A Gombaszögi Táborban csütörtökön délután sem maradt unatkozó emberke, legalábbis a Márai Sándor sátorban biztosan nem. A Komáromi Szalon ezúttal a sorozatfüggők kedvére tett, Kiss Gábor Zoltánnal beszélgetett sorozatokról és azok változásáról, milyenségéről a házigazda Sánta Szilárd és Gazdag József.
Ugyebár a modern világgal a sorozatok is fejlődtek, míg a ’90-es években a történetorientált sorozatok voltak divatban, egyszeri alkalommal vetítve a tévében, legfeljebb egy ismétléssel, széles közönségnek szánva – „Ne maradj le!”-, addig a mai társadalom fogyasztói már a televízión kívül is visszanézhetik bármikor (ún. time shifting, felvehetik, hogy később is megnézhessék). Két válfaja is kialakult, angolban jól megkülönböztethető névvel, a ‘serial’ és a ‘series’. Míg az előbbi egy történetet folyamatosan mesél el, a szálakat előrébb mozdítva, és egy-egy részben jelentős fejlődést elérve, addig az utóbbinál a legtöbb rész magában is megállná a helyét, hiszen nagyon lassan, apránként, el-elejtett célzással gördíti előrébb a történetet, de több részen keresztül is kap a néző visszajátszást belőle, hogy aki lemaradt, az is tisztában lehessen a dolgokkal.
Azontúl is sokat változott, sokkal komplexebb lett, az előállításuk is sokkal jelentősebb anyagi hátteret igényel. Tipikus példa erre talán, amit a vendégelőadó felhozott, az HBO. Nem csak hogy saját sorozatait saját büdzséből forgatja le, hanem legtöbbjük akár egy nagy egésszé, filmmé konvertálva is eladható lenne.
A kritikusok is változáson estek át ezzel párhuzamosan. Az értelmező kritika ideje lassan leáldozóban van, hiszen a legtöbb néző könnyen értelmezni tudja a sorozat részeiben elejtett célzásokat. Ugyanígy már azt sem boncolgatják a kritikusok, hogy milyen ideológia jelenik meg egy-egy évadban vagy részben, vagy mire is épül maga a sorozat. A helyére már az értékelő kritika lépett a színre, hiszen a mai világban már bárki véleményét elolvashatjuk az interneten, akarjuk vagy sem.
És hogy a fogyasztó mit él át a sorozat alatt? Ez Kiss Gábor Zoltán szerint attól függ, hogy milyen a sorozat. Hogy mit enged meg magának – legyen az a trágár beszéd, megjelenés, a stílusa, képi világa -, mennyire merész, illetve hogy a néző figyelmére mit bíz. Előfordulhat, hogy egyértelmű fókuszba teszi, kihangsúlyozza, képileg, verbálisan vagy más filmes eszközzel, vagy csak a szemfüles nézők azok, akik elcsípik az utalások apró csücskeit, és addig boncolják a közösségi oldalakon, míg megfejtik. Így kerül az értelmezés is a néző kezébe, hiszen ha a forgatókönyvíró – rendező úgy akarja, a nézőt szándékosan félrevezetheti, ha az hagyja magát.
Manapság egyre gyakoribbak azok a témák is, amelyek nem csak a szakma szemszögéből mutatják a főhőst, a heroikus pózokban, vagy azon éles helyzetekben, melyekért a babért más aratja le, hanem a csetlő-botló pillanatok is előtérbe kerültek, a magánélet, a titkok, vagy a baklövések. Szakszóval a ‘police procedures’. A célkeresztben egy szakma van, legyen az a rendőrség, kutatócsoport, az orvosok, s a szereplők már nem csak a téma specialistájaként bukkannak fel, hanem hibákat is követnek el, emberibbé váltak.
A bűn mint pozitívum. Mert teheti a bűn szimpatikussá vagy nekünk mégis pozitívvá a karaktert. Nem kell messzire mennünk a filmes történelemben ahhoz, hogy a főgonosz hátterét átvizsgálva rájöjjünk, hogy igazából ha nem is szánnivaló a karakter, inkább szerethető. Sokszor teszi egy-egy deviáns háttér, viselkedés vagy attitűd a nézőnek megfoghatóbbá és szerethetőbb karakterré a ‘gonoszt’, mint a túlságosan etikus és példás magaviseletű főhősöket.
A sorozatfüggők egy külön csoport. Egy társadalmi réteg is, ha úgy tetszik, tekintet nélkül korra, nemre vagy rasszra, akik az internet világában ma már területi korlátok nélkül tudják megvitatni a legfrissebb részek történéseit. Itt hívhatják fel a figyelmet a fentebb említett célzásokra, amikről esetleg lemaradtak, vagy célozgathatnak folytatásra, megoldásokat javasolnak, megvitatják észrevételeiket és teóriájukat, persze mindezt a legaktuálisabb részekről. Az előadó szerint vannak emberek, akik, bár egy napos eltéréssel jelenik meg a legfrissebb epizód a saját országának csatornáján is, inkább kora reggel a kalóz részeket letöltögeti, hogy megnézhesse mihamarabb. Ezért lépést tud tartani a fórumok és blogok mondandójával, megelőzve a „spoiler” veszélyt. Habár Zoltán szerint a spoiler maga nem kedvszegő, hangulatromboló, sokkal inkább egy olyan dolog, amitől a néző maga dönti el, hogy milyen feltételezéssel vagy érzésekkel lép kapcsolatba a sorozattal.
És az előadást pedig gyönyörűen zárta le a kvíz-verseny. Könyvek, novellák, versek részleteit olvasták fel, hogy azokból ismerje fel a szép számmal megjelent táborlakó-csapat, kitől vagy milyen cím alatt jelent meg a mű. Aki lemaradt róla, az igazán sajnálhatja. 🙂
– Vasik Boglárka, rozsnyovidek.sk
Kapcsolódó írásaink:
Schwarzenberg Gombaszögön: A Beneš-dekrétumokat megtartani butaság
Kihívások, sikerek, kudarcok – beszélgetés a roma integrációról
Fejezetek a Gombaszögi Nyári Tábor első napjából
