Helyzetjelentés a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének Olvasás 21 c. projektjéről
A 2021-es évben a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával valósult meg a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének Čítanie 21 – Olvasás 21 nevű rendezvénysorozata. A projekt keretében három szakember tartott országszerte biblioterápiás foglalkozásokat kicsiknek, nagyoknak, valamint speciális célcsoportjuknak, a könyvtárosoknak és pedagógusoknak: Bolemant Lilla (szerkesztő, nőjogi szakértő, irodalomkutató, irodalomterapeuta, Phoenix Polgári Társulás – elnök, Womanpress Kiadó – ügyvezető), Tegdes Egyházi Dóra (SZMKE elnök), Kiss Tímea (The Grund, Komárom). A rendezvények helyszínei Pozsony, Somorja, Hodos, Dunaszerdahely, Bodak, Komárom, Dunaradvány, Érsekújvár, Nyitra, Ipolyság, Rimaszombat, Gombaszög, Rozsnyó, Várhosszúrét és Kassa voltak. További foglalkozásokat terveznek még 2022-ben Párkányban, Nagykaposon és Királyhelmecen.
Milyen korosztályoknak tartottál foglalkozásokat és volt-e valami, ami az egyes korcsoportoknál egyedi volt?
BL: Ha a legfiatalabbakkal kezdem, akkor a két hetedikes és egy nyolcadikos osztályt említem, akikkel nagyon jó volt dolgozni, ugyanolyan szívesen és hálásan fordultak a szövegek és a beszélgetés felé, mint a felnőttek. Készültem több aktívabb feladattal is számukra, mert azt gondoltam, ők nehezebben tudnak majd egy helyben ülni és egymásra figyelni, de a három osztály közül ez csak egyre volt jellemző. A gimnazista, egyetemista, felnőtt és senior csoportok között nem volt nagy különbség. Természetesen minden csoportnak a korosztályához illő szöveggel készültem, vagyis olyannal, amelyről feltételezhető, hogy a korcsoport problémáit rajtuk keresztül meg tudjuk beszélni. A foglalkozás alapszerkezete mindig ugyanaz, van egy bevezető és egy záró kör. A feldolgozandó szöveg elolvasásán és megbeszélésén kívül főként kreatív írás feladatokat használtam, szövegkiegészítést, szövegalkotást. Interaktív feladatokat csak a hetedikeseknél alkalmaztam, amikor például egymással kellett interjút készíteniük. A bevezető és a záró kör is lehet különféle feladat is, például: Írd le a neved visszafelé! Vagy válassz egy kártyát az asztalon elhelyezettek közül és beszélj róla, miért ezt választottad! Sok hasonló feladat van, amelyet a csoport és a szöveg aktuális hangulatának, helyzetének megfelelően használhatunk fel.
KT: Mindenféle korosztállyal foglalkoztam 3 éves kortól 60 éves korig. Nem kellett máshogy viszonyulni, a választott téma és mese adta a foglalkozás irányát.
TED: Szinte minden korcsoportnak tartottam foglalkozásokat az óvodástól a felnőttekig. Az egyedüli különbség az egyes csoportoknál talán csak az időtartam. A kisebbek nyilván rövidebb időre köthetőek le, gyakrabban kell az aktivitást váltogatni. A felnőttek jobban bírják a hosszabb részeket. Gondolhatnánk, hogy a gyerekek több játékra vevők, de ez nem igaz. A felnőttek ugyanúgy vágynak a játékosságra, változatos, kihívást jelentő feladatokra.
Hogy érezted, illetve mik voltak a visszajelzések azok részéről, akik első ízben vettek részt ilyen biblioterápiás foglalkozáson?
BL: Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam, bár mindig hangsúlyoztam, hogy kérem a résztvevőket, a negatív érzéseiket is mondják el. Alapvetően azt értékelték, hogy figyelemmel fordultam feléjük és az irodalomterápia szabályainak megfelelően elfogadóan viszonyultam a véleményük, az érzéseik, gondolataik kifejezéséhez. Ráadásul mivel a foglalkozás egyik szabálya is ez: hogy nem értékeljük egymás véleményét, így megélhették azt is, hogy milyen az, ha nem értékelik őket, hanem elfogadják, ami visszafelé is fontos: ők se értékeljék a társukat.
KT: Tetszett nekik, de még nincs kész a társadalmunk arra, hogy ezért pénzt is adjanak az emberek. Ha ingyen van, jöhet, de még nem érzik olyan fontosnak, hogy külön foglalkozásnak tekintsék. Ezért szkeptikus vagyok a foglalkozások jövőjével kapcsolatban, mert szüksége lenne rá a társadalomnak, jobban mint valaha, azonban csak pályázati támogatásokból nem lehet egy működő hálózatot kiépíteni.
