próbálni.
– Tehát a mai bemutató egy több mint háromhónapos próbafolyamat eredménye, és előtte együtt dolgozta ki a csapat a szövegkönyvet?
– Igen, együtt készítettük, aztán Kovács Peti nagyjából összerakta. Én már nyolcadik éve élek Magyarországon, de mégiscsak szívügyem Gömör, Rozsnyó, meg a vidék, ha hazajövök, valamit csinálni akarok, van egy ilyen késztetésem. Most sokkal élesebben látom azt a vidéket, ahol felnőttem, mert van egy váltás. Aki minden nap benne él, nem is tudja, hogy például milyen szavakat használunk, amit egy magyarországi vagy más vidékről származó nem is ért. Ez volt az egyik legfontosabb érv, hogy helyi legyen a darab, a maga szépségeivel és kevésbé szép oldalával is – mindent meg kellett mutatni.
– Mi volt a célotok a darabbal, azzal, hogy egy tipikus gömöri faluközösség tipikus figuráit vittétek színpadra?
– Van egy keretes szerkezete a darabnak, nem akarom lelőni a poént, de mint Gogol Revizorjában, itt is szerepel a polgármester leánya, aki kilép egy bizonyos körből, azért, mert el akar onnan menni. A végén pedig visszatér, mert felismeri azt, hogyha elmegy, akkor szélhámosokra bukkanhat. Maradni kell, de ugyanakkor itt kell változtatni.
– Amikor nem tudsz itt lenni, hogyan oldjátok meg a próbákat?
– A technika újdonságait próbáljuk kihasználni teljes mértékben, skype-on, interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot.
– A darab elején és végén elhangzó dal is keretet ad a történetnek.
– Ez az ötlet csak a vége felé jött, a dal az Éhezők viadalából a bitófáról szól, az anya énekli és a lány tátog hozzá, van benne egy áthallás, hogy a lány is ugyanazt azt életet fogja élni, mint az anyja.
– Aztán hamarosan irány a komáromi Jókai Napok?
– Igen, arra nagyon készülünk. Ötödik éve vagyunk és már lecserélődött egy gárda, most tizenhatan vannak a szereplők. Ez azt jelenti, hogy van jövője, van értelme.
A GIKSZER rendezője végezetül megköszönte Rozsnyó város segítségét, hogy a premierre megkaphatták a városháza színháztermét. Mivel a színjátszócsapatnak nincs állandó bevétele, sem pályázati forrásai, nagy segítséget jelent számukra a vállalkozók, magánszemélyek által nyújtott támogatás. A jövőbeni tervekről elárulta, hogy már körvonalazódik a következő darab ötlete, de addig is, ahová meghívják őket, szívesen vendégszerepelnek a Revizor-átirattal.
- szöveg, fotó: Prékop I., rozsnyovidek.sk
Köszönjük, ha írásainkat, programajánlóinkat megosztja barátaival, ismerőseivel is!
