A Korona Énekegyüttes a gömöri karéneklés hagyományának legfrissebb hajtása. A kemény mag még Samu Katinál kezdett énekelni és a nehéz időszakok megpróbáltatásaiban is hősiesen kiállt a kóruskultúra mellett.
Jelenlegi felállásban és vezetővel 2012-től működik. Céljuk egyrészt a kikapcsolódás és szórakozás, másrészt az értékteremtés, közösségépítés és művelődés. Tagjai 2014-ben csatlakoztak a Gombaszögi Nyári Tábor várölelési akciójához, mivel úgy érezték, ott a helyük.
„Három emléket őrzök az akkori táborból…“ – emlékszik vissza Szabó Tömöl Gabriella, az énekegyüttes vezetője: „Bagdy Emőkével sikerült ott találkoznom. Addig nem is gondoltam, hogy a lakhelyemtől pár kilométerre ilyen emberekkel lehet összefutni. A másik, hogy aznap nagyon meleg volt. A várnál annak ellenére, hogy semmi sem történt időben, mindenki kedves volt, együttműködő. Vizet osztottak és énekeltek az ottlevők. Olyan hangulat volt, amelyre szerintem (nem csak kikapcsolódásként) mindenki vágyik. A harmadik emlék pedig az, hogy amikor lementünk a táborba, megláttam az akkori pajtaszínházat, amely szalmabálákból volt összerakva. Gondolkodóba estem, hogy a több száz vagy ezer résztvevő ellenére, akik közül rengetegen dohányoznak, mégis épségben áll ott az építmény egy héten át. Itt biztosan figyelnek egymásra, és bizonyos értelemben fegyelem, óvatosság van. Ez is nagyon szimpatikus volt. Itt született az elhatározás: ennek részesévé kell válnunk“ – meséli a Korona Énekegyüttes vezetője.
2014-ben tehát megkeresték a szervezőket, és a következő évben a Korona Énekegyüttes saját sátorban nyújtott komolyzenei programot a táborlakóknak és résztvevőknek. Az eredeti koncepció, miszerint legyen egy olyan sátor, amelyben a táborozók klasszikus zenét tudnak hallgatni, az évek során változott. Minden évben más zenei felhozatalt biztosítanak.
„Az első alkalommal sátrunkban három kis fülkét alakítottunk ki, ahol lehetett zenét hallgatni. Mivel teljes kihasználtsággal működtünk, és folyamatosan teltházunk volt, ezért a következő évben már nagyobb sátrat kértünk, majd jött az átköltözés a völgybe, ahol még nagyobb teret kaptunk. Évről évre bővült a sátor és a közönség. Kiegészítettük a programot közös énekléssel, majd jöttek a verséneklők. Ekkor merült fel a színpadra való igény. Az első színpadunkat palettákból tákoltuk össze, és még hangosítás nélkül működtünk“ – eleveníti fel a kezdeteket Szabó Tömöl Gabriella.
A következő lépcső az volt, amikor a szervezőktől megkapták a Korona színpadot és hangosítást…
„Azt láttuk, hogy a táborozók színházi előadásokat tekintenek meg, könyveket olvasnak, leülnek komoly előadókkal egy beszélgetésre, vevők a közéleti vitákra, akkor valószínűleg lesz igény a komolyzenére is. Egy olyan helyszínt szerettünk volna létrehozni, ahová kicsit el lehet vonulni a fesztivál forgataga elől. Kicsit elcsendesedni, megpihenni. Most már azt tudom mondani, hogy hiánypótló programot biztosítunk. Észrevettük, hogy például a jazznek nincs helyszíne, ezért idén ilyen jellegű fellépőink is vannak.” A Korona udvar egyfajta ugródeszkaként is szolgál a kevésbé ismert amatőr zenekaroknak, ami szintén a hiánypótló jelleget erősíti. „Sok zenekar van, amelyek most kezdenek, és a nagyobb színpadokra nem kapnak lehetőséget, viszont nálunk kezdenek és mutatkoznak be. Nem egy esetben történt így, és a kezdetet követően szépen haladnak tovább, ugyanis kérik őket nagyobb színpadokra, ami számunkra nagyon nagy öröm“ – hívja fel figyelmünket egyéb hozadékukra is az énekkar vezetője.
Ami állandó, hogy a kórus minden évben fellép. Ők nyitják meg a Korona udvar programját, amely idei fejlesztés, ugyanis már nem csak sátruk és színpadjuk van, de kinagyított zongorabillentyűk veszik körbe a helyszínt, és kávézó nyílt a patak parti részen. Komolyzene, jazz, régi zene, népdal, kórus és közös éneklés, acapella előadás és hasonló „finomságok“ várják a zenekedvelőket a fesztivál idején. A repertoár felvidéki magyar zenekarokkal való közönségtalálkozókkal is bővült az évek alatt az Atempo portállal való közös szervezésben.
- PRO LE-TI