TED: A gyerekek és a felnőttek között is voltak, akiknek egy ilyen foglalkozás elsőre kényelmetlen, szokatlan volt, főleg, ha előtte nem vett részt olyan programon, ahol kis csoportban, körben ülve véleményekről, érzésekről beszélünk. A mi társadalmunk alapvetően nincs ehhez szokva. Ugyanakkor a többség a foglalkozások végére el tudta magát engedni és át tudta magát adni az élménynek. Minden foglalkozást egy kezdő körrel indítok – ki miért jött, mit tud róla, mi fog itt történni, mik az érzései. S a végén egy záró körrel fejezzük be: ki mit visz haza, hogy érezte magát. Ezekből a visszajelzésekből egyértelmű, hogy a többségnek igénye lenne az effajta közös élményekre, hogy bizonyos témákat együtt boncolgassunk, szabadon játszhassunk. Volt különbség a fiúk és lányok, férfiak és nők között is. A férfiaknak kicsit lassabb az alkalmazkodásuk, óvatosan nyílnak meg. Nem véletlen, hogy kifejezetten érdekes és más kihívást nyújt egy női ill. egy férfi csoport vezetése.
Voltak-e katarktikus élményeid, mint foglalkozásvezetőnek? Volt-e olyan pillanat, vagy meglepő fordulat, ami bekövetkezett az egyik foglalkozásodon, s amit szívesen megosztanál az olvasókkal?
BL: Igen, néhány alkalommal váratlanul olyan résztvevők nyíltak meg a csoportban, akik azelőtt szinte alig beszéltek. Megtörtént, hogy az a két csoporttag, akik a legtöbbet beszéltek, szinte hosszú percekre megnémultak, amikor az általuk régóta ismert harmadik csoporttag mély érzéseit megosztotta velünk, és ez őket váratlanul érte. Azt hiszem, ez annak a példája volt, amikor a hétköznapi életben azt gondoljuk, hogy ismerünk valakit és egy ilyen csoportfolyamatban egyszer csak kiderül, hogy csak felületesen ismertük. Ez az aha-élmény is, amikor felismerjük, hogy a másik embernek is van problémája, mélyen megéli az érzéseit, nem vagyok egyedül a problémáimmal.
KT: Ami nagy élményt jelentett több alkalommal is, az a diákok kritikai gondolkodása jelen társadalmunkkal kapcsolatban, és az, hogy mennyire átlátnak a mázon. Ha lehetőségük lenne, lehet, hogy jobb világot teremtenének, mint amilyet mi teremtettünk nekik.
TED: Szinte minden foglalkozáson volt ilyen pillanat, amikor azt éreztem, a résztvevők a bizalmukba fogadtak. Az egy nagyon jó érzés, nagyon sokat adnak ezek a csoportok a csoportvezetőnek is. A kisebbeknél újra és újra rá kell döbbennem, mennyire nyitottak, szabadak és fantáziadúsak. Nem foglalkozom napi szinten gyerekekkel, így ez nekem mindig szívmelengető. A kamaszok nagyon őszinték. A felnőtteknél lassabban megy a bizalom elnyerése, de gyönyörű volt azt tapasztalni, amikor ugyanazon csoportnál a harmadik alkalom után elkezdték egymást megnyitni. Egymásra kapcsolódtak, olyan dinamika indult be, ami a bizalomra épül.
Mik voltak a visszajelzések az egyszeri bemutató foglalkozásokon résztvevőktől? Volna igényük további foglalkozásokra?
BL: A legtöbb esetben igen, szerették volna folytatni a foglalkozások sorát, de sajnos erre nem mindig volt lehetőség, nagyrészt a pandémia miatt is. Egy esetben online folytattuk a sort, de a személyes foglalkozás után ezt nem annyira élvezték a csoporttagok. Ez már a hatodik alkalma volt egy csoportfolyamatnak, de az online formából hiányzott számukra az a közvetlenség, amit csak a személyes találkozás adhat meg.
KT: A diákok azt mondták, beiktatnák a tantervbe, mert nagyon szükségét érzik ilyen irányú beszélgetéseknek. Diákok esetében, ingyenesen, ha elmarad helyette például a fizika, nagyon szívesen jönnének még, de a szabadidőből nem áldoznának rá. Gyerekek szerették volna akár minden héten is.
TED: A legtöbben azt mondták, hogy igen, szeretnének még részt venni több foglalkozáson. Manapság pedig még inkább szüksége van az embereknek a támogató csoportokra.
Milyen témákat érintettetek az egyes csoportfoglalkozásokon?
