Rozsnyó elhurcolt zsidó polgáraira emlékeztek

A sorsdöntő történelmi események és személyes emlékek, élettörténetek felelevenítésével, imával, ünnepi beszédekkel, az áldozatok neveinek felsorolásával és előadással emlékeztek meg Rozsnyón a város zsidó polgárainak 72 évvel ezelőtti deportálásáról.

DSCF0735Az Apostoli Egyház Rozsnyói Gyülekezete és Rozsnyó város által szervezett megemlékezésen, az egykori zsinagóga helyén Andrej Vaško szlovák, Vasik János pedig magyar nyelven köszöntötte a megjelenteket, köztük JUDr. Pavol Sitárt, a Kassai Zsidó Hitközség elnökét, Bitay Leventét, Magyarország kassai konzulját, Dagmar Čerťanskát, a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánybiztos Hivatalának munkatársát és Ján Lach mérnököt, Rozsnyó alpolgármesterét.

DSCF0751Matúš Bischof rövid történelmi áttekintésében a zsidóellenes törvényekről szólt, amelyek következményeként a zsidóknak jogaik és munkájuk elvesztését, iparengedélyeik bevonását, munkaszolgálatot, az egyesületekből való kizárásukat, gazdasági és szociális helyzetük romlását és számtalan megaláztatást kellett elszenvedniük. Az 1944-es év a rozsnyói zsidó közösség számára is katasztrófát jelentett: márciustól kötelezően viselniük kellett a hatágú sárga csillagot, áprilisban pedig megkezdődött a zsidók gettóba költöztetése a mai Nagy-Csucsomi utcában. Májustól 327 embert zártak a gettóba, akiket megfosztottak a szabad mozgástól és az emberi jogaiktól, végül június 7-én és 8-án 303 zsidó polgárt kiűztek a városból a vasútállomásra, ahonnan Miskolcra szállította őket a vonat. A téglagyárban gyűjtötték össze őket, itt még a rozsnyói gettónál is rosszabb körülmények között szenvedtek. 1944. június 11-én indult a rozsnyói zsidókat szállító transzport az auschwitzi koncentrációs táborba.

DSCF0745A megemlékezésen JUDr. Pavol Sitár, a Kassai Zsidó Hitközség elnöke egy 1946 újévén keletkezett, Leo Baeck rabbinak tulajdonított imát mondott el, mely Sitár szerint: „minden más imánál jobban fejezi ki a reménybe vetett hit erejét, melyet fiatalságunk nem veszíthet el”. Hagyománnyá vált, hogy a 303 elhurcolt zsidó polgár névsorából minden évben felolvasnak, az idén a következő harminc nevet a rozsnyói Fábry Zoltán Alapiskola és Szakközépiskola diákjai olvasták fel.

„Azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk városunk újkori történelmének legsötétebb eseményéről, zsidó polgártársaink koncentrációs táborba hurcolásának 72. évfordulójáról” – kezdte beszédét Ján Lach mérnök, Rozsnyó város alpolgármestere. A helyi zsidó közösségről édesanyja elbeszéléséből hallott, aki egy zsidó patikus családjánál szolgált, és mindig szeretettel és tisztelettel gondolt a családra, mely befogadta és munkát adott neki. Megdöbbentette, ami ezeket a dolgos és művelt embereket sújtotta csak azért, mert saját vallásuk, kultúrájuk, identitásuk volt. Mesélt arról, hogyan zárták a zsidókat gettóba, majd hurcolták el őket – többségüket megkínozták és megölték a megsemmisítő táborokban. „A koncentrációs táborok felszabadítása után csak kevesen tértek vissza azok közül, akik átélték a poklot. Visszatértek szülővárosukba abban a reménybDSCF0771en, hogy új, normális életet kezdhetnek, de hazatérve megtudták, hogy minden vagyonukat szétlopták, és otthonaik új tulajdonosai nem voltak hajlandók visszaadni azt, amit jogtalanul elvettek. Senki nem üdvözölte őket itthon, és azt éreztették velük, hogy nem szívesen látják itt őket. Teljesen érthető, hogy ezek az üldözött és megkínzott emberek elhagyták Rozsnyót, és Izraelben kerestek otthont.A város elvesztett egy közösséget, amely minden szempontból gazdagította. Rozsnyó elvesztette zsidó polgárait. Az a kevés zsidó ember, aki mindezek ellenére Rozsnyón maradt, már soha nem volt képes a háború előtti közösséghez hasonlót kialakítani. Fokozatosan eltűntek az emlékhelyek, melyek a rozsnyói zsidó közösség létezésére emlékeztettek. Megsemmisült a zsinagóga és a temető, a zsidók szent helyei. A történelmet nem lehet lehet megváltoztatni, de soha nem felejthetjük el a zsidó közösség szörnyű sorsát. Emlékeznünk kell a történtekre, alázatosan megbocsátást kérni és nem szabad megengedni, hogy ilyesmi megismétlődjön” – mondta az alpolgármester, figyelmeztetve, hogy a veszély ma is aktuális, amikor fekete egyenruhás alakok tűnnek fel és azt ígérik, hogy „rendet csinálnak”. Célcsoportjuk azon fiatalok, akiknek nincs élettapasztalata és talán hiányoznak az alapvető ismereteik arról, mi zajlott itt több mint 70 évvel ezelőtt. A város önkormányzata nevében elmondta, mindent el fognak követni a fiatal generáció művelése érdekében, hogy elég tudásuk legyen erről a tragédiáról, és soha ne engedjék meg, hogy megismétlődjön.

DSCF0777Kardos László helytörténész beszédében egykori rozsnyói, azóta már elhunyt lakosok emlékeit, gondolatait tolmácsolta, akik az események leghitelesebb tanúi voltak, hiszen átélték és túlélték azt a szörnyű korszakot. Beszélt a rozsnyói zsidókat ért atrocitásokról, illetve idézte egy akkor fiatal, érettségiző lány visszaemlékezéseit a borzalmas eseményekről: június 7-én este a zsidókat sorba állították a gettó előtti utcán, majd másfél órás gyaloglás után az állomásra értek, marhavagonokba terelték őket, ahol egy vagonban 80-an összezsúfolódva elindultak az ismeretlen felé… Egy hét múlva érkeztek meg, és később, egy kopaszra nyírt 16 éves pelsőci kislánytól tudta meg a barakkban, hogy szenvedéseik poklába, az auschwitzi koncentrációs táborba érkeztek. „Mostanra már eljutottunk a holokauszt tagadásáig. Az igazság meghamisítása és tagadása nem újdonság az emberiség történelmében. Nincs olyan nap és óra, hogy ettől a gondolattól szabadulni tudnék és megfeledkeznék azokról az ártatlanokról, akiket elveszítettünk.”

A megemlékezést szervező Apostoli Egyház Rozsnyói Gyülekezete nevében felszólaló Ján Tomes mérnök elmondta, mit jelent számára a holokausztra való megemlékezés. Bár részvételével tiltakozását és sajnálatát szeretné kifejezni a történtekkel kapcsolatban, azt nem lehet már befolyásolni. Amit viszont képesek vagyunk befolyásolni, mondta, az a jövő. „Feladatunk, hogy életünkkel, cselekedeteinkkel mutassuk meg, hogy komolyan gondoljuk azokat az értékek, melyeket vallunk.”

A megemlékezés végén a jelenlévők koszorúkat és köveket helyeztek el az 50-es években lerombolt zsinagóga helyén álló emlékkőre, majd Ivica Bumová történész holokausztról szóló előadására került sor a városi hivatalban.

DSCF0835– pr, rozsnyovidek

 

További képekért kattintson Facebook-oldalunkra!

Ha tetszik a portálunk, kérjük ossza meg híreinket, programajánlóinkat barátaival, ismerőseivel is, köszönjük!