Nem fogjátok nekem elhinni, hogy az egyik legjobb, és messze földön leghíresebb rozsnyói mézeskalácsos mester mire készült!
Csak nem képzeled, hogy egy baglyot fogunk kitenni az ajtó fölé, zsörtölődött Boris néni.
Mert Zsiga mester és gondos felesége éppen ott tartott, hogy hosszú időn át tartó tanakodást követően belátták, hogy egy nagyhírű mézeskalácsos műhelyének bejárata fölé igencsak szükséges egy jó cégértábla. Ami azt mutatja, mi is történik odabent, de egyben megcsiklandozza az arra járót, csábítja őt, hogy betérjen, gyönyörködjön. Meg főként – de ezt mindenki tudja -: vásároljon.
Na, de egy baglyot tenni az ő ajtójuk fölé? Ki látott-hallott már ilyet?
Ha még a három házzal odébb álló boltocska bejárata fölé tennék ki! Ott Fuchs bácsi árul könyvet, sőt egyszer még a nagy írót, Jókait is fogadta, amikor az éppen erre járt. Igen, hagyján, ha ilyen helyre kerülne. De hogy Zsiga mester bejárata fölé? Hiszen mézeskalácsból leginkább szívecskéket, angyalkákat meg lovacskákat, holdacskát és csillagokat formáznak, hát akkor hogy kerül ide a bagoly?
Hogy kerül ide a bagoly, kérdezte Boris néni az ő Zsiga mesterét.
Áruld már el, kérte őt, mert hogy Fuchs bácsi se venné örömmel, hogy a könyvet keresők ezentúl nem hozzá, hanem megtévesztve tehozzád nyitnának be, jó Zsigám.
Nem fogjátok nekem elhinni, hogy mit mondott erre Zsiga mester, az egyik leghíresebb rozsnyói mézeskalácsos, aki nélkül ugye vásár aligha kezdődhetett Gömörben, de annak határain túl sem.
Egy kisleány sétált egyszer, a Sajó-parton, éppen akkor, amikor lementem megnézni a környékét a nagy áradások után. Apró kezében egy kis baglyot tartott. Azt mondta, a földön találta, biztos kiesett a fészkéből, hazaviszi, felneveli.
Zsiga bácsi, még sosem sütöttél bagoly mézeskalácsot, kérem süssél nekem ilyet, kért engem, de nem ez volt az egyetlen kérése. És az ajtód fölé tegyél ki egy baglyot, folytatta. Legyen az ott addig, amíg én föl nem nevelem ezt a kis ártatlant! Ha felétek járok, a házatok felé nézek, látni fogom a bejárat fölött a baglyot és mindig arra fogok gondolni: te is azt akarod, nagyra nőjön, erősödjön ez a kicsi. Legyen belőle egy huhogó bölcs, aki majd vigyázva őrködik felettünk.
Hát így került – ha hiszitek, ha nem – Zsiga mézeskalácsos mester műhelye fölé váratlanul egy fából szépen kifaragott bagoly. Aztán egyszer ugyanolyan hirtelenül, ahogyan ott termett, el is tűnt onnan.
Ez akkor történt, amikor a Drázus-part lakói egyszercsak minden éjszaka közeli bagolyhuhogásra lettek figyelmesek. A huhogásból mintha hálálkodást hallottak volna ki a rozsnyóiak. Csak Zsiga mester tudta, hogy ez nem képzelgés: bölcs lett a felcseperedett kisbagolyból, aki messzehangzó köszönetet mondott ilyenkor a Sajó-parti kislánynak – megmentőjének és felnevelőjének.
Ám egyszer megszűnt a város közepén a bagolyhuhogás. A nagy és bölcs bagoly elrepült a Rákos-oldalba, hogy saját otthont építsen magának. Olyat, ahonnan rálát majd a városra, ahol a kislány meg a mézeskalácsos mester él. Zsiga mester, a kislánnyal való megállapodás szerint ugyan levette műhelye bejárata fölül a szép, faragott baglyot, de nem volt szíve a műhelye mögötti fészerbe tenni. Fuchs bácsinak ajándékozta. Azzal az elgondolással, hogy ha kikerül a könyvesbolt bejárata fölé – amire ő műhelyéből éppen rálátott -, akkor abban továbbra is gyönyörködhessen. Meg hát belátta: ott van annak a helye, a könyvek birodalma fölött. Csábítsa csak be az olvasni vágyókat!
Eközben pedig Zsiga mester messzi morva földről bagoly mézeskalácsformákat hozatott műhelyébe s nem volt már vásár széles e vidéken, hogy azokon ne kínálta volna a kis bagoly mézeskalácsokat.
