A Gombaszögi Nyári Tábor péntek délutáni programjában a Gurigongo Symposium által működtetett Szalmaszínházban a kassai Thália Színház munkatársai beszélgettek a vendégekkel a 45 éves színház múltjáról, jövőjéről.
Az alcím alapján kicsit bizonytalan lehetett a látogató, mit is lát majd itt? Bármi is volt az elvárás, kellemes csalódást okozott a délután. Forgács Miklós, a Thália Színház dramaturgja, Spišák Gyula, menedzser, Bandura Tamás, műszaki munkatárs és Szászi Zoltán várták az érdeklődőket a szalmabálák árnyékában. Az első körben persze kicsit a színházról kell beszélni – tulajdonképpen hol is tart most és merre felé veszi az irányt? De nem a megszokott patetikus vagy éppen nyafogós helyzetjelentést kapta a közönség – ami annyira jellemzi a szlovákiai magyar intézményeket. Forgács Miklós röviden vázolta, mitől is van különleges helyzetben a színház, mint intézmény, hogyan alakult a sorsa az alapítás óta. Száraz tények helyett sokkal többet meséltek a nézőkről, a városról, ahol működnek, a vidékről, ahol tájolnak mint egyetlen magyar színház Kelet-Szlovákiában. Nem könnyű megfogni a közönséget egy konzervatív közösségben, amilyen általában a szlovákiai magyarság – különösen ilyen változatos terepen. Hiszen a repertoár egyaránt kell szóljon a kassai polgáriasodott szórvány-magyaroknak és a színmagyar aprófalvak lakóinak. Más az elvárása az érett korosztályú „naftalin-bérletesnek” és mást vár az önmagát kereső, lázadó tinédzser. Egyszerre kellene oktatni, értéket közvetíteni és szórakoztatni, ami embert-próbáló feladat. Az elmondottakból az derült ki a hallgató számára, hogy a lehető legjobb utat választották – kísérleteznek, vállalva a kudarcokat is. Megpróbálnak újat mutatni, ismeretlen élményeket nyújtani és maguk is új dolgokat tanulni. Új együttműködéséket is kialakítottak – a budapesti KÁVA színházzal létrehozott „tantermi színházi nevelési előadás” hatalmas sikert aratott a diákok körében.
Nemcsak a társulat fiatalodott meg jelentősen a vezetőváltással, de a színház szellemisége is. Hallgatva őket, minden fiatalnak kedve támadt bekukkantani legalább egy előadásukra – ami nagy szó és nagy eredmény a mai digitálisan fertőzött világban.
A rövid beszélgetős rész után lazításként megtudhattuk, hogy milyen remek művészeti eszközök a vízvezetékcsövek, fagyasztótasakok, strandlabdák stb. Utána meghallgattuk Bandura Tamás fujara koncertjét két félcolos hideg-vizes nyomócsövön, valamint remek dudaszólóját strandlabdán.
És a program hasonló szellemben zajlott – játékokkal, kedélyesen, sok nevetéssel és közös élménnyel.
A program végén az motoszkált az emberben, hogy mégis válhat a színház szellemi és közösségi központtá, amely valaha volt: főként a kassai magyar fiatalok „fészke”, ahol jól érzik magukat, szívesen betérnek és megállnak akkor is, ha nincs éppen előadás, csak azért, hogy beszívjanak egy kis szellemi friss levegőt és találkozzanak a barátokkal. A vidékiek számára pedig az égi mannát, amelyet már alig várnak, hogy évente egy-két alkalommal ölükbe hulljon.
Kulcsár Mária
-rozsnyovidek.sk
A www.rozsnyovidek.sk oldalon megjelent bármilyen tartalom (írás, kép, hang, videó stb.) utánközlése csak és kizárólag a szerkesztőség engedélyével, változtatás nélkül, a portálra, mint forrásra utaló egyértelmű hivatkozás és az oldalra mutató link feltüntetésével lehetséges!