BL: A témák nagyon sokfélék voltak, éppen a korosztályok sokfélesége miatt. A hetedikesek és nyolcadikosok témái a kamaszkor viszontagságai, a felnőttek – szülők és tanárok – felőli meg nem értés, a túl sok elvárás, a baráti, osztálytársi, sőt a szerelmi kapcsolatok is szóba kerültek. A gimnazistáknál a legnagyobb gond a pályaválasztás kérdése volt. Szinte kapunyitási pánikként élték meg, ugyanis nehéz számukra dönteni egy iskola, egy út mellett, mert mi van, ha egy másik lenne jobb. Nagy nyomásként nehezedik rájuk a szülői és tanári elvárás is. A felnőtt csoportoknál – mivel női csoportok voltak – a női életlehetőségeken volt a hangsúly: a nő mint barátnő, testvér, anya, anya-lány kapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, a női szerepek – elvárások és kívánalmak. A senior csoportban szintén előkerült, mint minden korosztálynál, a szülő-gyermek kapcsolat mindkét oldaláról, az élet nagy kérdései, az élet és a halál, a társ fontossága.
KT: A következő témákat érintettük a foglalkozásokon: párkapcsolatok, iskolarendszer, továbbtanulás, halál, választások, életutak, környezettudatos szemlélet, emlékek.
TED: A foglalkozásaim fő témái voltak: találkozások, sors, élet, család, életbölcsességek, idő, fontos dolgok, könyv, könyvtár, magyar nyelv.
Milyen irodalmi művekkel dolgoztatok az egyes foglalkozásokon?
BL: A kamaszokhoz Ágai Ágnes: Kamaszságok című versét, Ingrid Sjöstrand verseit vittem, a Csillagok csókja című mesét a gimiseknél és az egyetemistáknál, Tóth Krisztina, Turi Tímea, Szlukovényi Katalin, Áfra János verseit, Lázár Ervin, Dragomán György, Weöres Sándor, Sylvia Plath, Finy Petra, Kosztolányi Dezső műveit a felnőtteknél olvastuk el, de volt néhány olyan mű, amely szinte minden korcsoportnál működik, például Sylvia Plath Üvegbura című regényéből a Fügefa-hasonlat, amely egy nagyon rövid részlet, de nagyon jó felvezetést ad ahhoz a témához, hogy mik a vágyaink és hogyan vagyunk velük. Kell-e és tudunk-e választani a lehetőségek közül, mik azok a vélt vagy valós elvárások, amelyek a választásainkat befolyásolják.
KT: Változatos művekkel ismerkedtünk: angol legendák, Gryllus Vilmos: Vízcseppmesék, Karinthy Frigyes: Magyarázom a bizonyítványom, Krúdy Gyula novellái.
TED: Az eddig megvalósult foglalkozások során a következő művekkel dolgoztunk: Márai Sándor: Eszter hagyatéka, Janne Teller: Semmi, Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke, George Orwell: 1984, Fülöp Vadadi Adrienn: Mi a szösz?, Mese a kövér kalácsról (mese), Nancy Davis: A szélvihar, Michael Ende: Momo, A békaverseny (Cherokee indián tanítás).
Miben térnek el a többalkalmas csoportfoglalkozások az egyszeri foglalkozásoktól? Hogyan tudnád a mélységét kifejezni?
BL: A többalkalmas foglalkozások főként a zárt csoportban működnek jól, tehát amikor az első alkalom után bezárul a csoport, és új résztvevő utána már nem jöhet. A foglalkozások így egymásra épülve sokkal mélyebb megosztásokra adnak alkalmat, hiszen kialakul a csoportkohézió, a bizalom, és így jobban tudnak egymáshoz is kapcsolódni a résztvevők. Az egyes résztvevő önismereti munkáját tehát a többiek is segítik a saját megosztásaikkal, így kölcsönösen erősítik egymást. Az irodalomterapeuta feladata itt az, hogy mindig tudja, melyik az a következő szöveg vagy szövegek, amelyekkel segítheti a csoport önismereti munkáját és értő figyelemmel, feltétlen elfogadással forduljon a csoporttagok felé, így ők is ugyanígy tehetnek.
KT: A gyerekek, diákok, akikkel dolgoztam az egyszeri foglalkozásokon, ismerték egymást, ezért nagy különbségek nem voltak. Felnőtteknél az ismeretség egy másik formája alakulhat ki, mert nagyon koncentrált az egymásra figyelés ezeken az alkalmakon.
TED: Az efféle foglalkozásokon résztvevők első körben a módszerekkel ismerkednek. A körbenülős, egymást meghallgatós, közösen ötletelős, vitázós formát ízlelgetik, szokják. A további alkalmakon fokozatosan megismerik egymást, kialakul egy bizalom és elkezdenek megnyílni. Közben nem csak egymást, hanem saját magukat is megismerik. Olyan témákkal, gondolatokkal talákozhatnak, amelyekkel addig nem foglalkoztak. Így épül a csoport, így nyílnak meg az egyének, s így kapcsolódnak egymáshoz. Inspirálhatják, motiválhatják egymást, a közös élmény pedig az övék lesz, később ebből meríthetnek erőt.
- SZMKE
