A legendás Omega együttes nagyszabású koncertje várja a rajongókat június 28-án a Kecső Arénában. Az est vendége a fiatal rozsnyói tehetség, Pál-Baláž Karmen és zenekara lesz, a helyiek pedig tűzijátékkal és tábortűzzel emelik majd a koncert hangulatát – tájékoztatta portálunkat Török Adrienn és Elemér az Elókoncerttől, valamint Kecső polgármestere, Lőrincz Gyula. A kecsői községházán tartott sajtótájékoztatón személyesen részt vett az Omega frontembere, Kóbor János is, aki fiatalos lendülettel, kedvesen és közvetlenül mesélt az együttes múltjáról és jelenéről, meg természetesen a készülő albumról is, majd készségesen válaszolt a Rozsnyó-vidék kérdéseire is.
A helyszín, egy pár száz lakosú kis gömöri falu melletti völgy meglehetősen szokatlan választásnak tűnik, de a szervezők – elmondásuk szerint – beleszerettek a Woodstock-hangulatú helybe. A polgármester, aki maga is nagy Omega-rajongó, elmondta, mekkora megtiszteltetés ez a falu számára és hangsúlyozta, hogy minden segítséget megadnak a szervezéshez. „Számunkra nincs különbség koncert és koncert között, mert az elvárás – nagyon jól tudjuk – mindenhol ugyanaz” – állítja Kóbor János. „Ha meghallja valaki, hogy jön az Omega, akkor van egy elképzelése, hogy annak milyennek kell lennie, és ez nem lehet Kecsőben sem más, mint Pozsonyban vagy Kassán. Mi mindig örülünk annak, ha valahol szeretik az együttest és szeretnék látni, akkor mi jövünk, csak az a feltétele, hogy az az Omega tudjon megjelenni, amelyiket várnak. Mi „csökkentett habzású mosópor” nem akarunk lenni” – tette hozzá a frontember.
A kecsői koncert, ami látványban, vizuális effektusokban tehát nem marad el a nagy sportcsarnokokban látott élménytől, a Tűzvihar turné része. Ennek keretében eddig tíz koncert zajlott le. Mint Kóbor János elmondta, ez egy best of Omega, egyfajta életmű koncert, azzal, hogy kicsit a frissebb, lendületesebb és progresszívebb oldalát mutatja meg a zenekar. Nem annyira a kezdeti évek számai dominálnak, de persze aki a Gyöngyhajú lányt vagy más emblematikus dalokat várja, az sem fog csalódni a kecsői Arénában.
Azok a magyarországi és külföldi együttesek, akikkel az Omega egy időben indult, általában már nem sokat változtattak azon, amit csináltak, inkább amolyan nosztalgikus retro zenekarok ma már, mondja a Mecky becenéven is emlegetett énekes. „Mi meg még most is új anyagokon, újabb ötleteken törjük a fejünket, gyakorlatilag ez a csapat a mai napig aktív.” Véleménye szerint a jelenlegi felállás felér bármelyik Omega-korszak színvonalával, talán a hetvenes évek második felében volt ilyen egységes és erős a zenekar. Határozottan nem egy nyugdíjas csapat, a céljuk mindig előre és tovább menni. „Van egy imidzs, amit tőlünk elvárnak, mi annak megpróbálunk a legmaximálisabb szinten megfelelni” – jelentette ki Kóbor. „A mottónk az életfogytig rock and roll, tehát amíg bírjuk, csináljuk.”
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a téves hírekkel ellentétben az együttes soha nem tartott búcsúkoncertet. A készülő új anyag, az Omega Testamentum sem búcsúzás és nem végrendelet, „inkább visszatekintés arra, hogy 60 éve lesz annak, hogy 1959-60-ban Laux Józsival, Varsányival mi a 3.B-ben az első rockcsapatot létrehoztuk”. Ez a nagy volumenű munka egy összefoglaló, ami szövegileg kicsit szakrálisabb, testamentumszerű, zeneileg pedig benne van mindaz, ami 60 év alatt hatott a zenészekre. Ugyanakkor vallási párhuzamot vonva kifejezi a véleményüket arról, hogy milyen is volt a rockzene 60 éves története.
“Még mindig nagyon sok újdonságot találok” – interjú Kóbor Jánossal
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy néhány zenésztársával ellentétben szerencsére nincs semmi betegsége, és gyógyszereket sem szed. Árulja el, mi a remek kondíciójának a titka?
Az az igazság, hogy ilyenkor mindig röstellkedem, mert semmi. Én nem teszek érte semmit, nincs trükk. Ezt valahonnan föntről kaptam, nem tudom, miért. Vélhetően a szüleimnek is köszönhetem a viszonylag jó géneket. Meg azt szoktam talán „mentségemre” mondani, hogy fiatal koromban sportoltam, atletizáltam, de ami ennél fontosabb, hogy időben abbahagytam. Jött az egyetem, az Omega, és egyszerre ennyi mindent nem lehetett csinálni. De egy alapot, biztos, hogy nagyon odatett a sport.
Általában hány koncertjük szokott lenni egy évben?
