A Gombaszögi Nyári Tábor szervezői amellett, hogy évente megszervezik az egyhetes nyári szabadegyetemet és fesztivált, komoly értékmentő munkát is végeznek. Ennek eredményei láthatók a gombaszögi kemping területén, többek között az a feketehegyi fürdőből átmentett gránit talapzat, melyen egykor Tompa Mihály szobra állt. A szobor sajnos elveszett, de a költő mását újra kőbe álmodta Éliás Ádám szobrászművész, és néhány hónapos munka után a nagyközönség is megcsodálhatta – a Gombaszögi Nyári Tábor megnyitó ünnepségén, a költő születésének 200. és a reformáció 500. évfordulója alkalmából felavatták az elkészült művet. Éliás Ádámot, aki ősszel negyedéves hallgatója lesz a budapesti Képzőművészeti Egyetemnek, a megnyitó és szoboravató után faggattuk.
– Milyen érzés volt kifaragni a nagy költő szobrát?
– Kihívás volt, nagyon sokat tanultam belőle, és még van hová fejlődnöm. Akadtak gondok is, szóval felemás érzéseim voltak, de sokszor nem is gondolkodtam. Megvolt a cél, hogy csinálni kell – ha faragni kell, akkor faragni, ha mintázni, akkor mintázni. Egy szobrászhallgató életében elég nagy mérföldkő, hogyha köztéri szobrot kap, sőt már végzett szobrászoknak is. Nagyon köszönöm a szervezőknek, Örséknek a bizalmat, mert azelőtt nem láttak tőlem komolyabb szobrászati dolgokat, és mégis teljes mértékben bíztak abban, hogy meg tudom csinálni. Talán ők jobban megbíztak bennem, mint én magamban… A mestereim, a műhelyvezetők nálunk az egyetemen, meg az osztálytársak is rengeteget segítettek.
– Mennyi ideig tartott a munka?
– A munkát február végén, március elején kezdtem, és onnantól körülbelül két, két és fél hónap volt a mintázás, aztán volt egy előzsűri, megnézték agyagban, hogy rábólintsanak, megfelel-e, aztán onnantól volt egy szünet, amikor vártuk a követ. A szobor süttői fehér mészkőből készült. Aztán ahogy megjött a kő, akkor neki kellett állni éjjel-nappal faragni. Normális esetben olyan két hónap kellene rá, ez így négy hét alatt lett meg. Így utólag nagyon örülök, hogy megvan, és nagy kő esett le a szívemről.
– Hol készült a mű?
– Pesten, a Képzőművészeti Egyetemen kezdtem, aztán ott felvételik zajlottak, és akkor sikerült áthozni a követ ide, Gombaszögre, és a PajtaSzínházban folytattam. Beszereztem minden még hiányzó szerszámot, és még tegnapelőtt éjszaka csiszoltuk.
– Az eredeti szobor elveszett, mi alapján dolgoztál?
– Magáról az eredeti, feketehegyi szoborról csak képeslapfotók maradtak fenn, ahol gyakorlatilag a szobornak az arányait lehetett kiszámolni. De arról komolyabb fénykép vagy reprodukció nincsen. A meglévő Tompa-ábrázolásokat vettem alapul – grafikákat, festményeket, meg főleg a szobrokat, amik léteznek, abból összesen talán hét van. Sárospatakon van egy bronz büszt, amit Holló Barnabás készített az 1900-as évek első évtizedében, az felelt meg a legjobban, az alapján tudtam dolgozni, persze nem annak akartam egy kő kópiáját létrehozni. Azon kívül van a rimaszombati szobor, az is nagyon jó minőségű, csak az nem portrészobor – magasan van, lefelé néz, azt nem tudtam portréként használni.
– Mi a helyzet a talapzattal, amire az elkészült alkotás felkerült?
– A talapzat az eredeti feketehegyi, Orosz Örséknek régi tervük volt, hogy azt megmentsék, és az ottani fürdőkomplexum eladása után értékmentésként áthozták ide, a kempingbe.
– Évek óta látunk téged a tábor kézműves házában. Mikor jártál itt először?
– 2010-ben voltam először a táborban, 2011-től a szervezésben is részt veszek. Az idei táborban is fogok kézműveskedni, sikerült elhoznom a korongot. Eddig a szobor körül forgott az életem, most már Tompa Mihály végre fent van a talapzaton, mindenki megkönnyebbült, folytathatom a munkát majd a kézműves házban. Az agyagozást, korongozást fogom vinni, ugyanúgy, mint az eddigi években.
- pr-i, rozsnyovidek
