Döbling
Lehet, Grinzingben kell megkezdeni a nézelődést. Onnan már csak egy-két kis utca, nem nagy emelkedő, és már Döblingben vagyunk. A Hohe Wartén, a kilátóhegyen. Persze a környezet teljes egészében feledteti az idelátogatóval, hogy egy nagyvárosban van. Az, hogy a szomszédos Grinzing és Döbling is Bécs része, persze nem volt mindig így.
A bor és a borászok kis települése, Grinzing egykori önálló létét mutatják a városi építészet jegyeit elemeiben sem viselő szemet és lelket gyönyörködtető kis házak, házsorok és udvarok. A járdáról szinte rálátni a borkészítők minden műveletére. Nehéz ellenállni a kis fogadók csábításának, s ezért jobb, ha autó nélkül érkezik ide a szomjas látogató. Bécs belvárosából kényelmesen idetalál a 38-as villamossal, amin még ott a nagybetűs felirat: SCHOTTENTOR, s így eltévedni sem nagyon lehet. Persze, visszafelé, ha már a szám, meg a betű sem az igazi… Na, de ez könnyűszerrel ráfogható az éppen megkóstolt újborra. Nos, a harmincnyolcassal a szőlészet egyik fellegvárába még csak-csak eljutunk, de mitévők legyünk, ha valódi úticélunk az itteni Andrássy-emlékhelyek felkutatása? Amikről érezzük, hogy itt kell legyenek a közelünkben… Mi mást, kávézunk s nem borozunk. Kis öröm.
Annak idején bizony, amikor Matthias Grandjean 1840-ben megnyitotta a kilátóhegyen a zur Hohe Warte nevű kávézóját és az ahhoz tartozó kertet a nagyérdemű bécsi közönség részére, ez a környék még nem volt Bécs város része, annak 19. kerülete. De a kilátás az már akkor is gyönyörű volt. Rá lehetett innen látni a Stefhansdomra, meg a sokszor megénekelt bécsi erdőre is. Nyilván a kávézóban elüldögélő és a kilátásban gyönyörködő nem egy jómódú bécsi emberben ekkor merült fel a gondolata annak, hogy de jó lenne itt lakni! És megindult a környéken a villaépítés szép korszaka. Ahogyan az már csak jobb helyeken lenni szokott. És mások mellett ide jött lakni Gustav Mahler, Kolo Moser és Franz Werfel is.
A szép és gazdag múlttal bíró, ma is okos, segítőkész emberek lakta Késmárk városában jól ismerik Theofil von Hansen nevét. Az új templomot tervezte ez a bécsi építész a szepesieknek. De nem tudni hogyan, eljutottak hozzá jó gömöriek is. Illetve, hát: egy. Az ekkor már az ország egyik leggazdagabb családjához, az Andrássyakhoz tartozó Dénes gróf. Nagybirtokok, kastélyok és Krasznahorka várának tulajdonosa. IV. György gróf fia a kiegyezés előtti, hatvanas években a bécsi udvarnál dolgozott és ismerkedett meg Hablawetz Franciskával. Ki Dénes gróf édesanyjának a keresztnevét viselte. Hogy ez a Franciska ki is volt pontosan? Kutatjuk. Aztán majd a regényünkből ez is kiderül. Ha nem szundikálunk el, s jól olvassuk a ránk váró időben.
Tudjuk, 1866-ban összeházasodott Dénes és Franciska. Az olaszországi Pisaban. /Egyszer még a ferde tornyú városról is szólunk e fontos esemény kapcsán/. Majd visszatérve Bécsbe nagyon megtetszhetett Franciska – immár – grófnénak és Dénes grófnak a Hohe Warte, mert oda képzelték villájukat. Egy kis kertet is odaillőnek láttak. 17 974 négyzetméteresre sikerült a zöldövezet. Ma már ennek csak a kis része veszi körül az Andrássy-villát. Az egykori kertben az elmúlt száz évben több kisebb-nagyobb ház, az alsó részébe meg egy fiú árvaház is épült. Ennek a rozsdásodó bejárati kapuján még ott olvasható a Kinderheim der stadt Wien, mellette meg a Hohe Warte 3 felirat. Úgy tűnik, mindez nem sokáig, mert az 1907-1908-ban épült hatalmas épületet éppen felújítja az új, Ázsiából érkezett tulajdonosa. A rozsdásodó kapun át mégis belátni a most elhanyagolt kertre és a benne – éppen külön-külön álló – Franciska szoborcsoportra, Hans Bitterlich alkotására. Ezt a fehér márványból készült emlékművet 1914. június 27-én avatták fel. Vajon milyen sorsot szán e műalkotásnak az ingatlan új tulajdonosa? Hát, ezt még nem tudjuk. Alig két saroknyira az egykori kert alsó részétől, 1905-től ott van az Andrássy Dénes nevét viselő utca. Ami hosszabb volt mint ma, de áldozatul esett egy 1926-os területrendezésnek.
De mi lett, mi van ma az Andrássy-villával ? Hogy mi történt Bécsben, Döblingben, hogy már nem árvaházként működik, nem tudjuk. De kíváncsiak vagyunk, kiderítjük. Ma magánkézben van, és egy család lakik benne. Bejutni oda még nem tudtunk. Kívülről azt látni, hogy néhány éve nagyon szépen felújították. Franciska 1902-ben bekövetkezett halála után Dénes gróf 1903-ban ezt a villát Bécs városának kínálta fel, hogy abban leány árvaházat létesítsenek. Korának és Bécs városának nem volt ennyire szép ilyen jellegű intézménye, írta a korabeli sajtó. Kezdetben 45 gyermek kapott itt helyet, és egy képekkel illusztrált katalógust is kiadtak a leány árvaház céljaira átalakított döblingi Andrássy-villáról.
Franciska grófné és Dénes gróf sokat adakoztak életükben, mutatják a ránk maradt feljegyzések. Mit tudnak ma, és mit fognak tudni később róluk a császárváros egyik gyönyörű kerületében, nem megjósolható. Mert ha az Andrássy Dénes utca marad is, mi lesz a szoborral? És/vagy, a villa mai tulajdonosa jelzi-e majd valamiképpen az oda tévedőknek, hogy ez volt egykoron egy nagylelkű pár kedves otthona?
A gömöri bányavidékkel megbarátkozni soha nem tudó, a művészeteket szerető, Franciskát imádó Dénes/Dionysius mit is szólna a mai Hohe Wartéra?
Köszönöm bécsi kísérőm, Kardos Tünde segítségét!
A szerző fotóival
