„Be jó ismerni KAF urat” idézte a verssorokat Ambrus Ferenc, a Könyvkuckó házigazdája a beszélgetős-irodalmi rendezvény legelején, a Rozsnyói Bányászati Múzeum főtéri Galériájában. Június 27-én, a Könyvkuckó harmadik évfolyamának hatodik, sorrendben harmincadik találkozóján Kovács András Ferenc, Kossuth-díjas költő, esszéíró, műfordító, – a beszélgetést vezető Ambrus Ferenc szavaival – a kortárs magyar líra legnagyobb alkotója látogatott el az irodalomkedvelő rozsnyóiakhoz.
A beszélgetés elején a házigazda arról kérdezte Marosvásárhelyen élő vendégét, hol leste el a szó művészetét. Kovács András Ferenc – „letéve névjegyét” – elmesélte, hogy Szatmárnémetiben született, édesapja színházi dramaturg, rendező, édesanyja színésznő volt. Az irodalom- és művészetszeretet, az alkotás iránti vágy már gyermekéveiben megmutatkozott. Szülei nagy könyvtárral rendelkeztek és a színházi közeg is jelentős hatással volt a gyermekkorára, színészek, írók jártak hozzájuk. Mivel édesapja és édesanyja is más vidékről származott, és ő maga is sok helyen megfordult – az egyetemi évek, a katonaság, tanítóskodása idején -, így többféle nyelvi hatás érte, mindez gazdagította a szókincsét. Azt is megemlítette, hogy gyermekkorában édesanyja gyakran elvitte a szatmári filharmónia estjeire, meggyőződése, „az is fontos, milyen zenéket hall az ember”. Már tizenévesen verseket, jeleneteket írt, a 70-es évek végén érdekelte a képzőművészet, ekkor írta szürrealista, dadaista verseit, melyeket soha nem adatott ki, sőt fazekassággal, fémdomborítással is foglalkozott.
A kolozsvári egyetemen magyar-francia szakon végzett, olyan tanárai voltak, mint Cs. Gyimesi Éva, Rohonyi Zoltán, Láng Gusztáv, akikre ma is szívesen emlékszik. Első kötete, az 1983-ban kiadott Tengerész Henrik intelmei jó fogadtatásra lelt. Mivel a diktatúrák természetéről és hatásáról vallott nézetei érződtek a verseiben, ezt és a következő, 1988-as kötetét is feljelentették. Mint elmondta, az előző rendszer évei Romániában kegyetlenebbek voltak, mint más környező országokban, melyet a vad személyi kultusz, az egypártrendszer, a diktátori megalománia, bólogató emberek tömege, állami maffiotizmus és szó szerint a nemzeti szocializmus román változata jellemzett.
A továbbiakban szó esett irodalmi széljárásokról és arról, mely költők a kedvencei. Kovács András Ferenc elmondta, fordításait olvasva megkedvelte Tóth Árpádot, de fiatalkorától változatlanul és aktuális divatoktól függetlenül nagyon szereti Adyt. És persze Weöres Sándort, „a felfoghatatlant”. Ambrus Ferenc kérdésére, a közéleti versekkel kapcsolatban azt mondta, soha nem írt publicisztikát, de el akarta valamiféleképpen mondani, mit lát maga körül, így jelent meg a közélet, a társadalmi kérdések a költészetében.
Ezután előkerült a bemutatandó könyv, az idei Könyvhétre megjelent York napsütése zengő tombolás című kötet, melyet a Magvető adott ki. A szerző szerint ez „rejtett” válogatott kötet, leplezett válogatás, mely 1980-2014 között alkotott, Shakespeare születésének 450. évfordulója tiszteletére egybegyűjtött színházi tárgyú és Shakespeare témájú verseket, valamint „hétköznapi verseket” tartalmaz.
Végül bemutatták a marosvásárhelyi Látó folyóiratot, melynek Kovács András Ferenc a főszerkesztője. A szépirodalmi lap 1990-ben, az Igaz Szóból alakult. A Látó Shakespeare-számának bemutatása mellett a vendég arról is beszélt, hogyan lehet a mai Romániában kisebbségi irodalmi folyóiratot készíteni és milyen egyéb magyar irodalmi lapok léteznek Erdélyben.
Az est utolsó kérdésére, hogyan érzi magát ebben a felgyorsult korban, a mostani világban, azt mondta: sokszor ismerős dolgokat lát, érdekes dolgokat, biztató, máskor elbizonytalanító dolgokat. Odafigyel a térség hullámzásaira, mint olyan ember, aki „megkettőződve”, kisebbségi sorsban él. Sajnos mifelénk jellemzőek a rossz beidegződések, a szabadság helyett a szabadság póza kell csak, úgy tűnik, az embereknek inkább rendre, erős, tekintélyelvű államra, vezérképre van szükségük. Nem tudja, merre tart Európa, ez nyugtalanítja, de szeretné, ha a fia a világhoz, Európához, de egy normális Európához tartozna. Ő maga szeretne minél többet írni, és nem szeretne “beletévedni olyan déja vu érzésekbe, amiket korábban már átélt”.
A júniusi Könyvkuckó est – melyen Kovács András Ferenc felolvasott verseiből, valamint Uličná Lucia citerán játszott és énekelt – hagyományosan dedikálással végződött.
-rozsnyovidek.sk, kép, szöveg: Prékop Ivett
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írás, kép, hang, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül, a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás és az oldalra mutató link feltüntetésével lehetséges!