Hát olyan ötven, de ennek a 90 százaléka külföldön van. Most az idén eddig nyolc volt otthon. Ebben az évben talán valamivel jobb lesz az arány, talán olyan 30-70 százalék.
Volt az Omegának máskor is ehhez hasonló helyszínen, pár száz lelkes, kisebb faluban koncertje?
Volt, és érdekes módon az is itt, a Felvidéken, Bátorkeszin. Arról se hallottunk előtte, aztán kiderült, hogy ez egy új, fejlődő borvidék egyik fontos települése. De mivel az is nagyon jól sikerült, nem hiszem, hogy itt másra kellene számítani.
Valóban ragaszkodnak ahhoz, hogy látvány és technika tekintetében mindenhol ugyanolyan színvonalú koncertet adjanak?
Tőlünk ez elvárás. Aki egy Omega koncertre jön, az azt az Omegát várja, amit szokott látni a stadionban vagy akárhol. Attól nagyon nem térhet el. Mi ugyanazt a programot fogjuk itt, Kecsőben játszani, mint amit előtte bármelyik nagyvárosban, mondjuk múlt héten Miskolcon a sportcsarnokban.
Az együttes indulása óta zenekarok jöttek, mentek, de az Omega sikere töretlen. Mi ennek a titka?
Van olyan együttes, amelyik a hatvanas években alakult, aztán sokáig nem csinált semmit, ott vannak, de nem folyamatosan alkotnak már, hanem néha van még koncertjük. Az nem ugyanaz, mintha egy csapat folyamatosan dolgozik és még mindig előrefelé megy. Nem véletlenül szokták azt mondani, hát bizony a Rolling Stones és mi… Most aggasztó hírek jöttek Mick Jaggerről, de én nagyon remélem, hogy vele sincs semmi baj. Mindenesetre, ahogy szoktuk mondani: ameddig ők bírják, addig mi is fogjuk bírni.
Hogyan tudnak újabb és újabb generációkat megszólítani?
Azt hiszem azzal, amiről ez az egész Testamentum jó lenne, ha szólna, hogy ez nem egy sima egyszerű művészeti ág, egy zene, egy társadalmi esemény, hanem egy picit olyan, mint egy vallás. Tehát ez az embert végigkíséri és lehet, hogy nemcsak egy, hanem sok generációt is. Ha csak úgy kezelem, mint művészetet, egy-egy művészeti, mondjuk zenei ágazat olyan 20-30 évnél többet nem szokott megélni. Vegyük az olasz operák, megvolt a Verdi, Puccini, vagy a romantikus zene is, Wagner, Liszt, Chopin, satöbbi. Ma már Beethovenek sincsenek. Tehát minden korszaknak megvan egy bizonyos időszaka. Ebben a rockzenében az a csoda, hogy ez már hatvan éve működik. Nagyon kevés műfajra lehet mondani, hogy ilyen sokat, vagy csak hasonlót is megélt volna. És még mindig nincs vége. Ez az, ami érdekessé teszi.
Milyen lesz az a bizonyos Testamentum?
A Testamentum egy könyv lesz és egy zenei anyag is. Egy vadonatúj dupla album, mert természetesen, ha már testamentum, van egy ótestamentum és egy újtestamentum rész. Nagyon jó lenne, ha már az év végére megjelenne, és akkor jövőre már ez egy ismert anyag lenne, amit élőben bemutatnánk.
Honnan veszik az inspirációt az új dolgokhoz?
Ha már ez volt az életünk, nagyon figyelem azokat a dolgokat, hogy mi történik még ma is a zenei életben. Meg kell, hogy mondjam, még mindig nagyon sok olyan újdonságot találok, amiről azt mondom: hú, ezt nekünk is ki kellene próbálni! Én például nagyon tanulmányozom most a Hans Zimmernek meg a nagy filmzene-íróknak a dolgait, és hát persze ott vannak azok a rockzenekarok, amik már nagyon szélsőségesen csúcsát játsszák a rockzenének, de a hatásuk irdatlan a mai napig.
Mi a véleménye a mai magyar zenéről?
Magyarországon már közel nem azt játssza a rockzene, mint az úgynevezett átkos időszakban. Mert akkor nyilvánvalóan nálunk volt legjobban megengedve, azért tudott annyi rockzenekar lenni. Ma én a magyar rockzenét nem érzem meghatározónak, tehát semmivel nincs előrébb, mint akár más országokban. Nincs az, hogy annak idején a magyar rockzenekarok, legalábbis a „táborban”, olyan megtisztelő helyen voltak. Ez elmúlt, de ez a fociban is így van, az aranycsapatot azóta nem feledteti senki. De ennek valószínűleg így kell lenni. A sportos múlttal mondom: nagyon jó valamiben magyar bajnoknak lenni, na de Európa bajnoknak, vagy világbajnoknak, sőt olimpiai bajnoknak lenni, az az igazi megmérettetés. És ezt Omega-szinten is mindig így éreztük, hogy jó, otthon az egy könnyebb dolog, de minél nagyobb, szélesebb megmérettetésben tudjuk ezt elérni, annál nagyobb a dicsősége a dolognak.
- szöveg, fotó: Prékop Ivett, rozsnyovidek
